Papageno Radio
- hirdetés -
Blogok Caruso A Simon Boccanegra Budapesten

A Simon Boccanegra Budapesten

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

A Monarchia dalszínházainak megvolt az a megbízható szokása, hogy vigyázó szemüket Bécsre vetették. Amit a császári dalszínházban előadtak, – pláne ami siker lett – igyekeztek minél előbb átvenni. A Simon Boccanegrát ugyan 1882-ben bemutatták Bécsben, de 7 előadás után elfelejtődött. Fél évszázaddal később, az 1930/31-es évad sikerprodukciója lett Verdi operája, Franz Werfel, a neves osztrák író, (ekkor éppen Alma Mahler férje) szövegátdolgozásában. Ezt a verziót mutatta be a Magyar Királyi Operaház is pár évvel később, 1937 júniusában. A magyar átköltés Nádasdy Kálmán érdeme, aki élve bravúros dramaturgiai és nyelvi érzékével, ismét szinte új operát varázsolt Verdi remekéből, ahogy tette ezt általában, fordítói munkája során. A korabeli közönség lelkesen ünnepelte a látványért és a rendezésért felelős Oláh Gusztávot, a jelmeztervező Márk Tivadart, az olasz zene egyik világviszonylatban is legavatottabb tolmácsolóját, Sergio Failonit. Az Operaház legjobb erőit állította a fontos repríz szolgálatába, Palló Imre élete egyik legnagyobb sikerét aratta a címszerepben, méltó társa volt Székely Mihály, néhány évvel később New Yorkban is bemutatkozott Fiescója. Ameliát a színház ifjú szopránja, Rigó Magda szólaltatta meg, Adornót a legüzembiztosabb hőstenor, Halmos János. A produkció változatlan formában egészen az 50-es évekig műsoron maradt. Failonitól Ferencsik János, majd Varga Pál vette át a karmesteri pálcát, de vezényelte kétszer a művet Francesco Molinari-Prandelli is, 1949-ben. Új doge csak 1950-ben állt be: Jámbor László, majd néhány előadás erejéig a Magyarországon ragadt Svéd Sándor, Ameliaként 1943-ban, a később Olaszországban szép karriert befutott László Magda mutatkozott be, majd Warga Lívia és Szecsődy Irén. Gabriele Adorno nehéz szerepébe Pataky Kálmán, Járay József, majd Simándy József is fellépett, Fiescót alakította Koréh Endre és Littasy György, Paolo Fodor Jánosban, majd Faragó Andrásban talált méltó megszemélyesítőre. Egy 1953-as előadást a Magyar Rádió rögzített, s egy amerikai cég ki is adta az értékest felvételt, melyen Jámbor, Warga, Simándy, Székely és Fodor hallható, csúcsformában.

- hirdetés -

1960 februárjában átkerült az előadás az Erkel Színházba, ahol Oláh Gusztáv egykori rendezését Stephányi György frissítette fel. A Komor Vilmos által vezényelt előadás főszereplői Palócz László, Mátyás Mária és Vámos Ágnes, Székely Mihály és Bódy József, Kövecses Béla és Mátray Ferenc, Nádas Tibor és Faragó András voltak. Miután Nádasdy szövegét akár egy elnyomott nép – gonosz burzsoázia párharcként is lehetett értelmezni, igen gyakran játszott repertoár előadás lett ekkoriban a Boccanegra. Székely Mihály halála után utolsó szerepét Veress Gyula, majd Ütő Endre énekelték, 1970-ben az ifjú Gregor József is bemutatkozhatott benne. Egy-egy előadás erejéig vendégszerepelt Adornoként Remsey Győző és Virginiusz Norejka.

Jelenet az 1960-as előadásból
1971 márciusában ismét az Operaházban frissítik fel az ekkor már több évtizedes produkciót, melynek ezúttal Huszár Klára volt a gazdája, a színlapon még mindig szereplő Oláh mellett. A Kerekes János (később Nagy Ferenc) által vezényelt előadás főszereplői Radnay György, Marton Éva, Mészáros Sándor és Karizs Béla voltak. Az Oláh Gusztáv nevével fémjelzett produkció végül 115 előadást ért meg, 1972-ig.
Az Operaház mindig örömmel fogadta az olasz karmestereket. Az Egisto Tango, Sergio Failoni, Lamberto Gardelli irányvonal következő képviselője Giuseppe Patané volt. Valószínűleg ő javasolta a Simon Boccanegra Hungaroton lemezfelvételét. Ez alapján készült az Erkel Színház 1980-as felújítása is, mely az egyik első olasz nyelvű előadás volt a Ház történetében. A produkciót Mikó András állította színpadra, Forray Gábor díszleteihez ezúttal is Márk Tivadar tervezte a jelmezeket. Patané után Medveczky Ádám vette át az előadást melynek főszerepeiben Miller Lajost és Berczelly Istvánt, Kincses Veronikát, Tokody Ilonát, majd Maria Teresa Uribét, Begányi Ferencet és Kováts Kolost, B. Nagy Jánost és Gulyás Dénest, valamint Gáti Istvánt és Patricio Mendezt láthatta a közönség. Több vendégművész is fellépett a produkcióban, Pál László, Sebastian Gonzalez és Jurij Mariuszin Adornót, Piero Cappuccilli a címszerepet énekelte. 1986-ban került át a produkció az Operaházba, új szereposztással. Erdélyi Miklós vezényelt, Patricio Mendez énekelte a címszerepet, Pitti Katalin Ameliát, Polgár László Fiescót. Szintén 1986-ban, két előadás kedvéért ismét Varga Pál áll a karmesteri pultnál, aki már 1937-ben korrepetitorként részt vett a darab betanításában, s 1946-ban ez volt az első opera, melyet eldirigálhatott. A neves olasz tenor, Mario Malagnini egy évvel később, 1987-ben Adornóként lépett fel. Végül 1990-ben ismét az Erkel Színházban játszották a Boccanegrát, ekkor Oberfrank Géza dirigált, Ötvös Csaba, Lukács Gyöngyi, Polgár László (majd Kenesey Gábor), Csák József és Gurbán János énekelték a főszerepeket. Az utolsó előadás, a 181-dik 1991. március 28.-án volt.
Fotók: Operaház Archívum

Promóció

Mit keres a fizikus a múzeumban?

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X