A cirkuszhercegnő című operettben Slukk Tóni, a világfi szerepét hármas szereposztásban megformáló táncoskomikus trió elárulta, milyen különleges készségeket kellett elsajátítaniuk a próbafolyamat során, valamint felfedték karakterük főbb feladatait, motivációit. Interjú Dénes Viktorral, Erdős Attilával és Tassonyi Balázzsal, a Budapesti Operettszínház művészeivel

- hirdetés -

– Milyen új, izgalmas feladatokkal szembesültetek eddig A cirkuszhercegnő próbafolyamata során?

Tassonyi Balázs: Nekem ez az első táncos-komikus szerepem, és egyben az első alakításom is egy operettben az Operettszínház Nagyszínpadán. A próbafolyamat legizgalmasabb feladataként azt emelném ki, hogy meg kellett találnom a saját utam az operettjátszáshoz. Természetesen ehhez jó kiindulópontot adott Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója és Homonnay Zsolt, a darab rendezője, akik az osztályfőnökeim a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Hálás vagyok nekik ezért a lehetőségért.

Erdős Attila: Szubrett partnereinkkel görkorcsolyás karakterek lennénk, azonban biztonságosabb játszást tesz lehetővé, hogy ezt végül mindössze egy nyakunkba akasztott korcsolyával jelenítjük meg a színpadon. Nekem annyira megtetszett ez a mozgásforma, hogy talán egy új hobbi válik belőle.

Dénes Viktor: Én a szteptáncot emelném ki újdonságként, ugyanis eddig még nem szteppeltem a Budapesti Operettszínházban táncos-komikusként. Nagyon szórakoztató és izgalmas feladat ezt csinálni.

Czikora István László, Lévai Enikő és Tassonyi Balázs . fotó: Janus Erika

– Miben más és miben hasonló számotokra A cirkuszhercegnő az eddigi előadásaitokhoz képest? Mitől egyedi Slukk Tóni karaktere a többi, általatok megformált táncoskomikuséhoz képest?

EA: Míg más operettekben a táncoskomikus és a szubrett párosa gyakran keresztezi a primadonna és a bonviván történetét, addig ebben a történetben Mabel Gibson és Slukk Tóni szerelmi szála teljesen külön mozog az ő történetüktől.
DV: A korábbi bemutatókhoz hasonlóan, A cirkuszhercegnő próbafolyamata alatt is remek közösség gyűlt össze; együtt gondolkodunk, a három szereposztás együtt hozza létre a produkciót, egy folyamatos inspirációt biztosító közeget alkotva. Mindenben segítjük egymás munkáját, amiben csak tudjuk.

– Mi a feladata Slukk Tóninak a darabban? Hogyan tekintetek a karakter jellemvonásaira, működésére?

EA: A helyzetek feloldása, a könnyed pillanatok beemelése a feladatunk. Felszabadultabbá kell tennünk a légkört. A darab elejétől kezdve egy fix, vidám pontot biztosítunk a nézőknek azáltal, hogy a Mabel Gibsonnal való szerelmünk adott, működik és nem egy elérhetetlen dolog, ahogy Mister X és Fedóra Palinszka szerelme sem az, csupán idő kérdése, hogy a szerelem utat törjön magának.

DV: Az operettek dramaturgiája gyakran egy kettősségre épül: egyrészt ott vannak az elérhetetlen emberek bonyolult, felfoghatatlan szerelmi problémákkal, másrészt pedig a „nép egyszerű gyermekei”, akik sokkal szabadabban/szabatosabban találnak szerelemre. Ez a könnyedség teszi az operettet szórakoztatóvá, miközben egyfajta erkölcsösségről is szól. Slukk Tóni kifejezetten az az ember, aki mer szeretni.

– Hogyan viszonyultok ehhez a karakterhez?

TB: A korábbi szerepeimhez képest itt kevesebb a súly, kevesebb a lelki teher, amit hordozni kell. Kimondottan jólesik ezt a fajta könnyedséget megtapasztalni. Ugyanakkor a karakter felépítésében a lényeg ugyanaz, nem egy bohócfigurát kell bagatell módon eljátszani, hanem egy élő, lélegző és érző embert.

DV: Nagyon szeretem a táncoskomikus szerepeket, mert rengeteg energiát hordoznak magukban. Ez egy olyan műfaj, amelyben erősen érzékelem a nézőkkel való kapcsolódást, és nagyon komfortos ebben a szerepkörben alkotnom.

EA: Számomra a legfontosabb kapcsolódási pont Slukk Tóni karakteréhez az a megkérdőjelezhetetlen szeretetkapcsolat, amelyet ő megél. Hiszem, hogy ilyen létezik a való életben is, még ha olykor naivitásnak is tűnhet.

Dénes Viktor és Bojtos Luca – fotó: Janus Erika

– Mi a darab fő üzenete, és mi teszi igazán különlegessé számotokra?

DV: Azontúl, hogy egy csodálatos szerelmi történetet mutat be, fantasztikus látványvilággal készülünk. A jelmezek, a díszlet önmagáért beszél, azonban a produkciót a Fővárosi Nagycirkusz artistái fogják kiegészíteni, így egy valódi cirkuszi környezetben találják majd magukat a nézők. Ez pedig az operettek esetében igen ritka.

TB: A darab egyik központi témája a magány. Nagyon érdekes számomra, hogy amikor két ember találkozik, a másik félen keresztül elkezdik látni saját magukat. Ez egy önismereti utazás, melynek végén a személyiségfejlődés elengedhetetlen. A cirkuszhercegnő szerelmes párjai is ebben a helyzetben találják magukat, és próbálnak leküzdeni minden nehézséget. Színészként a saját életemmel való párhuzam keresése nagyon fontos, ebben az esetben pedig érzelmileg meglehetősen intenzív élményt adnak a próbák.

– Szerintetek mit vihet haza a néző ebből az előadásból?

TB: Számunkra a legfontosabb, hogy önfeledten szórakozzanak és elfelejtsék a napi problémáikat. Emellett fontos, hogy hatással legyünk a gondolataikra és a cselekedeteikre is. Ha én lennék a néző, azt érezném az előadás után, hogy ha nem tudok kiverni a fejemből valakit, aki korábban megfogott érzelmileg, ne késlekedjek és azonnal beszéljek vele. Mert ha nem lépek semmit, örökké arra fogok gondolni, „mi lett volna, ha…?”.

DVi: Az operett nagyon magas energiaszinten működő műfaj, ezáltal teljesen feltölti az embereket. Nekünk az a törekvésünk, hogy a nézők kiszakadjanak a hétköznapokból, együtt izgulhassanak a főhősökért, újraéljék a szerelem csodáit, és új lendületet nyerve térjenek haza.

EA: A szeretet tisztaságát vihetik haza. Azt a gondolatot, hogy létezhet egy olyan kapcsolat, amelyben nincs kérdőjel, amelyben a felek egyszerűen boldogok egymással. Ha ezt a nézők is magukkal viszik, akkor már megérte.