• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Színház Zene Címlap

Galambos Erzsi: „Soha nem kellett szerepet kérnem”

Szerző: Rácz Ráchel2021. december 7.
Facebook Twitter E-mail
Galambos Erzsi - fotó: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház
Galambos Erzsi - fotó: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház

90. születésnapja alkalmából a magyar színházművészet kiemelkedő tehetségű, sugárzó szépségű, páratlanul gazdag pályájú színésznőjével beszélgettünk hivatásról, színházról, életről. Családi gyökerek, a kecskeméti műhely, musical- és operett-fénykor, West Side Story, Lola Blau, Szabadság-hegy. Isten éltesse Galambos Erzsit!

– Édesanyja a Fővárosi Operettszínházban, édesapja az Arizónában dolgozott. Milyen korai emlékei vannak erről a két kultikus helyről?

– A Fővárosi Operettszínház már egészen pici koromtól a második otthonomnak mondható, ott nőttem fel, ott szívtam magamba mindent, ami egész későbbi életemet meghatározta. Állandóan a színházban voltam, hol a nézőtéren, hol a ruhatárban írtam a leckét, figyeltem mi zajlik a kulisszák mögött, hogyan próbálnak. Emlékszem Honthy Hannára, aki csodálatos volt. A Sybillt Karády Katalinnal legalább 128-szor láttam.

Apukám az Arizónában volt portás. Egyszer öt éves koromban bevitt, és arra kért, hogy amíg a dolgát intézi, addig üljek le szépen a nézőtéren, és ott várjam meg. Éppen Miss Arizona próbált. Nem ültem le, mindig egy kicsit közelebb mentem a színpadhoz. Amikor megpillantott, el volt ragadtatva. Nagyon szép, porcelánbaba szépségű kislány voltam. Vagyonokat kínált apukámnak, minden erejével rá akarta beszélni, hogy fellépjek vele, de ő nem ment bele, féltett.

Tizenkét éves koromban, miután látták, hogy mindig ott lógok a színházban, felvettek egy előadásba manónak egy-két mondatos szereppel. Olyan hihetetlen egyéniségekkel nyílt lehetőségem együtt dolgozni már elsőre, mint Latabár Kálmán, Latabár Árpád és az édesapjuk, idősebb Latabár Árpád.

– Latabár Árpáddal később Kecskeméten is dolgozott, ha jól tudom. Itt került bemutatásra többek között a híres Szentivánéji álom is.

– A kecskeméti műhely az akkori színházi élet egyik meghatározó helyszíne volt. Kitűnő szakemberek dolgoztak ott, például Udvaros Béla, Udvaros Dorottya édesapja is. Emlékszem a legendás Szentivánéji álom című előadásra, amelyet Dr. Németh Antal, a Nemzeti Színház egykori igazgatója rendezett 1957-ben. Pukkot játszottam Nagyajtay Teréz jelmezében – álarcban és trikóban léptünk fel, akkor, 1957-ben! Csodálatos volt. Titániát a világklasszis tehetség, Dévay Kamilla, Udvaros Dorottya édesanyja alakította.

Galambos Erzsi - fotó: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház
Galambos Erzsi – fotó: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház

– Ezután a legendás budapesti zenés színházhoz szerződött, ahol rendkívül erős műhely működött.

– A Nagymező utcai Petőfi Színház álmaim színháza volt, nemes musical színháznak számított akkoriban, pompás repertoárral. Itt mutatták be többek között a Mélyvizet, az Egy szerelem három éjszakáját. Szinetár Miklós az intézményi igazgató, Petrovics Emil – későbbi férjem – a zenei igazgató, a két dramaturg Karinthy Cini és Ungvári Tamás voltak. Emlékszem a Liliomra, amit Szendrő József rendezett, Agárdy Gábor, Domján Edit, Mezei Mária, valamint Tomanek Nándor és Harkányi Endre voltak a partnereim. Szenzációs volt!

– Fontos a jó hangulat, az oldott légkör egy próbafolyamat, vagy előadás során?

– Vannak isteni és nehezebbek napok. Nincs egyforma próba, vagy előadás. Általában én megteremtem a jó hangulatot, mert rossz, negatív légkörben egészen egyszerűen képtelen vagyok létezni, játszani. Mindannyian mások vagyunk, előfordul olyan színésznő, aki szereti, ha kiabál vele a rendező és nagyon erélyesen megmondja neki, hogy mit csináljon. Én ezt nem bírom. Ha rám parancsolnak, kiabálnak, akkor teljesen begubózom, leblokkolok, semmi nem jut eszembe.

– Ön szerint milyen tulajdonságok nélkülözhetetlenek ehhez a pályához?

– Tehetség, alázat, szorgalom. Ezek a legfontosabbak. A kiteljesedés, a szeretet, az odafigyelés rettentően fontos dolgok egy előadóművész életében. Nélkülözhetetlen a közönség szeretete. A szívemet, a lelkemet, az energiámat, egész létemet odaadom a nézőknek.

Szerencsés embernek mondom magam. Soha nem kellett szerepet kérnem, mert elárasztottak remek lehetőségekkel. Egy olyan korban dolgozhattam, amikor szó szerint csúcson volt a magyar színház, ez vonatkozik többek között Kecskemétre, Szegedre és Pécsre is. Nem csupán a budapesti, hanem a vidéki teátrumok is fénykorukat élték a ’60-as ’70-es ’80-as években.

– Mely előadásokat emelné ki a pályája során?

– Hosszú színpadi életemből három darabra vagyok legbüszkébb. Az egyik 1969-ben a Fővárosi Operettszínházban a West Side Story, Vámos László rendezésében. A másik a Lola Blau című mono-musical, szintén a Fővárosi Operettszínházban, Seregi László rendezésében. A harmadik a József Attila Színházban a Szabadság-hegy, amely során életem első igazi nagy anyaszerepét alakítottam, Léner Péter rendezésében.

– A Lola Blau 1980-as premierje műfajteremtő. Hogyan fogadta a közönség az egyszereplős musicalt? Milyen témát dolgoz fel ez a mű?

– Ezt a műfajt én mutattam be itthon. Sorban álltak a jegyekért! Az operett pénztárától egészen az Andrássyig álltak az emberek. Az intézmény zsebszínházában, egy körszőnyegen játszottam végig az előadást a közönség között, nem volt másfél méter köztem és a nézők között.

Lola Blau egy tragikus sorsú zsidó nő, aki származása miatt folyamatos menekülésre kényszerült, mindenhonnan üldözték, aztán végül az Egyesült Államokban grandiózus karriert futott be. Nagy szerelmével együtt túlélték a háború borzalmait, de a fiút aztán egy tüntetésen lelőtték. Én Lola Blau két órájában átéltem a szerelmet, a borzalmat, a félelmet, a háborút, a világsikert, egyszóval mindent.

– Hogyan látja az operett helyzetét manapság?

– Több, mint harminc éve nem léptem át az Operettszínház küszöbét, ahonnan egykor „rossz szájízzel” jöttem el, így nem tudom. Ezt az eljövetelt most nem szeretném részletezni, mert nem ezen van a hangsúly. Fontos megjegyezni azonban, hogy ez a műfaj abszolút korhoz kötött. Az embernek egy bizonyos életkor után nem áll jól ez a stílus. Ötvenéves koromban még játszottam a Chicagót pici bugyiban, melltartóban, kombinéban, de éreztem, hogy ennek az ideje hamarosan lejár, új kihívásra vágytam.

Galambos Erzsi - fotó: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház
Galambos Erzsi – fotó: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház

Szóltam Törőcsik Marinak, akivel nagyon jó viszonyban álltam, és mondtam neki, hogy szeretnék átmenni a József Attila Színházba. Kértem, beszéljen Iglódi Pistával, hogy van-e számomra szabad státusz. Ez reggel kilenckor volt, fél tízkor már hívott is Pista, hogy mikor akarom aláírni a szerződést. Imádom ezt a rendkívül gazdag műfaji skálával rendelkező színházat, immár 38 éve.

Jelenleg a Mici néni két élete című darabot játsszuk Esztergályos Cecíliával, Vándor Évával és Bodrogi Gyulával. Azt a szerepet alakítom, amit a filmben Mezei Mária. Elképesztően szeretem ezt a darabot, fantasztikus hangulatú előadásaink vannak belőle a mai napig.

interjú színház budapesti operettszínház galambos erzsi
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésKözös lemezt adott ki Simon Izabella és Hegyi Barbara
Következő bejegyzés Lina_Raül Refree – 21. századra hangolt portugál fado a Müpában

Ajánlott Bejegyzések

Barokk sarok

Élet vagy halál urai – A guru-rendszer hatásai a régizenei életben

2023. január 31.6 perc olvasás
Intermezzo

Elhunyt Ábrahám Mariann

2023. január 31.2 perc olvasás
Erdély blog

Folytatódik a Sepsiszentgyörgyi Üveghang Akadémia

2023. január 31.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Mentorok - forrás: Déryné Program Színház mindenkinek

„Meglepő volt, milyen sokan akarnak drámát írni Magyarországon!”

Szent István Filharmonikusokat Záborszky Kálmán vezényli - forrás: Szent István Filharmonikusok Promóció

Petőfi, Kacsóh Pongrác és Lajtha László előtt tiszteleg a Szent István Filharmonikusok koncertje

Keller András - fotó: Emmer László Promóció

Hallgassunk Schubertet! – Tematikus nappal kezdi az évet a Concerto Budapest

Promóció

Sok hűhó semmiért – A BDZ-műhely újabb összművészeti produkciója

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.