Hiába zakatol

A vágy villamosa (Bartha Boróka; Figura Stúdió Színház) - fotó: Biró István

Tennessee Williams: A vágy villamosa – Figura Stúdió Színház, Gyergyószentmiklós

Nem láttam még ilyen feldolgozást, holott logikus: a közismerten homoszexuális Tennessee Williams saját élete által is inspirált darabját homo- és transzszexuális perspektívába illesztve. Botond Nagy rendező az identitás drámai kérdéseit látszat és valóság dichotómiája mentén – a másságot egyfajta külsődleges referenciaként megjelenítve – ilyen módon vitte színre Gyergyószentmiklóson.

A vágy villamosa (Figura Stúdió Színház) – fotó: Biró István

A szöveg nagy része kimaradt (dramaturg: Kali Ágnes), de a történet így is koherens. Gyönyörű színpadképek váltják egymást, számos amerikai képzőművészeti utalással (díszlet: Márton Erika). Mindjárt az elején egy olyan neonfeliratot lát a néző, amely Yoko Ono egyik fluxus-művét idézi; a háttérben az Andy Warhol által parafrazeált Duchamp ready made-jének Ferenczi Zoltán képzőművész általi újragondolása, a végén pedig Bill Viola Pieta-értelmezése elevenedik meg.

A vágy villamosa (Figura Stúdió Színház) – fotó: Biró István

Blanche szerepében Bartha Boróka az előadás nagy részében Marilyn Monroe-ként tündököl: érett, kívánatos fiatal nőként. A figura intellektuális különállását így kevéssé tudja érzékeltetni, ugyanakkor az, ahogyan az előadás végén lelepleződve – szőke parókáját elveszítve – megfáradt, idősödő nővé változik, jelentős színészi teljesítmény. A jó ritmusú előadást különösen emlékezetessé teszi az erős zenei és képi elemek használata.

Az előadás alkotóit és jétszási időpontjait itt találja