Papageno Radio
- hirdetés -
Blogok Caruso Aida az Operaházban

Aida az Operaházban

Első pillanatra nagyon meglepő az a tény, hogy noha az Aida nem csak világszerte, de Budapesten is az egyik legtöbbet játszott opera – csak az Operaház több mint kilencszázszor tűzte eddig műsorára – mégis mindössze ötféle rendezést láthatott belőle a közönség az elmúlt 130 év alatt. A magyarázat nagyon egyszerű: a publikum jelentős része a szép díszleten és a nagy felvonuláson kívül nem sokra kíváncsi Verdi remekművéből.
Spannraft Ágoston díszletrajza

- hirdetés -

Az Aida magyarországi bemutatójára alig három évvel a kairói premier után, 1875. április 10-én került sor a régi Nemzeti Színházban Ormay Ferenc műfordításában. A berlini után ez volt a második Olaszországon kívül tartott előadás. A bemutatót a frissen kinevezett főzeneigazgató, Erkel Sándor tanította be és Böhm Gusztáv rendezte, a díszleteket Lehmann Mór tervezte. A címszerepet Minnie Hauk amerikai szoprán, Amnerist Tannerné Szabó Rózsa (nem sokkal később Erkel Sándor felesége lett), Radamest Ellinger József, Amonasrót Láng Fülöp, Ramfist a veterán Kőszeghy Károly énekelték. A siker minden várakozást felülmúló: „Nem emlékszünk rá, hogy a Nemzeti Színházban valaha is iylen nagy tetszéssel fogadtak volna egy új dalművet. A drámai mozgalmasság, a sajátos kolorit és a dallamok hallatlan nagy bősége együttvéve megragadó hatás tett a közönségre.” Érdemes megfigyelni, hogy a kritikus, aki először találkozott az Aida dallamaival, hogyan próbálta meg az Előjátékot elhelyezni az általa ismert zeneművek rendszerében: „A bevezetés élénk hangulatteljes. Szépsége nem veszít az által, hogy első taktusai Liszt Erzsébet oratóriumára emlékeztetik a hallgatót, s közepe táján Trisánra, majd Tannhäuserre gondolunk.” Az Aida sikerét jelzi, hogy az Operaház megnyitásáig 69 előadást ért meg.
A frissen megnyitott Sugár úti palota sem nélkülözhette a népszerű operát. Már az első évadban, 1885. április 13-án előadták. A Káldy Gyula által rendezett új produkció fő ékessége Spannraft Ágoston díszlete volt. A szereposztás meglehetősen nemzetközire sikeredett: Emma Turolla (Aida) és Vittorina Bartolucci (Amneris) Olaszországból, František Broulik (Radames) Csehországból érkezett, mellettük a francia nemesi ősökkel büszkélkedő Bignio Lajos énekelte Amonasrót, Ney Dávid, egy várpalotai tímár fia pedig Ramfist. A korabeli állapotokat jól jellemzi az alábbi néhány sor: „Az aethiop fogolynők fekete karral és fehér arccal jelentek meg. Az nem baj, ha királyuk nem festi feketére képét, mert az arcjáték többet ér, mint a fekete szín: de a néma csoport mit sem vesztene, ha szerecseneknek látnánk.” A produkció ennek ellenére egészen 1912-ig 162 előadást ért meg. Lehetetlen lenne felsorolni azokat a jeles művészeket, akik felléptek a produkcióban. Csak néhány kiragadott név: Vasquez Italia, Krammer Teréz, Medek Anna (Aida), Fodorné Aranka, Szamosi Elza (Amneris), Giovanni Lunardi, Francesco Signorini (Radames). Hasonló módon képtelenség lenne felsorolni a vendégművészeket, akik közül egyetlen név ragyog leginkább ki: Enrico Carusóé.
A Bevonulási jelenet Hevesi Sándor rendezésében
Kicsit több mint száz éve, 1913-ban, a komponista születésének centenáriumán A trubadúrral indult a hazai Verdi játszás első nagy újító hulláma, mely Hevesi Sándor rendező, Bánffy Miklós tervező és Egisto Tango karmester nevéhez köthető. Az új Aida 1913. november 13-án került színre, s egészen 1950-ig műsoron maradt. A premier szereposztása: Medek Anna (Aida), Haselbeck Olga (Amneris), Környei Béla (Radames – a szerep első magyar megszólaltatója), Rózsa S. Lajos (Amonasro) és Venczell Béla (Ramfis). Az előadás két dolog miatt volt szenzáció a maga idejében: a monumentális látvány miatt (korábban elképzelhetetlen volt 300 ember a színpadon és a Lázár utcáig épített díszlet), valamint Hevesinek köszönhetően, aki a dekadens egyiptomi és az ősi-barbár etióp kultúrát szemesítette rendezésében. Az évek során mindebből legjobb esetben is csak a látványvilág maradt meg. A főszereplők közül kiemelkedik Walter Rózsi, Báthy Anna, Rigó Magda és Takács Paula (Aida), Némethy Ella, Basilides Mária, Tutsek Piroska és Palánkay Klára (Amneris), Halmos János, Laczó István és Simándy József (Radames), palló Imre, Svéd Sándor, Losonczy György és Fodor János (Amonasro), Székely Mihály és Koréh Endre (Ramfis) neve. Olyan világnagyságok vendégszerepeltek a produkcióban, mint Pietro Mascagni, Felix Weingertner, Julius Patzak, Helge Roswaelnge, Jussi Björling, Set Svanholm, Giuseppe Lauri-Vopi, Gyenge Anna, Németh Mária, Maria Caniglia, Elisabeth Rethberg és Ebe Stignani.
Az Operaház legrövidebb életű Aida produkcióját – mely „mindössze” 13 szezont ért meg – 1952. február 16-án mutatták be az akkori Városi Színházban. Závodszky Zoltán új fordításában Ferencsik János vezényelte az előadást, melyet Oláh Gusztáv rendezett, ugyancsak ő tervezte a díszleteket, a jelmezeket Márk Tivadar, a koreográfiát Harangozó Gyula. A két szereposztásban Laczkó Mária és Czanik Zsófia, Palánkay Klára és Delly Rózsi, Joviczky József és Laczó István énekelték a főszerepeket. A produkció majd’ minden nyáron a Margitszigeten – az Operaház nyári játszóhelyén – is színre került.
Szőnyi Olga és Margaret Tynes Mikó András rendezésében
1964 decemberében mutatták be azt az Aida produkciót az Erkel Színházban, amelyikről már sokaknak maradt emléke. A Verdi operát Lamberto Gardelli tanította be, Mikó András rendezte, a díszleteket Forray Gábor, a jelmezeket Márk Tivadar, a táncokat Barkóczy Sándor tervezte. A kettős szereposztásban Dunszt Mária és Déry Gabriella (Aida), Komlóssy Erzsébet és Gombos Éva (Amneris), Simándy József és Szellő Lajos (Radames), Szalam Ferenc és Bódy József (Ramfis), Jámbor László és Melis György (Amonasro) énekelték a főszerepeket. Az előadást, mely 1992-ig műsoron maradt, 1980-ban Mihály András irányításával felfrissítették. Néhány név a produkcióba beálló művészek közül: Sudlik Mária, Laczó Ildikó, Tokody Ilona, Misura Zsuzsa, Rohonyi Anikó (Aida), Szőnyi Olga, Ercse Margit, Budai Lívia, Póka Eszter, Mészöly Katalin, Komlósi Ildikó (Amneris), Karizs Béla, Ilosfalvy Róbert, Horváth Bálint, B. Nagy János (Radames). Természetesen húsz év alatt rengeteg vendégművész is megfordult az Erkel Színházban, a legemlékezetesebben – természetesen az 1987-es Domingo – Obrazcova pároson túl: Margaret Tynes, Maria Biesu, Ghena Dimitrova, Anna Tomowa-Sintow, Grace Bumbry, Fiorenza Cossotto, Irina Arhipova, James King, Carlo Cossutta és Kónya Sándor.
Nagy Viktor rendezése
Kicsit több mint két évtizedet élt meg a Nagy Viktor – Csikós Attila – Vágó Nelly – Fodor Antal alkotói négyes által fémjelzett Aida produkció, mely az Erkel Színházon kívül a Margitszigeten, a Szegedi Szabadtéri Játékokon és több német városban is látható volt. Az előadás volt Lamberto Gardelli egyik utolsó munkája. A kettős premieren Misura Zsuzsa és Szilfay Márta, Takács Tamara és Pánczél Éva, B. Nagy János és Molnár András, Airizer Csaba és Bátor Tamás, Sólyom-Nagy Sándor és Berczelly István énekelték a főszerepeket.
Fotók: Operaház Emlékgyűjtemény 

Előző cikkBel canto reloaded
Következő cikkSzappanopera Texasban

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
- hirdetés -
X
X