Június 22-én 17:30-tól egy nem mindennapi, meglepetésekkel teli operagálán vehet részt a Vénégy Fesztivál közönsége. Az opera és a színház műfaját népszerűsítő akcióban, akik színházjegyet váltanak és megnézik az előadást, azok utána ingyenesen látogathatják az esti koncerteket. A Visegrád hangjai fellépői a csehországi Olomoucból, a Morva Színházból érkeznek, a gála rendezője Veronika Kos Loulová.

- hirdetés -

– Veronika, két éve lettél a színház operatagozatának művészeti vezetője, ebbéli minőségedben még mindig a legfiatalabb vagy Európában. Mekkora súlyt jelentett és jelent ez számodra?
– Hatalmasat, hiszen mintegy száz emberért tartozom felelősséggel. Igaz, hogy nem voltam és nem vagyok egyedül, mert az operatagozat vezetésében van két társam, akik szintén fiatal nők (Adriána Spišáková menedzserként és Vilma Bořkovec dramaturg-rendezőként – a szerk.), de nem volt egyszerű elkezdeni a munkát egy olyan közösségben, amelyet nagyrészt nálunk jóval idősebb férfiak alkottak. Kellett idő, míg összecsiszolódtunk, míg megértették, hogy a belső, a munkakörnyezetet érintő változások nem ellenük zajlanak, és a repertoár megújítása is azért történik, hogy szélesebb közönséget érjünk el.

– Milyen eszközöket használtok ehhez?

– A legfontosabb célunk az, hogy a fiatalokhoz eljussunk, és azokat is meggyőzzük az opera műfajának nagyszerűségéről és frissességéről, akik eddig idegenkedtek tőle, ezért mi megyünk az emberekhez. Szokatlan, helyspecifikus előadásokat, flashmobokat csináltunk, és a közélettől kezdve a virtuális valóságig olyan témákat jártunk körbe különböző operaprojektekkel, amelyek sokakat érdekelhetnek vagy érinthetnek. Természetesen nálunk is konzervatív ízléssel bír az opera közönségének nagyobbik része, de hozzájuk is nyitottan álltunk, és azokat, akik kérdeztek – mert érteni akartak, nem pedig egyszerűen csak elutasították azt, amit csináltunk –, úgy érzem, magunk mellé állítottuk. És ebben nem is az életkor számít.

Nagyon sok olyan idős nézőnk van, akik elképesztően érdeklődőek.

Nemrég mutattuk be a Parasztbecsületet és a Bajazzókat, és még a premier előtt volt egy kétórás közönségtalálkozó, ahol a koncepcióról beszélgettünk, és a résztvevők bátran kérdeztek arról, mit keres Mickey egér, Hófehérke vagy Batman a színpadon. És akik ezen ott voltak, a bemutatón az elsők közt álltak fel tapsolva – elképesztő élmény volt ez számomra.

– Az operarepertoárotok nagyon színes, komoly szerepet játszanak benne a visegrádi országok zeneszerzői.

– Igen, a Nabucco, a Titus kegyelme, a már említett Parasztbecsület/Bajazzók mellett volt az idei repertoáron cseh gyerekopera, de bemutattunk egy Górecki-operát és Bartóktól A kékszakállú herceg várát Kodály Galántai táncaival és két férfikari darabjával. Ez utóbbi darabokat azért választottuk, mert egyrészt segítenek abban, hogy egyfajta hídként közelebb kerüljenek a közönséghez a kortárs művek, másrészt pedig szeretnénk a régió közös gyökereit is keresni. Ezek mellett, bérleten kívüli előadásként szerepel a programunkban, hogy minden évben bemutatunk egy kortárs, kifejezetten nekünk írt operát is. Erre idén nem került sor, de jövőre a brnói színházzal lesz koprodukciónk egy kortárs cseh opera kapcsán, amelynek a témája a big bang.

– Mekkora kihívás számotokra a magyar nyelv?

– Nagy, éppen ezért dolgozunk a Kékszakállú kapcsán nyelvi segítővel. Mivel a Vénégy Fesztiválon magyarul is éneklünk, reméljük, az anyanyelvi közönségnek nem fogunk csalódást okozni.

– Mit jelent számotokra a fellépés a Vénégy Fesztiválon, és mire számíthatnak tőletek a nézők Nagymaroson?

– Nagyon sokat! Az opera költségeit tekintve nem kifejezetten turnézó műfaj, és a fejekben nem a könnyed nyári fesztiválok programjaként szerepel. Pedig ez is csak egy zenés műfaj, úgyhogy idén nyáron erre szeretnénk rácáfolni, mert techno- és rockfesztiválokon is jelen leszünk kisebb projektekkel, a Vénégy Fesztiválra pedig hat énekessel és zenekarral, illetve egy tartalmát és formáját tekintve is különleges, minden szempontból helyszínspecifikus gálával készülünk. A fesztivál nevéből és a színházunk repertoárjából kiindulva a visegrádi országok zeneszerzőire, Dvořák, Smetana, Górecki, Bartók Béla műveire koncentrálunk, hogy csak a legismertebbeket említsem.

Szeretnénk megmutatni, mi az a korokon, országhatárokon átívelő láthatatlan szál, ami összeköti őket.

Úgy állítottuk össze a műsort, hogy a művek, és rajtuk keresztül a zeneszerzők dialógusba kerüljenek egymással, a hasonlóságok, például a népzenei érdeklődés, az általuk gyűjtött autentikus motívumok felhasználása megfelelő fókuszt kapjanak. Folytatva az egyszeri és megismételhetetlen események sorát, ezt a gálát is különleges dramaturgiára építjük fel. Nem szeretnék ellőni mindent előzetesen, így csak annyit árulok el, hogy a meglepetés erejére fogunk támaszkodni.

– Mint a már említett flashmobokon?

– Elszóltam magam! Na jó, annyit akkor elmondok, hogy bárki elkezdhet énekelni a gála helyszínén, a színházi sátorban: a jegyszedő, a biztonsági őr, egy teljesen átlagosnak látszó néző… A zenekar segít bennünket, de szinte a semmiből teremtjük meg a jeleneteket. A hagyományos színházi közegben is estéről estére más a közönség összetétele, de egy ilyen gálán kis túlzással nem tudhatjuk, melyik néző hogyan reagál egy meglepő gesztusra.

– Lehet erre próbálni?

– Az alapszituációt felvázoljuk a próbateremben, amikor megérkezünk, megismerkedünk a helyszínnel, de teljesen belakni nem tudjuk, hiszen sok dolog a közönségen múlik. Igaz, hogy van benne bizonytalanság, de az operaházak falai közül kikerülve – a miénk például egy négyszáz éves csodálatos épület – ez izgalmas, jófajta kihívás az előadóknak!

A kedvezményes színházjegyek 5 500 Ft-os áron június 13-ig érhetőek el. További információk és a részletes program ide kattintva érhető el.