Hegedűs D. Géza volt Szatmári Róbert vendége a radiocafé Enyhe katarzis című műsorának legutóbbi adásában.
Hallomások
„Ez a blog a zenéről szól. Személyes élményekről, művekről és szerzőkről, utazásokról és megérkezésekről. Nem lesz ezekben az írásokban semmi objektívnek vagy netán zenetudományosnak szánt háttér, csak arra kérem az olvasót, utazzon velem az általam bejárt világokba. Ez a blog a zenéről szól. És néha, egy kicsit, rólam is.” – Szatmári Róbert a Klasszik Rádió 92.1 korábbi főszerkesztője.
Teodor Currentzisért általában vagy rajonganak, vagy utálják, mondván, hogy pozőr, show-elemekkel operál, és munkásságában nincs semmi más, csak öncél.
Nem markol sokat, de azt biztosan fogja – szokták mondani azt az olyan alkotókra, mint Ludovico Einaudi, aki megpróbálja elhitetni hallgatóságával, hogy baromira mély, egyszerre intelligens és érzelmes zenét ír.
Varga Livius (Quimby, A Kutya vacsorája) volt a radiocafé Enyhe katarzis című műsorának és podcastjének legutóbbi vendége.
November 10-én Fischer Ádám, Zoboki Gábor és Rockenbauer Zoltán beszélgetett Wagner kultuszáról a BMC könyvtárában.
Molnár Emesét, a JaMese énekesnőjét nem is olyan régen az Enyhe katarzis műsoromban is vendégül láttam, ahol csak úgy tobzódtunk a témákban.
Nádas György volt Szatmári Róbert vendége a radiocafé Enyhe katarzis című műsorában. Ahogyan az már lenni szokott, a zene érintésével számos téma előkerült a humorista múltjából és jelenéből.
Kardos-Horváth Jánost, a Kaukázus együttes alapító-frontemberét látta vendégül Szatmári Róbert a radiocafé Enyhe katarzis műsorában.
A beszélgetésben természetesen szó esett az Azahriah-jelenségről, és arról a bizonyos „valamiamerika” életérzésről is.
Vizsgáljuk meg, miért szeretik olyan sokan, köztük én is, Azahriah-t ennyire? Mitől lett ekkora durranás? Van-e titok vagy nincsen? És egyáltalán: miről szól ez az Azahriah-jelenség?