Borzasztóan kiábrándító a videó semmilyeneffektje az egészen megfelelően kellemes mai Szomorúnak; holott a snittek és a gondolat nem is rossz.
szomorú vasárnap
Boldog szomorút kívánunk Future Crooks-szal, absztrakt módon érintinve Monsenieur Seress eredetiét.
Riki Manor dalol húszév távlatból Szomorút, amolyan hatvan-hetvenesévek underground stílben dalszocializált előadásszerűn el.
Nyomos gloomyt tol mai szetben nagybrit ace beats king – mintha tudná, hogy mindenmagyarnak csupán egymai királyságnemzet az angolok irányból.
Honnan tudhatná Matt Elliot sok év távlatából, hogy általa dala épp passzol pont budapestidőjárás, általánoshangulat, univerzumborzasztó, szomorúmindenség.
Tökéletes egyvelege a zenemindenségnek a Naledi Masilo torkából fakadó Szomorú, kísérve nagybőgős alázattudásával.
Amúgy hogy elég unalmas kover hallik, van némi izgibája, míg bácsi anyanyelvén plöntyögi dalunk.
Mickey Baker amerikaszerte közepeskedvelt, vagy kevésbé ismert, de rendkívül összetéveszthetetlen egyéni stílusában gitárolt művészete majd’ egyidős címdallal, daltémaként felhasznált önmegvalósítássá nemesült Vasárnappal.
Kevésbé Szomorú, ha gigaslágerek döbbennek össze, főleg ha Evan Dando brummogja nekünk el medley-ben mondjuk Hairrel keverten.
Főleg hogy improvizáció ami agyműködésnek egy nyilvánulása meg, hiába a tökéletes virtuozitás, ha hiányzik a tekervény.
