Tudat és öntudat bugyraiban

A lélek legszebb éjszakája (Nagy Zsolt, Ficza István; Örkény Színház) - fotó: Horváth Judit

Jászberényi Sándor–Szabó-Székely Ármin: A lélek legszebb éjszakája – Örkény Színház Stúdió, Budapest

Mint ismeretes, a modern háborút négy fronton vívják: a szárazföldi, a vízi és a légi mellett mára legfontosabbá az információs front vált. Amikor majd’ húsz évvel ezelőtt egy amerikai televízió első ízben tudósított valós időben bombák becsapódásáról, egészen új korszak kezdődött a haditudósítás nagy hagyományú területén, amelynek a legfontosabb etikai elveit kis túlzással még akkor fektették le, amikor postagalambok vitték a híreket. Ma már nyilvánvaló, hogy mindenki, aki háborús konfliktusról tudósít, óhatatlanul alakítójává válik az eseményeknek.

A lélek legszebb éjszakája (Nagy Zsolt, Ficza István; Örkény Színház) – fotó: Horváth Judit

A haditudósító Jászberényi Sándor látszólag kivétel. Az írásaiból készült darabban ugyanis nem hadieseményekről van szó, hanem saját érzelmeiről, lelki válságáról, kiútkereséséről, s arról a sodródásról, amely mindezeknek keretet ad. Ebben az eldurvult világban, amelyben szinte minden a testi túlélésről szól, a mű főhőse az otthonról hozott lelki vívódásait a háborús traumák közegében éli tovább.

A Nagy Zsolt által megformált magyar haditudósító, Maros Dániel egyszerre nyitott és közömbös. Érdeklik az emberi történetek, empátiával fordul az emberek felé, de természetesnek tekinti a borzalmakat. Azt, hogy felborult a világ rendje: a múlt és a jövő terét is elbirtokolni látszik a jelen, a végtelenné nyúló most. Ráadásul az emberre zúduló képözönből sokszor nem lehet megítélni, hogy mi a szimulakrum és mi a valós, mert az élő közvetítések révén lényegében megszűnt a képernyők közvetítettsége. Maros Dániel egyfajta pandantja a Ficza István által alakított nyugati újságíró (bár a szerepek időnként összekuszálódnak). Hiába részese ugyanúgy a traumatikus eseményeknek, magabiztossága révén fölötte áll ennek a világnak: a sikertelenségben is sikeres. Igazi amerikai.

A lélek legszebb éjszakája (Nagy Zsolt, Ficza István; Örkény Színház) – fotó: Horváth Judit

Polgár Csaba rendezése víziók sorozatába szerkeszti a történeteket, ahol a személyes referenciák kívülről betüremkedő hangok vagy képek, de sohasem teljesek. Mintha József Attila elhíresült felszólítása nyomán egy önként vállalt pokoljárást követhetnénk végig – de csak kívülről, mint nézők, élvezve a valós információk mámorát. Borzongunk, megdöbbenünk e kitűnő előadás hatása alatt, de álmatlan éjszakáink aligha lesznek utána. Hiszen az a sok szörnyűség semmiben nem különbözik attól, amit a tévében, a monitorunkon vagy épp az okostelefonunkon látunk nap mint nap. Mi csupán nézők vagyunk.

Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja