Papageno Radio
Színház Itt tényleg bárki színpadra léphet

Itt tényleg bárki színpadra léphet

Hogyan csinálják a backstage-túrát egy en suite játszó szabadtéri színházi fesztiválon, Németországban? Egy magyar előadás apropóján megnéztük.

Míg a Gáspár Ildikó rendezte, jó néhány magyar közreműködővel látható wormsi Luther kulisszajárására gyülekezünk 19 társammal – ugyanis 20 főben maximálják a résztvevők létszámát –, azon gondolkodom, vajon az otthon en suite játszó szabadtériken miért nincsenek ilyen események, hiszen a nyílt napokon vagy a Színházak éjszakáján az egyik legnépszerűbb program a kulisszajárás, ezekre a fél-egy órás sétákra telnek be a leghamarabb az időpontok. Nem lenne ördöglakat a szervezés, csupán némi logisztikát igényelne.

A nézőket ugyanis nagyon érdekli, mi történik a színfalak mögött. Nem akarják, hogy a csoda lelepleződjön, mégis szeretnének a kivételezettek közé kerülni, akik ugyanarra a színpadra léphetnek, ahol kedvenceik játszanak. Olyan különlegességekre, meglepő, érdekes tényekre, adatokra kíváncsiak, amit csak a beavatottak tudhatnak. Ráadásul a backstage üzemi terület, annak minden bekalkulált és váratlanul felmerülő veszélyességével, ezért oda csak korlátozott számban léphetnek be külsősök.

Az exkluzivitás és a beavatottság igénye miatt annyira vonzóak a backstage-túrák a világ minden pontján.

Úgyhogy megnéztük, hogy csinálják ezt Németországban, a wormsi Nibelung Játékokon. Már csak azért is, mert a július 16. és augusztus 1. között en suite, hétfő kivételével minden nap és szabad tér ide vagy oda, minden időjárási körülmények között eljátszott előadásnak jelentős magyar vonatkozásai voltak.

Worms, Nibelungen Festspiele - a plakát
Worms, Nibelungen Festspiele – a plakát

Ezekről a magyar vonatkozásokról idegenvezetőnk is ejtett szót – de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a legelején.

A jegyellenőrzés után kedves köszöntéssel, biztonsági, egészségügyi, szerzői és személyiségi jogokat illető eligazítással indulunk a dóm egyik mellékutcájából. Belépéskor fertőtlenítjük kezeinket, és hiába a szabad tér, a maszkot hordanunk kell, hogy védjük az ún. buborékban levő előadókat és műszakot, és nem kalandozhatunk el mondjuk azért, hogy a kedves magyar olvasóknak releváns neveket keressek az öltözőkonténereken. Arra is figyelmeztetnek, hogy figyeljünk a lábunk elé, mert a színház a kábelekkel, a lépcsőkkel és egyebekkel veszélyes üzem. Végül pedig nyomatékosan jelzi, hogy a backstage-beli megállóinknál, a jelmez- meg a kelléksátornál tilos a fotózás, ellenben a színpadon szabad a vásár, azaz a kattintás. Nem ágál senki, ez a szabály, hát betartjuk.

Vezetőnk Saskia Luisa Wagner, ő és egy kollégája felváltva viszik a csoportokat. Az egyetemistának tűnő fiatal nő már többedik alkalommal dolgozik a fesztiválon, és minden megnyilvánulásából érezhető, a hiányosságok ellenére is, hogy tényleg szívügye ez a program.

A produkcióhoz köthető érdekes, de egyáltalán nem bulváros információkkal szolgál, amivel tökéletesen kielégíti a nézői bennfentességre vonatkozó igényt.

Ha már képen nem mutathatom meg, arra kérem önöket, képzeljenek el egy nagy, négyszög alakú, fehér sátrat. Ennek a behúzott „ajtaja” tárul ki először, és látjuk az egyik oldalra fölragasztva Izsák Lili összes jelmezterveit színészenként külön-külön. Ami összehajtható vagy apróság, férfi atlétától női bodyig, az mind felcímkézett átlátszó műanyag dobozokban van, a többi pedig ruhaállványon lóg. Tisztes távolságból megnézhetjük az előadásban szereplő püspöki palástot és összehasonlításképp annak próbaruha-verzióját. Eközben vezetőnk nemcsak arról beszél, milyen etapjai vannak a próbafolyamatnak a kisebbtől a nagyobb, majd szabad tér felé tartva, hanem azt is megtudhatjuk, hogy az Ildiko Gaszpar rendezésében játszó, sokfelől érkező művészek közül van, aki lakást bérel a városban, és van, aki egy lakóautóval parkolt le a közeli tó partján.

Worms, Nibelungen Festspiele - a színpad
Worms, Nibelungen Festspiele – a színpad

Valamivel 11 óra után vagyunk, a sötét szövetnadrág-vasalt ing-begombolt mellény egyenruhát hordó biztonságiakon és a műszak néhány kóbor tagján kívül senki nem jön szembe velünk, a büfé is zárva, de ez így normális. A kellékek közül többet is megmutat vezetőnk, és elmondja, mire használják az előadásban például az elefántormányt vagy a Barbie babákat. Természetesen mi nem vehetjük kézbe egyiket sem, ennek, teszi hozzá, a Covid az oka. Arról már nem esik szó, hogy a színészek, egyébként teljes joggal, általában nem szeretik, ha kellékeiket illetéktelenek tapogatják, próbálgatják.

Gáspár Ildikó nevén kívül nem hangzik el másé, ez elég furcsa. Ha már jelmezeket, kellékeket nézegetünk, és bemehetünk a díszletbe, legalább annak az alkotónak a nevét meg kellene említeni, aki ezeket tervezte. Pláne akkor, ha ezt mindet egy ember jegyzi. Izsák Liliről van szó, de a gesztus nem magyar művész esetében is hiányozna. A színészekről egyébként annyit tudunk meg, hogy sokfelől érkeztek, és van köztük operaénekes is. A maszkom alatt mosolygok, látatlanban feltételezem, hogy Borsi-Balogh Mátéra és Szandtner Annára gondol. (Az előadás után a feltételezésem beigazolódik.) És kiemeli még az élőben közreműködő nagyszerű zenészt, aki énekel is. (Adjunk neki nevet: Matisz Flóra Lili.)

A kelléksátor közvetlenül a színpad mellett van, tehát alig néhányat kell lépni, hogy a

fejenkénti 8 euró leszurkolása után azokon a bizonyos világot jelentő deszkákon álljon az ember.

Szinte ragyog az aranyszín színpad a nap sugaraiban. Arany a padló, a méretes csúszda, a ló, az állványok. Egy bódéforma építmény titokzatosan le van takarva. A titokról igen, a díszletelemről nem hull le a lepel: egy kioszk, és nagyon fölmelegedne estére. Mögöttünk a dóm, egyik szobra jól láthatóan bele van komponálva a díszletbe. 15-20 percünk van, hogy körbejárjuk a színpadot, megéljük a teret, a méreteket, felfedezzük a részleteket. Ki megilletődött, ki pedig olyan örömmel rohangászik, mintha egy cukorkaboltba szabadult volna be. A résztvevők közül ketten az előző este már látták az előadást, nekik minden ismerős, a nyugdíjas korú házaspár tagjai a ráismerés érzetével idézik fel egymásnak, hol mi történt. Én meg szemben a még üres nézőtéri tribünnel, az Anna feliratú jelben állva, legalább olyan óriási bennem a büszkeség, mint a díszletbeli csúszda.

Worms, Nibelungen Festspiele - a nézőtér
Worms, Nibelungen Festspiele – a nézőtér

De még mielőtt elérzékenyülnék, letelik az idő, el kell tenni a telefonokat, fényképezőgépeket. Indulunk kifelé, majd szép napot kívánunk egymásnak. Este jöhet az előadás.

Promóció

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

A feliratkozással elfogadom a Papageno Consulting Kft. adatvédelmi tájékoztatóját!