Tamási Áron: Énekes madár – Csiky Gergely Színház, Kaposvár
Furcsa állat a varjú. Nemrég arról olvastam egy cikket az egyik internetes portálon, hogy brit tudósok szerint a varjak vehetik át majd a robotok helyét, mert rendkívül intelligensek – több más mellett tervezni is tudnak. De mint a KFT zenekar dalából tudhatjuk, Varjúország kedvenc slágere a károgás: „Harsog a propaganda, / károg az egész banda, / úgy szólnak a vádak: / aki nem károg, nem is állat. / Záporoznak az érvek: / ez nem károgás, ez é-ének.” A kaposvári színpadon nemcsak énekelnek, táncolnak is a varjak, természetesen vészjóslóan. A Tamási-dráma székely falujában ők képviselik a propagandát, ami szerint vénlánynak maradni nagy szégyen. És hiába van mindenkinek elege a sok károgásból (a darab elején a kisbíró kihirdeti, hogy az elszaporodott, kártékony varjak irtása a köz szempontjából kívánatos), a propaganda szabja meg a közgondolkodás kereteit.
Béres László rendezésében a remekül táncoló varjak olyan boszorkányokra emlékeztetnek, akik saját öregségük, megkeseredettségük miatt irigyek a fiatalokra. Mindez jól illeszkedik a történet sémájához: két vénlány próbálja házasságra rávenni öreglegény udvarlóit, de azoknak inkább a korosodó nővérek hamvas kishúga tetszik, aki pedig egy nyalka, ifjú legénynek ígéri a kezét. A két vénlány húguk iránti irigysége gonoszságba hajlik, amit tovább táplál, hogy titkon mindketten a fiatal legény után vágyakoznak. A vágyaknak és reményeknek ez a keresztrendszere szervezi a történetet, mesei motívumokkal kiegészítve.
A kaposvári előadást az utóbbiak uralják: a szereplők itt mesehősök. Az, hogy népszínműbe oltott mesét látunk a színpadon, erősen kötött karakterekkel, kiszámítható konfliktusokkal, melyet rendre harsányan eltúlzott gesztusokkal ábrázolnak, egyszerre előny és hátrány. Annyiban előny, hogy így a maga pőreségében jelenhet meg az erkölcsi mondandó, gyermekeknek is befogadható módon, annyiban viszont hátrány, hogy nem marad tér a lélektani árnyalatokra, nincs jellemfejlődés és nincs igazi dráma sem. Sajnos az igaz szerelem transzcendenciája sem tud így szervesen megjelenni, holott az őszinte érzelmek elemelkedése a romlott földi világtól fontos eleme a Tamási-műnek (a címe is erre utal).
A színészek a rendezői koncepció szerint egydimenziós karaktereket hoznak. A rosszak közé tartozó Regina Szvetnyik Kata alakításában ugyanolyan ellenszenves, mint a Német Mónika által játszott másik vénlány, Eszter. Hasonlóképpen az erkölcstelen öreglegények (Mohácsi Norbert, Fándly Csaba) is egyszerű jellemek, akár egy hetvenes évekbeli amerikai krimisorozat rosszfiúi. A fiatal leány, Magdolna (Mikecz Estilla) és szerelmese, Móga (Krausz Gergő) velük szemben nyíltak és jóságosak. A végére aztán kiderül, hogy bár rövid távon nem mindig kifizetődő, de hosszú távon jónak lenni jó, az igaz szerelem mindig győz stb., s ezt bizony még a varjaknak is muszáj tudomásul venni. Mert a mesében mindig győz az igazság.
Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja