Papageno Radio
- hirdetés -
Blogok Caruso Elfeledett magyar énekesek – Tamássy Éva

Elfeledett magyar énekesek – Tamássy Éva

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Az 1956-os események, illetve azok utóhatása olyan cezúrát képeznek a magyar operatörténetben, mely a mai napig nincs teljesen feldolgozva. Az Operaház művészi állománya úgy megcsappant az októberi eseményeket követő időszakban, hogy hónapokig csak nehézkesen tudtak előadásokat tartani a két színházban. Talán ennél is érdekesebb, hogy mi történt azokkal a művészekkel, akik elhagyták hazájukat. Nagytöbbségük a húszas-harmincas éveikben járt, Tóth Aladár által gondosan felépített karrierrel, mégis elzárva az áhított Nyugattól. Ilyen művész a ma nyolcvanadik születésnapját ünneplő Tamássy Éva.

Ha a lexikonok alapján akarunk tájékozódni, igen kevés információ áll rendelkezésünkre. Énekeli László Gézánál tanult, majd 1951 őszén szerződtette az Operaház. Kadosa Pál Huszti kalandjának nadrágszerepében, Péterként lépett először fel, a mű másodpremierjén. Sorra kapta a kisebb feladatokat, melyek segítettek számára megszerezni a szükséges színpadi rutint. Többek között a Parasztbecsületben (Lola), a Pillangókisasszonyban (Kate), a Rigolettóban (Giovanna és Cepranoné), és a Traviatában (Flóra és Annina) lépett fel. Már az első szezonjában elénekelte a Rigoletto Maddalénáját, majd a következő évadban Olgát az Anyeginben. Első főszerepét 1955-ben kapta, a ránk maradt fotók alapján Amnerise felséges és hódító lehetett. Utolsó pesti alakítása Gluck Orfeuszának címszerepe volt. A pálya – igen erős mezőnyben, hiszen Palánkay Klára, Tiszay Magda, a pályakezdő Komlóssy Erzsébet és Szőnyi Olga énekelte ekkoriban a drámai mezzoszoprán hősnőket – beindult, Tamássy Éva 1958-ban mégis elhagyta az országot.
Egy emlékezetes budapesti Aida előadás 1956-ból: Simándy József, Takács Paula, Várhelyi Endre, Francesco Molinari-Pradelli, Tamássy Éva és Székely Mihály
Némi bécsi kitérővel – 1959. februárjában két Amnenist énekelt a Staatsoperben olyan partnerekkel, mint Christel Goltz, Jon Vickers, Nicola Zaccaria, Kostas Paskalis és Koréh Endre – Nyugat-Németországba költözött. Itt először a wiesbadeni (1959-61), majd a berni (Svájc, 1962/63) és a mannheimi (1963-69) színház tagja lett. Közben Gerda Gleuer, Kurt Schneider és Xander Hagen tanítványaként képezte tovább magát. Fellépett az NSZK összes jelentősebb operaházában, számos francia színházban, – köztük a párizsi Opérában – és Olaszország nagyobb házaiban, Velencében például a Ring Erdáját énekelte 1968-ban.
Otthonra végül Kölnben talált, 1970-ben. Több mint negyed évszázadon keresztül maradt az ottani operaház megbecsült tagja. A legfontosabb mezzo főszerepeket alakította itt: Carment, Marinát, Klytaemnestrát, Delilát, Ulrikát, Ebolit, Azucenát, Brangénét és Frickát. Amikor Budapest után Kölnben is színre került Szokolay Sándor Hamletje, Tamássy Éva keltette életre benne a királynét. Pályája végén számtalan karakterszerepben lépett fel. Kiadott hangfelvétel sajnos alig maradt fenn művészetéről. Itthon Carmen-részletek és A rózsalovag II. felvonás fináléja érhető el, a késői évekből pedig egy Kurt Weill (Az ezüsttó, 1992) és egy York Holler (Mester és Margarita, 2000) opera kis szerepeit hallgathatjuk meg vele.
Amikor néhány hónapja Kölnben jártam, szerettem volna felkeresni a művésznőt egy beszélgetés erejéig, de ő nem reagált a megkereséseimre. Így sajnos csak ismeretlenül tudom a távoli Magyarországról szeretettel köszönteni magam és e blog olvasói nevében kerek születésnapja alkalmából!
Fotó: Operaház Archívum

Előző cikkUn soir avec Roberto
Következő cikkÉszbontó évszázad

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X