A szabadság zenekarának nevezte az egyik lelkes bécsi kritikus a Philharmonia Hungaricát, miután az emigráns magyar zenészekből alakított szimfonikus zenekar a Konzerthausban, 1957. május 28-án megtartotta bemutatkozó koncertjét. A német parlament elnöke, Rita Süssmuth négy évtizeddel később úgy vélte, hogy létük „élő tanúbizonyság mindenfajta totalitárius rendszer ellen.” Egyedülálló, izgalmas történet, amely könyvünk lapjairól kibontakozik; ahogyan az 1956-os emigráns magyar zenészek bátor elhatározásából világszínvonalú zenekar született, amely 44 éven át egyszerre hirdette a szabadság dicsőségét és Bartók, Kodály, illetve a barokk, klasszikus és romantikus mesterek nagyszerűségét.
