1821. március 12-én, ma kétszáz éve nyílt meg az első magyar nyelvű kőszínház Kolozsváron, a Farkas utcában.
A legrégebb óta folyamatosan működő hivatásos magyar nyelvű színház a kolozsvári: 1792. december 17-én tartották a városban az első olyan előadást, amelyet professzionális társulat hozott létre. Az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság magyar színháztörténeti jelentőségű előadását gróf Rhédei Mihályné házának báltermében tartotta. A nagyenyedi és a kolozsvári református kollégiumokban tanult ifjakból létrejött társaság 1792-ben folyamodott az erdélyi országgyűléshez az alábbi indoklással:
„A magyar nézőjáték előadására egyesült nemes ifjak társulata látván azt, hogy a magyar nyelven írt vagy ezután írandó színjátékok a nemzeti és anyagi nyelv kimívelését nagy mértékben mozdítják elé: elhatározták magukban, hogy magyar színi előadásokat rendeznek, s a királyi főkormányt kérik, hogy számukra Erdélyben bárhol előadásokat tartani engedély adassék.”
Az 1790-es adatok szerint 10.660 fős lakosságú Kolozsvár befogadó közeg volt, az erdélyi magyar arisztokrácia már csak az 1789-től itt ülésező gubernium miatt ide összpontosult, a nemességnek pedig komoly igénye volt a szórakozásra, ami nem csupán bálokat, hanem zenei és színházi eseményeket is jelentett. Az arisztokraták nem csupán a nézőtéren foglaltak helyet, hanem valóságos módon is támogatták a színtársulatot pénzadományokkal, házi színházuk díszleteinek átadásával.
A Farkas utcai színház az 1865-ös átépítést követő időkből – forrás: Kolozsvári Állami Magyar Színház
Nemzeti Játszó Társaság
A Farkas utcai épület az akkor már közel három évtizede különböző helyszíneken fellépő első hivatásos Nemzeti Játszó Társaság állandó otthona lett. A színház telkét erdélyi nemesek – megérdemlik, hogy felsoroljuk őket: gróf Teleki Ferenc, báró Wesselényi Miklós, báró Thoroczkay József, gróf Teleki Lajos, báró Bánffy József – vásárolták meg ötezer forintért a református gimnáziumtól, az épületet pedig önkéntes munkával és sok egyéb más adománnyal építették fel a helyi iparosok.
A színháznak nem egy, de két megnyitója is volt.
1821. március 12-én Petrichevich Horváth Dániel szavalta el saját ünnepi előszavát, a Kolozsvári Muzsikai Egyesület tagjai elénekelték el Komjátszegi Szentkirályi Zsigmond A Nemzet Ünnepére az Erdélyi Magyar Játékszín kinyitásakor című kardalát,. Ezen az estén a fő műsorszám pedig Körner Teodor Zrínyi című vitézi szomorújátéka volt, ezt főúri műkedvelők, köztük a Csáky, a Rhédei, a Bánffy, a Teleki és a Bethlen család jeles tagjai adták elő. Az arisztokraták támogatásukat azzal is mutatták, hogy az előadásban viselt díszes jelmezeiket a színháznak adományozták.
Március 13-án a kolozsvári színtársulattól láthatta a közönség Szentjóbi Szabó László Mátyás király, vagy A nép szeretete a jámbor fejedelmek jutalma című darabját. A társulat tagjai voltak Jantsó Pál, Pergő Celesztin, id. Székely József (ők színészek és rendezők is voltak), Székelyné Ungár Anikó, ifj. Székely József, Néb Mária, Török István, Farkas József, Simény Borbára, Hajósné Koronka Borbára, Simonffy György (ő színpadmester és díszletfestő is volt), Keresztes Juliánna, Técsi Mária, Rácz Sándor, Göde István, Kónya László, Bartha Mojzes, a súgóként is közreműködő Kolozsváry Pál és Gillyén Sándor, valamint tucatnyi német és magyar zenész Grósz Péter karmester vezetésével.
Kolozsvár és a Vígszínház
A mai szemmel különösnek tűnik a szervezeti felépítés: Jantsó Pál felelt a fegyelemért és a játékmódért, id. Székely József a színházi törvény betartásáért és a ruhatárért, Pergő Celesztinhez tartozott a könyvtár és a kelléktár. A színházi háttérmunkásokat typografus, cassier, billétszedő, illuminator, machinista néven illették, de nagyjából hasonló dolgokat csináltak, mint a 21. századi utódaik, azaz arculatot terveztek, jegypénztárban ültek, jegyet szedtek, világosítottak vagy épp díszítettek. Az első igazgató Káli Nagy Lázár kolozsvár főbíró volt, aki korábban maga is adományozott 1000 forintot az építkezésre.
A későbbi évszázadokból is több elsőséget tudhat magáénak a kolozsvári színház.
Itt mutatták be a Bánk bánt 1834. szeptember 6-án, de itt hangzottak el az első komolyzenei koncertek, és 1899 januárjában itt használt először Janovics Jenő filmvetítést színházi előadásban. Déryné Széppataki Róza, Jászai Mari, Kassai Vidor, Ecsedi Kovács Gyula, Paulay Ede, Szentpéteri Zsigmond, Egressy Gábor, Egressy Ákos, Megyeri Dezső, Szabó Pepi, Szacsvay Imre, Némethy Irma, Szentgyörgyi István, Ditrói Mór, Ditróiné Eibenschütz Mari, Hegedűs Gyula kezdte itt a pályáját vagy töltött Kolozsváron jelentős időt.
1915 Kolozsvár Nemzeti Színház – forrás: Fortepan, adományozó: Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége
Nem túlzás azt állítani, hogy Kolozsvár nélkül a Vígszínház története is másképp alakul, hiszen amikor 1896-ben felkérték Ditrói Mórt az alakuló budapesti Vígszínház igazgatójának, a kolozsvári társulatának nagyobbik részét magával vitte. Az első magyar nyelvű kőszínház, a Farkas utcai épület, a Hunyadi téri színház felépítéséig, mintegy 85 évig működött Nemzeti Színházként.
(Szabadság)
