Botos Éva: csRSnyés – RS9 Színház, a Hybridkult Produkció előadása, Budapest
Csehov és a posztkommunista Magyarország véletlen találkozása egy boncasztalon – rendhagyóan izgalmas vállalkozás az RS9 Színház előadása. A történet jórészt az orosz drámaíró utolsó színművéből ismert narratívát követi, azzal a lényegi különbséggel, hogy a Cseresznyéskert itt nem pusztán szimbólum, nem is erdő, hanem egy önmagán túlmutató hely: színház. Egyszerre megtestesítője a függetlenségnek és az egyre inkább háttérbe szoruló magas kultúrának.
A Botos Éva által írt és rendezett előadás szerint a független magas kultúra helyzete vált reménytelenné. Nem egyik pillanatról a másikra, hiszen a Botos által játszott Ljubova egyszer már elmenekült belőle, Nyugatra, a biztos egzisztenciák világába, csakhogy arrafelé nem lelt otthonra. A fizikai otthon egyébként sem helyettesítheti a szellemit, ami számára a művészet, a színház. Örök szerelem ez (a főhős neve, Ljubova, amely több szláv nyelvben is szerelmet jelent, szintén erre utal – Csehovnál, mint ismert, Ranyevszkajának hívják a színésznőt).
Ljubova számára a szó szoros értelmében ez jelenti a családot: ide tér vissza, az övéihez, akiknek a pénzről is csak egy-egy veretes mondat jut eszükbe valamelyik irodalmi műből. Élhetetlenek, ahogyan arra Kis Balogh, a jó szándékú feltörekvő vállalkozó, aki üzleti fantáziát lát a helyben, többször is felhívja a figyelmet. Eredménytelenül: a művészek csak álmodoznak, vegetálnak tovább, így aztán a Mózes András által alakított üzletember (aki a többiektől eltérően magyar nevet visel) nem lát más lehetőséget, mint megszerezni és újrahasznosítani az eladósodott helyet. Mindannyian ismerünk (legalább hírből) ilyen alakokat, ahogyan ismerős az örökös HÖK-elnök figurája is, aki Ágoston Péter alakításában egyszerre áll kívül és belül a rendszeren.
Ljubova testvére, Gajev (Menszátor Héresz Attila ihletett alakításában) akkor sem hajlandó lemondani a művészetről (s ami itt ezzel eggyé válik: a hasztalan ábrándozásról), amikor belátja: nincs tovább. Nem is teheti, mert neki nincs másik világa: ez élteti. Ahogyan a színházi mindenest is, aki Lábán Katalin megrendítő alakításában képes érzékeltetni az elkerülhetetlen vég egzisztenciális árnyalatait. Egy remény nélküli, nagy mechanizmus részeként, amelyben a közönség most közelről nézheti, ahogyan a dolgok veszendőbe mennek.
Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja