Francia életérzés, elsöprő virtus, ’50-es évek Párizsa. Ide repít minket Boris Vian, élet és halál határmezsgyéjén egyensúlyozó, fékezhetetlen polihisztor zseni, a 20. század európai irodalmának egyik legeredetibb figurája a Tajtékos dalok sanzonjaiban.
A négy színészre és kis-zenekarra komponált előadás Vian mozgalmas éveit, sorsának főbb fordulatait, nehezen érkező sikerét és a minden nehézségen felülkerekedő életörömet idézi meg regényeinek szereplői és a kortársak emlékei alapján. A Tajtékos dalok egy szertelenül csapongó színpadi mese, magyarul első ízben felcsendülő dalokkal. A történet – Vian alakjának megfelelő bizarrsággal – a ravatalnál indul, hiszen élete egy gyerekkori szívbetegség miatt mindvégig a halál árnyékában telt. Tudta, hogy keveset fog élni, ezért gyorsan élt. Lázasan, türelmetlenül. Szíve egy moziban állt meg, harminckilenc évesen.