Topolánszky Tamás a Magyar Táncművészeti Egyetem Koreográfus- és Táncpedagógus-képző Intézetének igazgatója. A Harangozó Gyula-díjas táncművész-koreográfus a szeptemberben induló képzések felvételi folyamatairól és az egyetemi életről beszélt.
– Mit gondol, miért érdemes az MTE-re jelentkezni?
– Nagymúltú, elismert, egyben igen speciális intézményről van szó, amelyben két intézet működik, a Művészképző, illetve a Koreográfus- és Táncpedagógus-képző. Egyik sem létezik a másik nélkül, de mégis az egésznek az alapja a Magyar Táncművészeti Egyetem, ahol a cél, hogy kiváló művészeket, szakembereket képezzünk. Ez egy csodálatos világ, sokszínű szakma, amihez elhivatottság kell. Mindezt megélhettem hallgatóként, utána alkotó művészként, majd később pedagógusként. Ez idő alatt egy dolog nem változott meg bennem: Továbbra is vallom, hogy ez egy csodálatos szakma. Olyan dolgokat tud feloldani az emberben, olyat tud adni, amit egyszerűen más képtelen. Éppen ezért a táncművészet meghatározta az életemet. Csak javasolni tudom mindenkinek, mert ebbe szerelmes tud lenni az ember!
– Mire fókuszálnak a felvételin jelenlévő tanárok?
– Általában 8-10 fős bizottságok várják a jelentkezőket. Én és a kollégáim igyekszünk a legtisztességesebb szakmai döntést hozni. Amikor az ember meglátja a tehetséget, az megérinti. Megcsillan abban a pillanatban, ha valaki úgy mozdul. Ami még fontos: mivel ez egy érzékeny szakma, könnyű megsérülni, ezért fokozottan figyelünk arra, hogy olyan diákok érkezzenek, akik erre alkalmasak és tudják teljesíteni a kihívásokat. Meg persze olyanok, akik ezt át tudják adni pedagógusként, mert nem csak táncosokat, kiváló koreográfusokat, pedagógusokat képzünk, és még sorolhatnám…
– Van kifejezett karakter, személyiség, tudás, amit keresnek a felvételin résztvevő jelentkezőkben?
– A tánc alapvetően esztétikai műfaj, és ennek is meg kell felelni a fizikai adottságok mellett, de a határ a csillagos ég. Azt gondolom, pont az a lényege ennek a világnak, hogy színes. Mind különbözőek vagyunk, tehát konkrét karaktereket meghatározni, hogy kiket vennénk fel, lehetetlen. Ez a fiúkra és a lányokra is vonatkozik. Annyiféle szerep van, hogy mindenkinek van hely, aki tehetséges és szorgalmas. Arányában a jelentkezők túlnyomó része hölgy. Azonban kérem, a fiúk higgyék el nekem, ez egy rendkívül férfias szakma. Ugyanúgy kell elképzelni, mint bármilyen sportot. Nem edzésnek hívjuk, hanem gyakorlatnak vagy próbának, amikor valamit létrehozunk. Mind fizikálisan, mind mentálisan ez egy nagyon komplex munka.
Az interjú teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.
