A jazz a 60-as években addig nem tapasztalt változáson ment át. Az amerikai rockzenében az ötvenes…
Jazztörténetek
A 20. század egyik legizgalmasabb zenei műfajának múltja és jelene a teljesség igényével, tudományos alapon és könnyed sztorikkal, Kerekes György és Pallai Péter A jazz évszázada című kötetéből válogatva.
Amikor a 60-as évek zenéjéről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül mindazt, ami az élet egyéb…
A free jazzt sok zenész és hallgató még ma sem könnyen fogadja el. Sokan úgy…
John Coltrane egyik újra és újra feldolgozott kedvence a Richard Rogers és Oscar Hammerstein által…
Az ötvenes évek zenéjében is érezhető volt az egyre szertelenebb és hevesebb indulatok megnyilvánulása, amely a hatvanas évek közepére teljesen sajátja lett a jazz-zenének.
Charles Mingus és Max Roach 1960-ban – a drágának számító Newportban, az akkor legrangosabb jazzfesztiválnak otthont adó Rhode Island állambeli városban – ellenfesztivált szervezett, amely szintén egyfajta tiltakozást jelentett. A zenészek előadásaiban egyre gyakrabban jelent meg az elégedetlenség, a harag és a düh.
Az 1960-as évek jazzmuzsikája a dac és a szembenállás kifejezése volt. Az 50-es években a jazz népszerűsége a szving kimúlását követően ha nem is rohamosan, de csökkenni kezdett, egyre inkább művészeti ág lett.
A 60-as évek a jazz fejlődésében komoly változást hoztak. A zenészek előtt három út bontakozott ki.
Kevés muzsikus volt és van, aki annyi újítást, annyi új hangot hozott a jazz világába, mint Miles Davis, aki erős és rendkívül ambiciózus zenész volt. A legteljesebb technikai tudás birtokában volt, mégsem lett virtuóz akkor, amikor éppen az volt a divatos zenélési stílus.
A „vissza a gyökerekhez” vonulatban remekelt egy több kritikus által szintén alábecsült fekete amerikai zenész, a nem csak számtalan hangszeren, de számtalan hangszeren gyakran egyszerre játszó Rahsaan Roland Kirk.
