Kis- és nagyszerűség

John Gabriel Borkman (Hegedűs D. Géza; Vígszínház) - fotó: Dömölky Dániel

Henrik Ibsen: John Gabriel Borkman – Vígszínház, Pesti Színház

Egy különös világ, ahol mindenkinek megvan a maga börtöne – ez a kiindulópontja Ibsen utolsó előtti drámájának, melyet Valló Péter rendezésében láthatunk. A címszereplő, John Gabriel Borkman egykori bankár, aki sikkasztását követően összesen nyolc évet töltött őrizetben, most pedig házának padlásszobájában sétál egyre, mintha még mindig a cellájában lenne. A Hegedűs D. Géza által alakított korosodó férfi, akinek sem becsvágyát, sem önző, egoista szemléletmódját nem írta felül a börtön szégyene, felnőtté cseperedett fiát használva szeretne kitörni jelenlegi szakmai és társadalmi elszigeteltségéből. Felesége, a Hegyi Barbara által alakított Gunhild szintén a gyermeküket akarja használni – ő arra, hogy tisztára mossa a beszennyezett Borkman nevet s ilyen módon feloldja azt a morális ítéletet, amely a családjukat a perifériára szorította. De testvére, a bankár egykori nagy szerelme, a Börcsök Enikő által megszemélyesített Ella Reintheim is erre a huszonéves ifjúra támaszkodna, mert a súlyosan beteg, halálára készülő asszony a fiaként szeretett Erhartban látja azt az embert, aki még kimozdíthatja végzetesen beszűkült világából.

John Gabriel Borkman (Börcsök Enikő, Vecsei H. Miklós, Hegyi Barbara; Vígszínház) – fotó: Dömölky Dániel

Csakhogy a Vecsei H. Miklós által alakított fiú a saját életét akarja élni, szerelmet keres, s némi anyakomplexust is sejtetve, ezt a nála lényegesen idősebb, kétes hírű Fanny Wiltonban (Balázsovits Edit) találja meg, akivel közösen otthagyja a megdermedt, hideg északi vidéket. Elmenekül. John Gabriel Borkman szintén menekül, maga sem tudja, hová: hosszú évek után kimegy végre a házból, szinte kitör, s az elemekkel dacolva vonul a viharban, mint egy modern északi Lear, akinek már semmije nincs – vesztenivalója sem. Egyedül régi szerelme, Ella van közel hozzá (aki Börcsök Enikő megrendítő alakításában képes egyfajta morális tisztaságot megjeleníteni), immár nemcsak lelki, de fizikai értelemben is – a későn érkező feleség már csak a halálát tudja konstatálni.

John Gabriel Borkman (Hegedűs D. Géza, Vecsei H. Miklós; Vígszínház) – fotó: Dömölky Dániel

Olyan kisszerű emberek története ez, akik a nagyság igézetében éltek, de nem szabadulhattak a bűn terhétől, amelyet bár egyetlen ember követett el, másokat is végzetesen elnyomott. John, Ella és Gunhild egész életükben arra készültek, hogy kitörnek nyomasztó világukból, de elkéstek. Mikor végre rászánták magukat, már késő volt. Azt, hogy a fiatalokra milyen sors vár, Ibsen jótékony homályban hagyja, de Valló rendezéséből egyértelmű: ők nem engedik, hogy lehúzza őket az örökölt súlyos teher. Legalábbis úgy gondolják – de az már egy másik történet.

Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja