Papageno Radio
- hirdetés -
Színház SZFE Vidnyánszky Attila: „Ha azt fogom érezni, hogy eljött a pillanat, félre fogok...

Vidnyánszky Attila: „Ha azt fogom érezni, hogy eljött a pillanat, félre fogok állni”

Vidnyánszky Attila a Színház- és Filmművészeti Egyetem nemrégiben kinevezett új kuratóriumának elnöke a Demokratának nyilatkozott a jövőbeni terveiről.

- hirdetés -

„Először a diákok, most a tanárok – egyre többen vannak kapitális szereptévesztésben – közölte Vidnyánszky Attila, majd hozzátette, hogy nagyon jó lenne végre közelíteni az álláspontokat.”

Mucsi Zoltán felvétésére, hogy a Kaposvári Egyetem, ahol eddig rektorhelyettes volt, augusztus 1-től pedig rektori megbízott lett, miért nem lehet egy kiegyensúlyozó alternatíva, azt felelte: “Olyan értelemben nem, hogy Kaposváron csak színészképzés van, se rendező-, se dramaturg-, se filmes oktatás nincs, így egy az egyben nem lehet a két képzőhelyet összehasonlítani. (…)”

„Én soha nem szoktam feszegetni senkinek a vallását, a világnézetét vagy a politikai kötődéseit, ennél sokkal diszkrétebb ember vagyok. Ezt tudták-tudják a Nemzeti munkatársai is. Innen is írnak alá az SZFE mellett. Mindenki véleményét tisztelem, soha senkit azért nyomás részemről nem ért, ha kiáll valami mellett, és mindent megteszek, hogy a közös színpadi munkát ez ne befolyásolja. Persze, befolyásolja, mert ma mindenkit ez a téma foglalkoztat, de bent olyan helyzeteket igyekszem teremteni, hogy legyen mód beszélgetni, kibeszélni dolgokat. De soha nem szabad lezülleszteni a színházat olyan szintre, hogy a politikai tusakodások kerüljenek előtérbe. Ezért hívtam mindig a legkülönbözőbb külföldi műhelyeket a nemzetközi fesztiválunkra, és ezért jött hozzánk rendezni többek közt Szász János vagy Zsótér Sándor is. Azt pedig, akárhonnan is nézzük, igen nehéz megmagyarázni, hogy a színművészeti fél tanári kara most miért állt fel, cserben hagyva a gyerekeket” – nyilatkozta.

Arról, mi lenne a megoldás ebben a helyzetben, ami mindkét félnek elfogadható úgy vélekedett: „Ezt megint csak közösen kellene kitalálnunk. Javasoltam Fekete Péter államtitkár úrnak, hogy amikor a járványhelyzet engedi, szervezzünk egy vagy több konferenciát, ahol a színművészeti vezetése találkozhat az egész szakmával, az összes színházigazgatóval és mérvadó filmes szakemberrel. És akkor, ott, nyílt színen beszéljünk a jövőről, mindenki mondja el, mit szeretne, milyen hiányokat érez, hol van szerinte túl- vagy alulképzés. (…)”

A felvetésre, mi van, ha azt mondja majd a szakma egy része, hogy ha Vidnyánszky Attila is ott lesz, mi nem megyünk, úgy reagált: „Ha azt fogom érezni, hogy eljött a pillanat, hogy tényleg már csak az én személyem az akadálya a közös gondolkodásnak, gond nélkül félre fogok állni. Mert én ezt ügynek tartom, és nem hatalmi kérdésnek. Soha nem az voltam, aki két kézzel kapaszkodik mindenféle igazgatói székekhez. (…).”

Ide kapcsolódik:
Szinetár Miklós: „A megoldás kulcsa Vidnyánszky Attila kezében van”

Leszögezte, az oktatásban most változások nem leszek, minden úgy megy tovább, ahogyan eddig, és a folyó képzések a jelenlegi rend szerint futnak ki a következő években, a kuratórium feladata az előttünk álló hónapokban az, hogy az egyetem vezetésével a következő évben indítandó új képzésekről, a közeljövőről és a távlatos célokról, feladatokról tárgyaljon:

„El kell érni, hogy a vidéki színházi világ újra vonzó legyen a diákok számára. Hiszen ez jelenti a szakmának a legnagyobb részét, a diákok jelentős hányada itt talál majd munkát. A képzésen belül a mainál határozottabban kell érvényesülnie az esztétikai sokszínűségnek, ugyanakkor a színjátszásunk egyedi jellegéről és annak gyökereiről sem szabad megfeledkezni, arról a kulturális ethoszról, amit Bartók és Kodály képviselt. Nagyon sok vendégtanárt kell hívni, külföldről is. Be kell kapcsolni az egyetemet a nemzetközi vérkeringésbe: utaznia kell tanárnak, diáknak a világba, de sok esetben az is elég, ha eljönnek a Nemzetiben rendezett MITEM előadásaira, ahol az európai színház nagy mesterei mind szerepelnek évről évre, szakmai előadásokat is tartanak.”

„Komoly infrastrukturális beruházás lehetősége előtt állunk, az új campus a következő száz év oktatásának a terepét jelenti, egyedülálló esély, amiről közösen, együttműködve kell dönteni. A háborúskodás helyett egy nagy levegőt kellene vennie mindenkinek. El kell kezdeni a tanítást és a tanulást, és el kell kezdeni az izgalmas, előrevivő, jövőt építő szakmai vitákat. A helyzet lassú normalizálódása mindenki érdeke.”

A teljes interjú a Demokratában olvasható nyomtatott formában.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
- hirdetés -
X
X