müpa

Náray Erika tavaly zenés beszélgetéssorozatot indított a Müpa Bohém éttermében, Jazzrajongók címmel. Bár a műfaj és a téma szokatlan volt, a művésznőnek sikerült meghonosítania az új formát.

A kilencvenes évek arab popzenéjének egyik legmarkánsabb ága a marokkói gnawából nőtt ki. Az új gnawa hullám éllovasa a párizsi Orchestre National de Barbès lett, de rangos zenekarok követték Európa-szerte, sőt nálunk is, a marokkói Saïd Tichitinek köszönhetően.

Bonyodalmas lenne elfelejteni, hogy egy kisebb terület zenei dialektusa hogyan válik az „országimázs” elválsazthatatlan részévé, de tény, hogy a tiroli pásztorok énekéről mindenkinek Ausztria jut eszébe, egy érzelmes nápolyi dalról Olaszország, a skót dudásokról Nagy-Britannia, az andalúz flamencóról pedig Spanyolország. Miért asszociálunk részből az egészre?

2011 januárjában mutatták be a Bernarda Alba című musicalt a Müpa Fesztivál Színházában, majd újra műsorra kellett tűzni, ezért  ugyanaz év decemberében ismét láthatták a nézők Michael John LaChiusa zenés darabját. Akik hat évvel ezelőtt lemaradtak az előadásról, vagy épp ellenkezőleg: látták, és olyan hatással volt rájuk, a Európai Hidak rendezvénysorozat keretében két alkalommal (ismét) megnézhetik Federico García Lorca drámájának különleges feldolgozását.