Méhes László színművész nemrég ünnepelte 60. születésnapját. Színházi jelenlétről, pedagógiai aspektusokról, Horvai István örökségéről, felelősségtudatról, aktuális frontokról és A dzsungel könyve 25. jubileumáról is beszélgettünk az átalakuló Színház- és Filmművészeti Egyetem leendő zenés színészmesterség oktatójával.
– Milyen érzés volt stream-ünnepként megélni A dzsungel könyve negyedszázados jubileumát?
– Az évfordulók döbbentik csak rá az embert, hogy milyen gyorsan rohan az idő. Harmincöt voltam, amikor bemutattuk az darabot, most hatvan vagyok. Te jó ég! Körülbelül 1300 alkalommal bújtam Ká bőrébe, gyakorlatilag automata módon él bennem az előadás minden mozzanata.
A stream egy újszerű, és egyelőre még szokatlan módszer, ezért is érezzük úgy, hogy több benne a rizikó. Mi van, ha éppen akkor nem jönnek össze dolgok, amikor közel negyvenezer ember követi élőben az online előadást? Ez mindenkinek nagy kihívás, izgalmas, de ugyanakkor félelmetes is. Minden előzetes szorongás ellenére egyébként azt mondhatom, hogy várakozáson felülire sikerült az este.
– Mi a titka a darab töretlen sikerének?
– Nem tudom megmondani. Ha tudnám, akkor ezt a beszélgetést valószínűleg a Brodwayn vagy a Westenden folytatnánk. Már a próbafolyamatnál éreztük, hogy sikere lesz, de hogy ekkora, és ilyen hosszú távú, azt a legmerészebb álmunkban sem gondoltuk volna. Talán a Jóisten ujja van ezen a munkán.
Méhes László A dzsungel könyve című előadásban – fotó: Gordon Eszter
– Először 1981-ben, a fiatal generáció egyik ígéretes tagjaként szerződött a Vígszínházhoz, 2020-ben pedig egy jelentős szakmai háttérrel rendelkező, több műfajban is helytállt színházi szakemberként tért vissza. Mi volt az oka a visszatérésnek?
– Hogy keretes legyen a történet. Húsz évig voltam a Vígszínház társulatának tagja, majd húsz töltöttem tőle távol. Amikor annak idején odaszerződtem, ikonikus nevek emelték az intézmény presztízsét: Ruttkai Éva, Darvas Iván, Páger Antal, Sulyok Mária, Bárdy György, Benkő Gyula és még sorolhatnám. A fiatalok között pedig ott volt Kaszás Attila, Eszenyi Enikő, Rudolf Péter, Murányi Tünde, Szarvas József, Seress Zoltán, Igó Éva, Börcsök Enikő, Alföldi Róbert. Ez egy olyan ígéretes nemzedéknek bizonyult, ami nagyon kivételes helyzetet teremtett. Ma már nekem kellene képviselem az idős generációt, visszatértem, és úgy érzem, hogy minden ott folytatódhat, ahol abbamaradt, hiszen számomra Vígben minden olyan magától értetődő. Egyvalamit azonban tudni kell: akárhogy is, de az én nemzedékem már nem tud, és nem fog olyan szerepet betölteni, amit egykor például Tordy Géza és társai. A világ nagyot változott, a színház pedig egészen más helyzetben van, mint abban a bizonyos fénykorban.
– Az elmúlt évtizedekben a színpadi játék mellett rendezett, koreografált és színházat is vezetett. Lehet rangsorolni?
– Magasan a tanítást gondolom a legértelmesebb emberi tevékenységnek. Tizenöt éven keresztül oktattam a Színház- és Filmművészeti Egyetemen zenés színészmesterséget, és ha megkérdezed, hogy mi az, amit a leginkább, legmélyebb meggyőződésből és elhivatottsággal tudok csinálni, az nem más, mint a szakmai nevelés.
Méhes László A dzsungel könyve című előadásban – fotó: Dömölky Dániel
– Ha jól tudom, ősztől Szarvas József és Rátóti Zoltán mellett folytatja a tanítást.
– Kaptam egy rendkívül megtisztelő felkérést, ami nem szól másról, mint amit már annyi éven át csináltam. Páratlanul fontos és izgalmas feladat előtt állok, komoly felelősséggel bíztak meg és külön örülök, hogy a zenés színészmesterséget a fent említett barátaim osztályában taníthatom. Mindhárman Horvai István, Kapás Dezső és Iglódi István kezei közül kerültünk ki. Mindhárman birtokában vagyunk mestereink kivételesen értékes, szakmai örökségének, aminek továbbadása több mint kötelesség, szolgálat.
– Hogyan érinti az SZFE modellváltása körül kialakult feszültség?
– A magányhoz vezető legrövidebb út a tárgyilagosság. Azzal használok a legtöbbet, ha csakis a szakmai szempontokra koncentrálok. Felelősséggel tartozom a leendő színészhallgatókkal szemben. Hiszek benne, hogy komoly hozzáadott értéket tudok adni szakmai életükhöz. Nincs ennél lényegibb.
Méhes László A dzsungel könyve című előadásban – fotó: Dömölky Dániel
– Milyen egyéb feladatok várják a Vígszínház és a tanítás mellett?
– Egy zenés előadást rendezek a Pinceszínházban, tavasszal nagy valószínűséggel folytatom a Győri Nemzeti Színházban a pandémia miatt megszakadt Amadeus színpadra állítást, illetve tervben van az Egri Pinceszínházban egy nyári produkció. Ez bőven elég is, hiszen színésznek tértem vissza a Vígszínházhoz.
