Tamási Zoltán több mint tíz éve tagja a Thália Színháznak, de előtte játszott többek között a Stúdió K-ban, a Szkénében, és a Radnóti Színházban is. Szerepeiről, fekete komédiáról és abszurdról, illetve a színház fontosságáról beszélgettünk.
- hirdetés -
– A csendestárs nem a legismertebb darabja Dürrenmattnak, ritkán tűzik műsorukra a színházak. Utoljára 1996-ban a Katona mutatta be Lukáts Andor rendezésében. Mit gondol a darab témájáról?
– A csendestárs egy nagyon eredeti dramaturgiai szerkezet és műfaji keverék is. Krimi, maffia történet, disztópia, abszurd. Abszurd is, tehát humoros, szellemes, ugyanakkor mint minden valamire való abszurd, magában rejt egy nagyon is valóságos társadalomkritikát. Nincsenek benne kifejezetten jó vagy rossz karakterek. A dráma csupán emberi sorsokat mutat fel, annyi, hogy a szereplők különbözőképpen értékelik és élik meg ugyanazt a valóságot, amely mindannyiukat egyenként fojtogatja. Mindenkiben ott van a hajlam a jóra, csakhogy az ember által teremtett világ összegzett valósága öröktől fogva könyörtelen.
– A Thália előadásában nem Kertész Imre fordítását használják, hanem Perczel Enikőét. Ez egy aktualizált, nyelvileg modernizált szöveg?
– Dürrenmatt gondolatai mindenképpen érvényesek ma is és eredeti formájukban is. Ám a dráma egy élő forma, hiába pihen esetleg egy fiókban, az idővel együtt mégis mozog. Szunnyadó alakjában újabb értelmezési lehetőségek bukkannak fel. Minden drámát időnként le kell porolni, fel kell frissíteni. Nem azért, hogy a szerzőt lefokozzuk vagy megmásítsuk, hanem éppen azért, hogy újra teljes fényében ragyogtassuk. Perczel Enikő pontosan ezt tette. Ugyanakkor jó ízléssel kerülte azt is, hogy direkt aktuálpolitikai utalásokkal szájbarágóssá tegye azt, ami eredeti formájában éppen eléggé világos, ma is átélhető, kódolható és örökérvényű.
– Az előadás rendezője Szikszai Rémusz, korábban dolgoztak már együtt? Épphogy csak elkezdődött a próbafolyamat, hogyan alakul a közös munka?
– Szerepeltem Szikszai Rémusz néhány korai rendezésében. Úgy hiszem ő legszenvedélyesebben a szavak és cselekedetek mögött megbúvó morál tisztaságát, illetve tisztátalanságát vizsgálja. De bármi is legyen az, amit érdeklődése középpontjába állít, mindig nagyon felkészült. Ugyanakkor figyelmes is, amit én külön becsülök benne. A színházcsinálás nagyon sok ember együttműködése, egy közös alkotómunka.
fotó: Kállai-Tóth Anett
Noha elismerem, hogy teljesen tiszta, akadálymentes, tökéletes eszme és forma nem létezik, mégis az én hitrendszeremben a rendezőnek az a feladata, hogy az értelmezésből fakadó tiszta és igaz gondolatokat közvetítsen, hogy eredeti, ugyanakkor logikus ötleteket, megoldásokat vessen fel, hogy hiteles színpadi szituációkat teremtsen, amelyekhez mindenki igaz hittel tud kapcsolódni.
Feladata, hogy felismerje a drámai anyagban rejlő lényegit és becsülje az árnyalatokat; hogy megtalálja és felmutassa az igazságot, ami természetesen összetett és ellentmondásos. Ekkor nincs szüksége arra, hogy erőszakkal törje saját igájába az adott társulatot, hiszen ekkor a megvalósítás vágya önmagától felvirágzik, és minden további kreatív ötlet és kiegészítés is egy irányba mutat.
Azt gondolom, hogy Rémusz ilyen rendező. Kellően intelligens, kulturált és érzékeny ahhoz, hogy rendezései mindig képesek legyenek erős hatást gyakorolni. Kritikusan és egyidejűleg együttérzéssel szemléli a világot és ez a szemlélete minden rendezésén átüt.
– A Hisztériában, ami egy sötét komédia, a féllábbal a sírban álló Freud egy meztelen nőt rejteget a szekrényében, miközben beállít hozzá az őrült festőzseni, Salvador Dalí, illetve jelen van Freud mélyen vallásos orvosa és bizalmasa, Yahuda, akit Ön játszik. Milyen karakter Yahuda?
– Yahudáról Dalí a darab végén egy összegzés keretében azt mondja, hogy ő az összes zsidó emlékezete, lelkiismerete. Ő tehát egy szimbolikus alak, egy mitikus figura, aki talán éppen ezért védelmezi olyan szenvedélyesen a mítoszokban rejlő igazságot és lelki támaszt nyújtó nagyságot a tudomány kétes felismeréseivel és érzéketlen állításaival szemben.
fotó: Kállai-Tóth Anett
– Van kedvenc jelenete a Hisztériában?
– Amikor Dalí először színre lép egy abszurd kép fogadja, ami az előzmények váratlan fordulataiból következően alakult ki: Freud, nappalijában áll, állát egy masnival kötött kendő szorítja feje búbjához, ami nevetséges nyuszifüles külsőt kölcsönöz neki, balkezére pont egy gumicsizmát húzott, jobbjával pedig egy csigákkal teli rozoga kerékpárt tart éppen. A meghökkentő látvány hatása alatt a németül csak spanyol akcentussal beszélő Dalí első megszólalása ez: Nahát, amit Dalí csak megálmod, azt Freud megéli.
– A fekete komédia, mint műfaj közel áll Önhöz?
– Ha kellő pontossággal meg tudnám határozni mibenlétét és elég szélesre tudnám tárni e műfaj kapuját, azt mondanám, hogy ez áll hozzám a legközelebb.
