Gubás Gabi 2012 óta a Thália Színház tagja. Játszik a Polcz Alaine életéről szóló Teljes lényeddel című előadásban, egyetlen nőként a Legszebb férfikorban és a közismert A miniszter félrelépben is. Ez utóbbi előadásról és a Romantikus komédiáról kérdeztük.

– A miniszter félrelép évtizedek óta töretlenül sikeres színházakban és filmvásznon egyaránt. Mit gondolsz, mi lehet a siker titka?

– Ez egy jól megírt történet, tele csavarral, és persze a sikeres vígjátékhoz szükséges nagyjából minden elemet felsorakoztat– nem csak az ajtók csapódnak egy ritmusra, hanem még a hulla (aki nem mellesleg a Thália nagyszerű kellékese színészi tehetséggel megáldva) is a legjobb időzítéssel kerül az ablakba, a történet egy adott pontján a hulla életre kel, de nem amolyan horrorisztikus módon, hanem nagyon viccesen. Az eseményeket tovább fokozza számos félreértés, ami azt szolgálja, hogy a főhős minél nagyobb bajba kerüljön, és egyre próbáljon ki-bekeveredni a saját hazugságai által kreált kelepcéből.

– A közönség Jane szerepében láthat. Mit gondolsz erről a karakterről?

– A bohózat egyik elengedhetetlen karaktere, aki egyfelől izgalmassá teszi a főhős helyzetét, másrészt megnehezíti az életét és igazi konfliktusforrás.

– Van kedvenc jeleneted a darabban?

– Az egyik legmulatságosabb jelenet, amikor szeretett kollégám, az akadékoskodó londinert játszó Tamási Zoli menyasszonynak öltözve eljárja a menyasszonytáncot. Ezt a jelenetet mindig megnézem a takarásból, nem hagynám ki semmi pénzért.

– A Romantikus komédiában Allisont alakítod. Melyik szerepet érzed közelebb magadhoz, Jane-t vagy Allisont?

– Alapvetően Allison közelebb áll hozzám, ez a szerep árnyaltabb, több lehetőségem adódik, hogy a szerep által megformáljam a női lét sokszínűségét.  De persze arra is törekszem, hogy Jane karakterét színessé tegyem, ne legyen egysíkú az ő karaktere sem.

– Ahogy a darab címe is jelzi, ez egy vígjáték a szerelemről. Színészként jobban szereted, ha a humor oldaláról közelíti meg egy előadás a szerelem témáját vagy inkább a drámai hatást preferálod?

Mondhatom, hogy nekem a véremben van a drámaiság, sokkal magától értetődőbb, valahogy jobban meg tudom valósítani a drámai szerepeket. A humor, gondolok itt például az öniróniára vagy a fekete humorra, is megvan bennem, de ki kell tudnom bontani, meg kell tanulnom, hogy pontosan mikor, milyen módon kell valóban jól játszani. Mondjuk egy bohózatban, hogy az poén tényleg átütő legyen, és a humor, a nevetés által tudjunk katarzist kiváltani a nézőkből. Szerencsés vagyok, hogy van lehetőségem mindkét műfajban kipróbálni magamat.