Anton Pavlovics Csehov: Sirály – Győri Nemzeti Színház
Boldog vagy? Ez Csehov egyik, jónéhány színművében visszatérő, alapvető kérdése, amelyre a néző soha nem vár rövid választ, mert maga a megjelenített történet felel rá.
A Sirály helyszíne a hatalmas győri színpadon egy későszocialista hangulatú üdülőhely. Idillikus tópart, de nem olyan könnyed és bohókás, mint egy mediterrán nyaralóhely s nem is olyan gondozott, mint egy svájci turisztikai célpont (díszlet- és jelmeztervező: Vereckei Rita). Ez a valaha talán szebb napokat látott vidék még mindig lehetne a kikapcsolódás és a feltöltődés helye, de az itt élők valami egészen másra vágynak: kiteljesedésre a szerelemben és az alkotómunkában. Befutott és kezdő, szárnyait próbálgató színésznő, népszerű és pályája elején álló író: mindannyiukat a siker izgatja. Valamennyiük esetében van olyan nézőpont, ahonnét sikeresnek látszanak, s egy-egy rövid időre magukat is képesek így látni, ám az önigazolás természetes igényét rendre felülírja a csalódás, a féltékenység, a kiábrándulás érzete. Mindez szükségképpen vezet emberi drámákhoz, torz kapcsolatokhoz. Bagó Bertalan rendezése jórészt a felszín alatt munkálkodó indulatokként mutatja fel ezeket a viszonyokat.
A győri előadás a frusztráció legkülönfélébb megnyilvánulásai mentén épül fel. A két fiatal, Trepljov (Kolnai Kovács Gergely) és Nyina (Dunai Csenge) főként a művészeti szcénával való viszonyuk miatt frusztrált; az íróként befutott Trigorin (Sárközi József) azért, mert nem képes levetni magánéleti béklyóit; a régi sikerei emlékeiből élő színésznő, Arkagyina (Szina Kinga) az évek múlása miatt; a doktor, Dorn (Maszlay István) hivatástudatának elvesztése, az intéző Samrajev (Posonyi Takács László) kisebbrendűség-érzete, a lánya, Mása (Nagy Johanna) beteljesületlen szerelme, a férje, Medvegyenko (Bródy Norbert) a házassága miatt. Ezek a frusztrációk búvópatakként tételeződnek az előadásban, mintegy a láthatóvá váló események alatt, sokszor egymást is keresztezve, s amikor felszínre törnek, azonnal elmossák az idillinek hazudott élet képzetét. Mert ilyenkor kiderül, hogy kis túlzással senki nem ért senkit, senki nem abba szerelmes, aki őbelé, s a generációs különbségek sem hidalhatóak át – nemhogy a normális együttélésre, a normális kommunikációra sincs túl sok esély. Hiába tágas a tér, a győri előadás szereplői egymáshoz vannak láncolva, s ez beszűkíti a világukat.
Boldogtalanok? Saját mércéjük szerint kétségkívül. Nem a boldog és tartalmas életre vonatkozó folyamatos önreflexiójuk miatt, hanem mert szinte valamennyien rossz helyen vannak. Akiknek volt választási lehetőségük, rosszul választottak, a többség viszont idáig sem jutott el: csak sodródik, megállíthatatlanul, az elmúlás felé. A győri Sirálynak ez a szelíd apokaliptikus felhangja nem csupán ellenpontozza a harsány hétköznapi konfliktusokat, de az egészet belehelyezi egy megindítóan szép, melankolikus keretbe, ezáltal mélyítve el az előadást. Így lehet igazán fontos Csehov – most, 2019-ben is.
Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja
