Átállított vágányok

Karenina, Anna (Létay Dóra; József Attila Színház) - fotó: Kállai-Tóth Anett

Nagy András: Karenina, Anna – József Attila Színház, Budapest

Nagy András Tolsztoj-átirata a párkapcsolatok és az állandó úton levés drámája. Két testvér, aki boldogtalan a házasságában, amiben pedig a társadalmi megítélés szerint nagyon boldognak kellene lenniük: Sztyepán Oblonszkij (Zöld Csaba) és Anna Karenina (Létay Dóra). Mindkettő megcsalja a házastársát, de míg utána a férfi visszatér a feleségéhez, Anna Karenina elköltözik a férjétől, hogy fiatalabb szeretőjével kezdjen új életet. Két különböző út, s mindkettő boldogtalansághoz vezet – mintha csak Kierkegaard híres mondását kívánnák illusztrálni a házasságról. („Házasodj meg, meg fogod bánni! Ne házasodj meg, azt is meg fogod bánni!”) De nem találja meg Anna oldalán a boldogságot a csábító Vronszkij (Mészáros András) sem, aki végül visszatér a hadsereghez, ahonnét szerelme miatt korábban leszerelt.

Karenina, Anna (József Attila Színház) – fotó: Kállai-Tóth Anett

Bár Tolsztoj nagyregényében is fontos szerepet kapnak a vasútállomások (amelyeket akkoriban kezdtek építeni Oroszországban), Nagy Andrásnál ezek különösen meghatározó helyek: minden fontos esemény vasúti pályaudvaron történik. Telihay Péter rendező állandó mozgásokra komponálta az előadást: nagyszámú statisztériát mozgat, hogy bemutassa a közeget, amely rendre a megmerevedett társadalmi konvenciók szerint jelenik meg. A több mint háromórányi előadás során mindvégig drámaian világított, szép színpadképeket látunk. Anna férje, a válni nem hajlandó Alekszej Karenin (Gazdag Tibor) kezdetben a társadalmi tenni akarás lázában égő értelmiségi, aki hivatása miatt hanyagolja el a feleségét, aztán depressziós, magába zuhant emberként statisztál egyfajta háttérként a szerelmi jelenetekhez, hogy végül az orosz sors „klasszikus” képviselőjeként alkoholista legyen.

Karenina, Anna (József Attila Színház) – fotó: Kállai-Tóth Anett

Megannyi érzelmi kisiklás és útkeresés a látványossá tett színpadon (díszlet: Libor Kati), a végén pedig Anna öngyilkossága, amely nem old meg semmit. Nagy András drámája Telihay átgondolt, árnyalt rendezésében a mai magyar értelmiségi sors parabolájaként is nézhető.

Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja