Kísérleti alanyai, kiszolgáltatottjai vagyunk-e az egészségügynek, a betegségeinket egyre erősebben meghatározó gyógyszeripari lobbinak? Morális kérdések egy szövődő szerelem kapcsán. Lucy Prebble Mellékhatás című darabja anno hatalmas sikert aratott Londonban. Nagyon mai kérdéseket vet fel, ami mindannyiunk bőrére megy. A Centrál Színház bemutatója előtt az előadás rendezőjével, Horgas Ádámmal beszélgettünk.
– Izgalmas rendezési feladat lehetett, mert nagyon sokrétegű a mű. Egy szerelmi történet, de egy új, depresszió elleni gyógyszerkísérlet kapcsán számos etikai kérdést is felvet. A szerelem itt csak egy mellékszál?
– Nem, a szerelmi vonal ebben nem csak egy kis színes szál, hogy érdekesebbé tegye a történetet. Nagyon erős filozófiai kérdéseket vizsgál a darab, amiben a szerelmi szálnak fontos dramaturgiai jelentősége van ebben a gyógyszerkísérleti helyzetben. Egy intézetben játszódik, ahol új antidepresszánst tesztelnek, többek között két fiatalon, Connie-n és Tristanon, akik az ott töltött idő alatt egymásba szeretnek. De erős kételyek merülnek fel bennük, hogy érzelmeik igaziak, vagy csak a gyógyszer hatása.
– De valójában fontos-e, hogy a boldogságukat a gyógyszernek köszönhetik, vagy a meglátni és megszeretni történt meg velük?
– A kérdésed olyan, mint egy idézet a darabból, mert pontosan ezeket járja körül az előadás, hogy mennyire független a kémiától az érzelem. És hogyha nem, akkor annak van-e jelentősége. A szereplők mást gondolnak a kérdésről, Tristan szerint akármi is okozta, a szerelem az szerelem. Connie-nak egyáltalán nem mindegy, hogy érzéseit tekintheti-e az én részének, ha azt egy kémiai szer idézte elő. Izgalmasan ütköztethető a két szempont.
– De közben szól az elhatalmasodó, piaci alapon működő gyógyszeriparról is, meg talán arról is, hogy vannak-e határai az embereken végzett gyógyszerkísérleteknek.
– A darab nagyon keményen rákérdez arra, hogy betegség-e egyáltalán, amit mi annak gondolunk, vagy csak a gyógyszeripar terméke. Vannak olyan szerek, amelyek függővé tesznek vagy maguk idéznek elő rendellenességet, amit aztán újra gyógyszerrel lehet kezelni. Az orvostudománynak van egy ősi segítségnyújtó gesztusa, ami mostanra másodlagossá vált. Ennek felelősségét is vizsgálja a darab.
– Hogy a szerelem végül beteljesedik-e, azt ne spoilerezzük, de gondolom, rengeteg stációja, mélységei és magasságai vannak a kapcsolatuknak.
– Nagyon sok stációt járnak végig, a kamasz szerelemtől az öregember érettségéig megélik a beteljesülést és a veszteséget is. Azt valóban nem akarom elmondani, hogy ebben a lélekfejlődésben mi lesz a kapcsolatuk sorsa. De ez a történet kicsit eszembe juttatja a Rómeó és Júliát, ahol Júliát szinte kislányként ismerjük meg, és a történet négy napja alatt lelkileg egy öregasszonyként teljesíti be sorsát. Számomra Shakespeare drámája egyfajta origó, amikor a szerelemről beszélek. Az a tét, hogy meghalok a másikért, jó hivatkozási alap. Hasonló szituációkon mennek keresztül a Mellékhatásban Connie és Tristan is.
– A darab rendezéséhez utánanéztél valamennyire gyógyszerkísérleti dolgoknak, vagy sok ilyen történetet ismer az ember, és abból merítettél?
