Bárdi Szabolcs 1975-ben született Budapesten. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hangszerész Képző Iskolájában Guminár Tamás tanítványaként végzett 1998-ban. Budapesten nyitott műhelyt 2000-ben. Alexander Hopkins lantkészítő asszisztense volt 2002 és 2004 között, majd Kőrösi Ferenc műhelyének külső munkatársa 2005-ben. Modern és barokk hangszereket készít és restaurál igényes szellemben. Barokkon innen és túl – Kalandozások a keskeny ösvény […]

A kanadai tudós és zeneszerző, Hugh Le Caine (1914–1977) ifjúkorától kezdve olyan tökéletes elektronikus zenei hangzásvilágról álmodozott, amely a korábbi hangszertalálmányok sokszor megmosolyogtató gépiességével szemben érzelmek közvetítésére is alkalmas lehet. 1945 és 1948 között építette meg az első feszültségvezérelt szintetizátornak tartott Electronic Sackbut (elektronikus harsona) nevű hangszerét. A zeneszerszám ránézésre nem volt túl megnyerő. Feltalálója […]

Az Ondioline volt az első elektronikus instrumentum, amely a korábbi találmányok tapasztalatait ötvözve, nyolc oktávon át a legfinomabb hangszínárnyalatok megszólaltatására is képes volt. A francia Georges Jenny 1938-ban egy elektroncsővel működő multivibrátorral és egy egész sor szűrővel építette meg a szerkezetet. A billentyűk fokozatos lenyomására is érzékeny klaviatúrával különösen érzelemgazdag vibratókat tudott játszani, így az […]

A Szovjetunióból az Amerikai Egyesült Államokba emigrált fizikus, Ivan Eremeeff elsősorban az aviatika és a műszaki rezgéstan kapcsolatával foglalkozott. A „repülő polipnak” is nevezett négyrotoros helikopter tervezőjével, George De Bothezat-vel közösen szabadalmaztatták a repülőgépekhez használt fémlemezek rezgéseit mérő készüléket, a légsebességmérőt és az épületnek álcázott mozgatható hangárt. 1922. december 18-án együtt emelkedtek a levegőbe az […]

Laurens Hammond (1895–1973) evanstoni elektromérnök először 1921-ben a sztereoszkopikus filmvetítőt, 1931-ben a naptáras órát, majd a szinkronmotoros elektromos órát találta fel. A Hammond Clock Company évekig bridge kártyajáték-automatákat gyártott, amelyből több mint tízezer darabot adott el. Laurens Hammond nem tudott zenélni, így valóban érdekes, hogy az összes szabadalma közül az 1934. január 19-én Electrical Musical […]

Amikor Carl Bechstein 1853-ban megalapította máig sikeres zongoragyárát, nem sejtette, hogy a patinás üzemben a hangszerészek mellett fizikusok és feltalálók is dolgoznak majd. A C. Bechstein Flügel & Pianinofabrik megbízására a világhírű Nobel-díjas fizikus, Dr. Walther Hermann Nernst (1864–1941) valósította meg a cég egyetlen elektromechanikus zongoráját, a Neo-Bechstein-Flügelt. Dr. Nernst a berlini Heinrich Hertz Institut, […]

Oskar Vierling (1904–1986) elektromérnök 1928-ig a mikrointervallumokkal és a Sphärophonnal kísérletező Jörg Mager darmstadti laboratóriumában tevékenykedett, majd a berlini Heinrich Hertz Institut für Schwingungsforschung munkatársaként egy új elektromechanikus zongora megvalósításán kezdett dolgozni. Vierling az 1931. november 6-án bejelentett szabadalmában egy meglehetősen bonyolult billentyűs hangszer működését írta le. Az Elektrochordnak nevezett hangszertalálmány prototípusa 1932-ben készült el. […]

René Bertrand 1928. február 25-én szabadalmaztatta a billentyűzet nélküli, elektroncsöves Dynaphone-t, amelyen egy érintkezőkkel ellátott skálabeosztás mentén, mutatószerű forgókarral játszhatott. A kart a kívánt hangmagasság eléréséig fordíthatta, majd a hangot egy gomb lenyomásával szólaltatta meg. A félköríves, kalibrált játszólapra kartonból készült sablont is illeszthetett, amely az egymás után következő hangok helyét mutatta. Mandel Róbert a […]

Jörg Mager (1880–1939) „Eine Neue Epoche der Musik durch Radio” című, 1924-ben publikált értekezésében elsősorban a negyedhangok használatának szükségességét ecsetelte. A szokatlan hangközökkel való kísérletezés mellett az akkor újdonságnak számító rádiótechnika is érdekelte, így tervei alapján a berlini Carl Lorenz Rádiógyár olyan hangkeltő berendezést épített számára, amellyel egy oktávot 72 mikrointervallumra osztva szólaltathatott meg. Végső […]

A szentpétervári fizikus és gordonkaművész, Lev Szergejevics Tyermen (1896–1993) 1920-ban olyan elektronikus instrumentumot épített, amelyen mint egy karmester, annak megérintése nélkül játszhatott. Kezeivel a dobozból kiálló antennákhoz közelítve vagy távolodva – az elektromágneses erőtér befolyásolásával –, a szerkezetbe épített elektroncsöves heterodin oszcillátorok keltette rezgések frekvenciáját változtatta.  Jobb kezével a hangmagasságot, míg bal kezével a hangerőt […]