2021. január 22., péntek
Home Webshop Könyv Kerekes György – Pallai Péter: A jazz évszázada

Kerekes György – Pallai Péter: A jazz évszázada

3000 Ft

A szerzőket aligha kell bemutatni a magyar olvasónak, különösen a jazz rajongóinak. Azok kedvéért, akik most ismerkednek velük, álljon itt néhány mondat mindhármukról. Pallai Péter (1938) az 1956-os forradalom után emigrációba kényszerült, tanulmányait Londonban fejezte be. Pályafutását tanárként kezdte, majd a BBC magyar osztályának munkatársa lett. Hírműsorokban dolgozott, később Bobby Gordon álnéven pop- és jazzműsorokat is szerkesztett, vezetett, hangja igen népszerű lett a magyar hallgatóság körében. A rendszerváltozás után kétlaki lett, Budapestről tudósította a BBC magyar adásait. Nyugdíjazása után megszállottként folytatta tevékenységét a jazz érdekében különböző budapesti rádióknál, napjainkban is szervez koncerteket Budapesten és Londonban. 2006-ban jelent meg Sárközi Mátyással közösen írott könyve, A szabadság hullámhosszán. Az 1956-os magyar forradalom története a BBC elmondásában. 2008-ban a Némi demokráciától a népi demokráciáig. A kommunista hatalomátvétel története Magyarországon a BBC-archívum tükrében (1945–1948) címmel jelent meg szintén Sárközi Mátyással közös publikációja.

Kerekes György (1945) Egerben született, általános iskolai tanulmányai mellett zeneiskolában tanult zongorázni. A 60-as években barátaival beategyüttest alakított (velük kezdett énekelni Kovács Kati). Később érdeklődése a jazz felé fordult. A zenélést műegyetemi tanulmányai idején is folytatta, végül főfoglalkozása az építészet lett. Építészként sikeres karriert mondhat magáénak, egy időben Budapest főváros főépítésze is volt. Az utóbbi években aktívan már nem zenél, de 2005- ben Jazzportrék címmel 500 oldalas könyve jelent meg, amelynek második kötete egy évvel később 600 oldal terjedelemben, igen magas színvonalon mutatja be a jazz történetének jó néhány kiemelkedő muzsikusát. Barátjával, szerző- és „tettestársával”, Pallai Péterrel évek óta közösen szerveznek jazzkoncerteket a Budapest Jazz Clubban.

Zipernovszky Kornél (1962) jazzújságíró, első koncertkritikája 1985-ben jelent meg. A Magyar Rádió angol adásainál kezdett zenei műsorokat készíteni. Alapítója és sokáig rovatvezetője volt a Gramofon című folyóiratnak, ahol közel húsz éve minden számban közölt legalább egy cikket. A Fidelio jazzrovatában is rendszeresen közöl írásokat, csakúgy, mint a Revizor Online, a Müpa Magazin, a Bohém Jazz Magazin és más lapok hasábjain. 2003-tól 2007-ig diplomataként a bécsi Collegium Hungaricum művészeti titkára, majd kulturális igazgatóhelyettese volt. Jelenleg az ELTE Bölcsészettudományi Kar Doktori Iskolájának hallgatója, disszertációját a magyar–amerikai kulturális hatások témájában a jazzre fókuszálva írja. Egy előtanulmánya már megjelent az Americana Online Journal című szaklap jazzkülönszámában, ahol rövid önéletrajzában az olvasható, hogy Kornél két napig bírja ki jazz hallgatása nélkül, és három napig, hogy ne írjon róla.

Deseő Csaba

Kategória: Címke:

Leírás

„A jazz nem korlátozható meghatározások vagy szabályok által. A jazz mindenek felett az önkifejezés teljes szabadságát jelenti.” – Duke Ellington

Amikor a műfaj egyik alapító atyjának, Louis Armstrongnak feltették ezt a kérdést, hogy mi a jazz. Erre így válaszolt: „Ember, ha ezt kérdezned kell, soha sem fogod megtudni”. Szellemes replika, de nem lenne célravezető, ha mi is ilyen válasszal hessegetnénk el az érdeklődőket. Akkor meg se vennék ezt a könyvet, hazamennének, leülnének a számítógép elé és rákattintanának a Wikipediára, ahol ez olvasható (de könyörgünk, ez ne tántorítsa el a könyvtől a nyájas olvasót. Mi nem akarjuk, hogy elveszítse a fonalat rögtön az elején egy olyan idézettel, amit mi magunk is nehezen emésztgetünk):

„A jazz egy zenei stílus, amelyre jellemző a blue note-ok (vagyis az európai hangnemek hangközeinek módosításából, a leggyakrabban a terc, ritkábban a szeptim és a kvint nem egészen félhangnyi szűkítéséből született hangok), valamint szinkópák, szving és párhuzamos ritmusok alkalmazása (erről részletesebben és remélhetőleg kevésbé bonyolultan a 3. fejezetben – a szerk.). Az előadók sokszor válaszolgatnak egymás játékára vagy improvizálnak az előadások alatt. Ez az első olyan művészeti stílus, amely az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki.”

Aki ettől sem lett okosabb, az vágjon neki a könyvnek, használja a mellérendelt youtube csatornát abban a reményben, hogy menet közben fény derül mindenre.

X
X