Utolérni a jóságot

Jóembert keresünk (Varga Zoltán; Miskolci Nemzeti Színház) - fotó: Éder Vera

Bertolt Brecht–Paul Dessau: Jóembert keresünk – Miskolci Nemzeti Színház

A közismert szlogen szerint jónak lenni jó. Ezzel látszólag könnyű azonosulni, bár sokak szerint rossznak lenni is jó, nem beszélve a Pokolba vezető útról, amelyről tudvalévő, hogy jószándékkal van kikövezve. Magyarán, nehéz ügy a jóság. Pedig ha elfogadjuk, hogy jó emberek léteznek – érvelt több mint két évszázaddal ezelőtt egy német filozófus, Immanuel Kant –, fel kell tennünk a kérdést: hogyan lehetségesek? Mi más lehetne a feltételekhez kötött jóság eredője, mint a feltétel nélküli jóság? Ez az, amit Kant több mint száz évvel később élt honfitársa, a drámaíró Brecht sehol nem talált, noha kétségkívül kitartóan kereste. Ideológiai hatásoktól nem mentes kutatásainak egyik hatásos eredménye ez a kínai tanmese, amelyet a magyar színházak annyira szeretnek, hogy ritka az olyan évad, amikor valahol nem tűzik műsorra.

Jóembert keresünk (Harsányi Attila, Láng Annamária; Miskolci Nemzeti Színház) – fotó: Éder Vera

Most Miskolcon nézhetjük meg, Béres Attila koncepciózus rendezésében. A szecsuáni helyszín kísértetiesen emlékeztet az egykori acélváros egykori Lenin Kohászati Műhelyére (díszlet: Cziegler Balázs), ide toppannak be a fellegekből az istenek, mégpedig fiatal fiúk alakjában, akik (némiképp azt a filmtörténeti pillanatot idézve, amikor a Terminátor megérkezik a mai világba) meglehetősen hiányos öltözetűek. Jó embert keresnek, mégpedig hasonló okból, mint Mózes első könyvében Isten Szodomába küldött angyalai, vagyis hogy megmentsék a világot, amelyet a bűn eluralt. Az ószövetségi történethez hasonlóan nekik is van egy partnerük: Vang, az egyszerű vízárus, aki Varga Zoltán remek alakításában esendő, bűnös, mégis segítőkész ember. Ő irányítja őket Sen Téhez, a Láng Annamária által megformált törékeny, empatikus lányhoz, aki bár erkölcsi szempontból nem teljesen makulátlan foglalkozást űz (prostituált), érintetlen a valódi bűntől: feltétel nélkül szállást ad az idegeneknek. Ez a kedves, önzetlen, segítőkész, figyelmes lány a jóságáért az istenektől anyagi ellentételezést kap, csakhogy az ilyen módon megszerzett üzlet – minden jószándéka ellenére – számos galibát okoz.

Jóembert keresünk (Miskolci Nemzeti Színház) – fotó: Éder Vera

Röviden erről szól a darab, amit a miskolci előadás olyan ellentétpárok mentén aktualizál, mint befogadás és bezárkózás, saját és közösségi érdek, figyelem és közömbösség – mindezt Térey János és Kovács Krisztina tömör, mai fordításában. Mégsem lesz korrajz belőle, hanem megmarad Brecht intenciói szerint zenés példázatnak, amely alapján a néző önállóan dönthet arról, hogy milyen stratégiát kíván követni a legfontosabb erkölcsi kérdésekben. A kulcsot a jósághoz magunknak kell megtalálni. Nincs garancia rá, hogy sikerrel járunk – de ha nem keressük, aligha fogjuk meglelni.

Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja