A magyar népzene 20. századi kutatói közül többen rávilágítottak már arra, hogy míg nyelvünk nyilvánvalóan finnugor eredetű, népzenénkre – a finnugor mellett – a török-mongol népek zenéje is hatott. Bartók Béla 1936-os törökországi gyűjtőútja után ezt tanúsították – többek közt – Szabolcsi Bence, Vikár László, Bereczki Gábor, Sipos János és Dobszay László kutatásai. A Fonó Zenekar ezt a zenei kapcsolatot idézi meg Atyai ág című, szeptember 24-i koncertjén a Müpában.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
„… letörölhette az idő a magyarság arcáról a keleti vonásokat, lelke mélyén, ahol a zene forrása fakad, ott él még egy darab ős-kelet… A magyarság ma legszélső idehajló ága a nagy ázsiai zenekultúra évezredes fájának, mely Kínától Közép-Ázsián át a Fekete-tengerig lakó különböző népek lelkében gyökerezik” – vallotta Kodály Zoltán, aki ezer évre elegendő feladatnak tekintette, hogy a magyar zene az európai és ázsiai zenekultúra között hidat képezzen.
Atyai ág című koncertjével a Fonó Zenekar jócskán lerövidítette ezt az ezer évet. Ami az európai befolyásokra – így például Bachra – vonatkozott, azt már 2012-ben rövidre zárta, amikor a Musica Profana régizene-együttessel a barokk kamarazenét „vadította” népivé, Vadbarokk című albumán, amelyet a Müpában is megszólaltatott.
Az 1997-től Hegedős néven, majd 2001-től Fonó Zenekarként működő banda korábban is örömest kalandozott a komolyzene felségterületein: Szabadi Vilmossal és Gulyás Mártával Bartók-művekből készített lemezt (Túlparton, 2004), előtte pedig egy francia operatársulattal dolgozott. Ugyancsak fontos számára a népzene és a kortárs irodalom összeboronálása, lásd Kányádi Sándorral, Temesi Ferenccel, Závada Pállal vagy Tőzsér Árpáddal közös produkcióit.
Egy szó mint száz: a Fonó Zenekar rangjában és sikerében éppolyan jelentős szerepet játszott nyitottsága, mint az a felkészültség, amellyel megszólaltatta a tradicionális vagy feldolgozott népzenét. Az Érsekújváron született Agócs Gergely vezette zenekar koncertjei a nemzetközi világzenei színtéren nem kevésbé keresettek, olyan jelentős koncerttermekben lépett fel, mint a párizsi Théâtre de la Ville, a nürnbergi Meistersingerhalle, a bécsi Museumsquartier, a római Villa Medici, vagy az utrechti Rasa.
2007 áprilisában Kodály-emlékdíjjal tüntették ki, most pedig elérkezettnek látta az időt arra is, hogy – Kodály szellemében – hangot adjon török rokonságunk képviselőinek. Hiszen Agócs Gergely a karacsájok, balkárok, nogajok és kumukok falvaiban végzett gyűjtései során számos olyan népzenei párhuzamot tárt fel, melyek aláhúzták Kodály meglátásait. Térben és időben ebbe a messzeségbe mutat az Atyai ág című produkció – a magyar és a kipcsak török népzene kapcsolatán alapulva –, a Fonó zenekar, valamint balkár, nogaj, baskír és kumuk vendégei előadásában. A gyökerektől az atyai magaslatig.
Fonó Zenekar: Atyai ág
Navratil Andrea – ének; Agócs Gergely – ének, tárogató, magyar duda, furulyák, koboz; Gombai Tamás – hegedű; Pál István „Szalonna” – hegedű; Tóth Sándor – brácsa, tekerő, ütőgardon, koboz; Tárkány-Kovács Bálint – cimbalom; Kürtösi Zsolt – bőgő, cselló, harmonika
vendégművészek:
Mahmúd Bolatov – ének, agacskomuz; Kuszum Halilova – ének; Arszlanbek Szultanbekov – ének, dombra; Iszlam Szatirov – ének, dombra; Taulula Együttes – ének, férfikar; Azat Atangulov – ének, kuraj; Xenife Abubakirova – ének, doromb
* A Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvány részt vett a rendezvénysorozat megvalósításában