– Nagyszüleim főorvosok voltak, gyerekfejjel megtapasztalhattam a küzdelmüket az egészségügy elüzletiesedése ellen. Ők még – történelmi hátterük miatt is – elementárisan élték meg azt a bizonyos ősi, elemi segítségnyújtást, ami az orvoslás gesztusa. Az emlékeim miatt nagyon megérintett ez a darab, ami alapvetően azt vizsgálja, hogy tönkreteszi-e az egészségügyet az üzleti alapú szemlélet. Határozottan azt gondolom, hogy igen.
– A színészekkel beszélgettetek erről, voltak vitáitok esetleg, amik beépültek az előadásba? A díszletet, a látványtervet is te készíted, ami ismerve a munkáidat, erős vizuális eszközökkel dolgozhat.
– Nagyon erős látványvilága lesz az előadásnak, különleges vetítéstechnikákat fogunk alkalmazni. Egész nyáron a videókon és zenéken dolgoztam, amiket vetíteni fogunk. Így már akkor elég pontos elképzelésem volt a produkció végső képéről. A videóknak két funkciója van, egyrészt a helyszíneit jeleníti meg az intézetnek, ahol a darab játszódik, másrészt a történet érzelmi részéhez ad hozzá vizuális tartalmakat, ami az összművészetiséget erősíti. A darab nagyon színészbarát, a karakterek lehetőséget adnak a szélsőségekre, tragédiát, humort, vígjátékot és még ezer színt játszhatnak benne a színészek. A látvány által kötött formákon túl nagyon sok helyet kaptak a saját ötleteik is.
– A négyszereplős előadásból ketten, Botos Éva és Fehér Tibor régi centrálosok, Gáspárfalvi Dorka és Mertz Tibor vendégként vesznek részt. Inspiráló egy állandó, egymást jól ismerő társulatban egy ilyen frissítés?
– Éva jelenleg már nem társulati tag, de sokáig az volt. Mertz Tibi és Dorka először játszanak itt. Érdekes találkozások. Dorka és Fehér Tibi a Mellékhatásban egy párt alkotnak, akárcsak a Játékszínben, ahol A lány a vonaton című előadásban rendeztem őket. Már ott is kiderült, mennyire remekül dolgoznak együtt. Éva már mindenkivel játszott korábban valamiben. Mertz Tibi számított újnak ebben a közegben.
– Mennyire erős a forgatókönyv, vagy inkább a színészi játék viszi a történetet?
– Nagyon erős szöveg. Olyan stílusú társalgási darab, ami a Centrál Színház közönségének ismerős lesz: okos viták, remek humorral megírva. Kimondottan olyan előadás, ami után nagyon sokat lehet beszélgetni, hogy ki mit gondol, mert nem teszi le határozottan a voksát valamely nézőpont mellett. Mi magunk is sokat beszélgettünk róla, fejtegettük a darab által felvetett kérdéseket, ami – reményeim szerint – a nézőket is hasonlóan fogja inspirálni. Rengeteg morális aspektusa van a darabnak, ahol a néző ítélhet valamelyik szereplőről. A szerelmi viszonyok moralitása is befolyásolja a történetet, itt nem csak a fiatalok képviselnek egy párt, az orvosoknak is volt a múltban kapcsolatuk, aminek a hatásait fel kell dolgozniuk.
– Generációs kérdéseket is feszeget a darab a két pár történetén keresztül?
– Ez nagyon fontos szál, erősen jelen van a generációs különbség, hogy hogyan reagálnak az idősebbek a fiatalok lángolására, és azok mit gondolnak az orvospár keserű megéltségéről. Az irányítás kérdése is színezi a viszonyokat, hogy kinek hol tart az egzisztenciája, a karrierje, hogy ki van függőségi viszonyban a másiktól. Nagyon izgalmas pszichológiai elemzés volt létrehozni ezt a négy, igencsak aktuális figurát.
