Egy a látszat – ezer a ruhája

Egy zabigyerek kék háttér előtt történetet mesél (Dávid Péter; Tamási Áron Színház) - fotó: Barabás Zsolt

Egy zabigyerek kék háttér előtt történetet mesél – Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy

Molnár Ferenc: Az üvegcipő című színműve alapján készült az előadás, s valóban, a főszereplőket a vígjátékból ismerhetjük: a panziótulajdonos Adél vagy a kisgyermeket pesztráló szolgálólány, Irma (aki itt nem egy műbútorasztalosba, hanem az IKEA belső építészébe szerelmes) a magyar néző számára jól ismert karakter, s a történetben sincs túl sok újdonság. Mégis: itt minden és mindenki más, mint a majd’ száz évvel ezelőtti darabban.

Egy zabigyerek kék háttér előtt történetet mesél (Tamási Áron Színház) – fotó: Barabás Zsolt

Ahogyan Molnár remekműve kitűnő korrajz is volt, úgy a román Radu Afrim szövege szintén sokat elmond arról a világról, amelyben most élünk. Groteszk látleletet kapunk, amelynek meghatározó eleme a látszat és a mediatizáltság. Ebben a perspektívában a legfontosabb szereplő a rádióbemondóként és DJ-ként dolgozó médiaszemélyiség, Kónya-Ütő Bence, aki parádés alakítással karikírozza a popkultúra jól ismert sémáit. Nem akármilyen mutatvány ez: poénról poénra haladni úgy, hogy ne legyen belőle közönséges ripacskodás. És ezt valamennyi szereplő nagy biztonsággal hozza, ami jól mutatja a sepsiszentgyörgyi társulat kiemelkedő színvonalát. Adél szerepében Gajzágó Zsuzsa némiképp visszafogottabb, de pontos alakítást nyújt, Irmaként a fiatal Korodi Janka egyszerre képes érzékeltetni a konvencionális házasságról álmodozó szerelmest és a minden őrültségre képes, vad kamasz karakterét. A gyermek szerepében Dávid Péter koravén, kiszolgáltatott mesemondó, a Pull&Bear eladójaként a mai férfi ideáltípus tökéletes ellentétét megjelenítő, megtermett Erdei Gábor öntörvényű mackó.

Egy zabigyerek kék háttér előtt történetet mesél (Tamási Áron Színház) – fotó: Barabás Zsolt

A színpadkép – miközben számos kultúrtörténeti áthallást kínál – látványos és funkcionális (díszlet: Irina Moscu). De ami a legfontosabb: a kifogyhatatlan mennyiségben tálalt reflexív és önreflexív nyelvi humor, amely mind-mind a mi világunkra, az EU-ba betagozódott Kelet-Európa XXI. századi viszonyaira vonatkozik. Rég láttam olyan előadást, amely ennyire intenzív módon igénybe vette volna a rekeszizmaimat, mint a sepsiszentgyörgyiek produkciója.

Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja