Papageno Radio
- hirdetés -
Színház SZFE Schilling Árpád: „Vidnyánszky hős is lehetett volna az SZFE-történetben”

Schilling Árpád: „Vidnyánszky hős is lehetett volna az SZFE-történetben”

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

„Az utóbbi években épp elindult egy ígéretes reform az egyetemen, amit most elsöpörni készül az erőszakos kormányzati átalakítás” – olvasható Schilling Árpád nyilatkozata a 24.hu-n. A rendezőt, aki évekkel korábban több kritikával élt az intézményyel szemben arról kérdezték, milyen reformoknak látná szükségét.

Vidnyánszky Attila a modellváltásra és a kuratóriumra érkező tiltakozások kapcsán a Színház folyóirat 2001-es riportjára hivatkozva reagált Schilling Árpád egy korábbi nyílt levelére, melyben a rendező több kortársával, például Bodó Viktorral vagy Rusznyák Gáborral együtt kemény szavakkal illette az egyetemen folyó oktatást, miközben most ellenzik a kuratórium által kívánt reformok létrejöttét. Schilling Árpád elmondta, hogy valóban nagyon kritikus volt az intézménnyel, nem is vonta vissza a szavait, de fontosnak tartja tisztázni, hogy ezek a gondolatai alapvetően 19-20 évvel ezelőtti tapasztalatokra épültek, ma már ahhoz képest másképp folyik az oktatás. „Nagyon sok jogos kritika illette ezt az intézményt, de az elmúlt években elindult egy nagyon jó irányba”. „A generációváltás megnyitotta az utat organikus fejlődés előtt” – mondta Schilling Árpád, aki Bodó Viktorral 2021-től színészosztályt indított volna az SZFE-en, amire készülve egy ötéves képzési tervet is kidolgoztak.

- hirdetés -

Ide kapcsolódik:
„Mikor szándékozik felállni?” – Schilling Árpád nyílt levele Vidnyánszky Attilának

Schilling szerint „óhatatlanul kialakul egy olyan alá-fölérendeltségi viszony a tanárok és a diákok között, aminek egy 21. századi egyetemen már nincs igazán helye.” Arra a kérdésre, hogy mit okoz, ha a mesterségtanárok köré épül a képzés azt válaszolta, „természetesen érték, hogy jelentős, nagy tudású művészek részt vesznek az oktatásban. De ez időnként előidézheti azt is, hogy a képzés valóban nem tud kellően sokszínű lenni.” Az utóbbi években a „nagy mesterek mellett megjelenhettek olyan fiatalok is, akik már más megközelítésből kezdtek tanítani”, sokkal nagyobb látóteret és szabadságot adva a diákoknak. Emellett a művészképzés általános, a klasszikus felsőoktatási rendszerbe való beilleszkedésének nehézségeit megemlítve azt is elmondta, „azzal, hogy megjelentek új szakemberek, akik nem a színművészeti iskola korábbi világából, hanem az egyetemi szférából érkeztek, a bolognai rendszer értelmezése is új lendületet kapott”.

Rendkívüli lehetőségnek tartja Schilling, hogy hogy a színházi és filmes oktatás egymással párhuzamosan fut az intézményben, amelyet ki kell használni, mivel „ez a két műfaj képes megtermékenyíteni egymást”, sőt, a két irány egymás felé való közelítése „óriási lehetőség volna arra is, hogy a világban zajló művészeti kísérletezés megjelenjen az oktatásban is”.

Schilling ezek után beszélt még arról, hogy a társadalmi kérdések is egyre inkább központba kerültek az oktatás terén. „Legkézenfekvőbb példája ennek a színház-pedagógia: nyugaton már évtizedes közhely, hogy a színház, az iskolai képzést kiegészítve, a nevelés eszközévé válhat” – említette. A szakma nemzetközi irányba való megmozdulását is előtérbe helyezte, hiszen szerinte a jövőben várható, hogy a nemzetközi piacon is helyt kell állniuk a magyar művészeknek. Ezzel pedig az idegen nyelvek elsajátítását, gyakorlását is felhozva azt mondta: „nem az a lényeg, hogy valakinek papírja legyen róla, hanem az, hogy az egyetem adjon lehetőséget arra, hogy az angol, vagy akár más idegen nyelv megjelenjen a képzésben, így a diák a gyakorlatban találkozhasson ezzel”.

Schilling szerint a legfontosabb az lenne, hogy a személyeskedés helyett strukturális kérdések kerüljenek előtérbe. Teljes nyilatkozatát ide kattintva olvashatják.

(Via 24.hu)

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X