A David Recordz. új AIdalja, ami talán már nem is mű, hanem valami más, valami több, valami kevesebb, mégis minden, amit a zene jelenthet. De hogy is van ez? Hiszen nem is ugyana’gloomy, mégis ugyana’szomorú, és közben valami, ami soha nem is volt, mégis mindig ott lebegett a levegőben, valahol a meg nem született lehetőségek tengerében.

Ha már azt gondoltad, hogy bárminemű Szomorú nem tud újat mutatni, akkor most se fogsz nagyot csalódni…

Kevésbé Szomorú, ha gigaslágerek döbbennek össze, főleg ha Evan Dando brummogja nekünk el medley-ben mondjuk Hairrel keverten.

Ej, de jó lenne arról számolni be, hogy minő frankóság jut mára Szomorún, ám csupán a szokványos fintorgós betűvetés marad Margarita Tsoukarelas verziója nyomán.

Ma nem a szomorú vasárnapot kapod kedves olvasó, de még csak a rendkívül magas labdát sem fogom leütni, se nem megyünk kegyeletkattintósba, sokkal inkább a fúziós elégjóba kalauzolt hettyegés lesz a fókuszban.

Egészen hihetetlen, miféle Szomorú kultusz uralkod Vietnámban.

Egészen furcsa trend is terjed az internetben, főleg mióta saját videómegosztó-csatornák létrehozása is lehet nonalkotó nehányak számára bevételforrásnak is tekinthető.

Ezen a héten a tehetségkutatók terméséből választott Seress Rezső Szomorú vasárnapjának feldolgozásai után kutató szerzőnk.

Ha innentől tovább olvasol, KÖTELES VAGY(!!) meghallgatni a mai szomorú alapkontetjét, a(z új) Rákfogó együttes vasárnapját. Legalább egyszer. Vagy mindig innelystől.

Furcsa mátrixba oltott nagyondekoros klipakarás némi népi hangszerbeütéssel mottóval lehetne ütni fel mai Szomorút.