Papageno Radio
Blogok Orientale Lumen „Emberi és szakmai” – Tóth Péter és Rácz Ambrus a Szent Efrém...

„Emberi és szakmai” – Tóth Péter és Rácz Ambrus a Szent Efrém Férfikarról

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

A Szent Efrém Férfikar már 18 éve meghatározó szereplője a hazai és nemzetközi vokális zenei éltnek, a keleti egyházi zene képviselőiként pedig töretlen népszerűségnek örvendenek. Az Orientale lumen elnevezésű sorozat keretében 2021-ben jubileumi évadra készülnek, melyről ezúttal Tóth Péter és Rácz Ambrus basszus énekművészek meséltek. Péter már több, mint 8 éve erősíti a csapatot, Ambrus pedig a férfikar egyik legfrissebb tagja.  

– Mikor döntöttétek el, hogy a zenei pályát választjátok?
Péter: Körülbelül tizenkét évesen kezdtem el azon gondolkodni, hogy a zenész lét talán nekem való, bár akkoriban nem tudtam sokat róla. Nagyon szerettem kamarazenélni és a gyakorlást is élveztem. Mindezt első tanáromnak, Haga Kálmánnak köszönhetem.

Ambrus: Én relatíve későn döntöttem a zenei pálya mellett, tulajdonképpen csak az érettségi után. Rövid furulyás előzmény után tangóharmonikázni tanultam. Nagyon szerettem, de nem gondolkodtam benne hosszú távon. Az érettségi évében mégiscsak megfogalmazódott bennem, hogy felvételizzek harmonika szakra konziba, ám az elhatározást követő fél év nem volt elég, hogy kellőképpen felkészüljek, a felvételim alapján visszahívtak pótfelvételire, de ekkor már elment tőle a kedvem. Egy ismerősünk ajánlására a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola egyházzene OKJ-s képzésére jelentkeztem, ahová fel is vettek. Itt ismerkedtem meg az orgonával és itt kezdtem el komolyabban énekelni is. Korábban jártam az általános iskolai kórusra, de egyéb kapcsolatom nem volt az énekléssel. Innentől kezdve viszont lényegileg minden adódó lehetőséget kihasználtam. Az utóbbi nyolc évben énekeltem több vegyeskarban is, de gospel kórus, show kórus, kortárszenei kórus és énekegyüttes tagja is voltam. A kórusiskolás képzés három évének letelte után az egyházzenei tanulmányimat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytattam, ebben a képzésben idén nyáron szereztem diplomát.

– Hogyan kerültetek kapcsolatba a Szent Efrém Férfikarral és mióta vagytok a csapat tagjai?

Ambrus: Egy alkalommal Eddi (Balázs Edgár) írt rám a Facebookon, hogy énekest keresnek az együttesbe, engem pedig egy ismerőse ajánlott. Az egészben a legérdekesebb, hogy azzal, aki engem ajánlott soha nem találkoztam személyesen, hanem a párjával jártam egy csoportba az egyetemen. Az első fellépésem az együttessel 2019. május 26-án volt. Ekkor még nem voltam állandó tag, egy bő évig csak kisegítő szerepeltem a koncerteken.

Tóth Péter – fotó: Wagner Csapó József

Péter: 2011-ben jöttem fel Budapestre a Honvéd Férfikarba, majd egy véletlen folyamán ismerkedtem meg Philip Györggyel, aki akkor az együttes tagja volt. Hamarosan felkeresett Bubnó Tamás, hogy lenne-e kedvem együtt zenélni velük. Ez körülbelül 8 éve történt és szép lassan beleolvadtam a csapatba.

– Az a családias légkör, ami az együttesben tapasztalható, egyedülálló és ritka. Mit jelent számotokra a Szent Efrém?

Ambrus: Nagyon szeretünk együtt dolgozni, de nem csak a próba- és koncerttermek falain belül találkozunk, nem csak dolgozni járunk össze, hanem viszonylag gyakran kötetlenül is együtt töltjük az időt.  Nagyon szeretem ezeket az alkalmakat, hiszen sokszor ott vannak a családtagok is.

Péter: Sok együttessel dolgoztam már korábban, mindenhol más a légkör. Valahol az emberi oldala erősebb és van ahol a szakmai. Az Efrémben szerencsére mindkettő jelen van, és talán ettől olyan különleges. Számomra a család után most az együttes az első, és nagy reményekkel várom a jövőt is, hogy hova tartunk együtt.

– Hogyan készültök általában az ünnepekre?

Ambrus: A karácsony megszervezése igen bonyolult nálunk, a szűkebb család összeverbuválása sem kis feladat, hiszen négy testvérem van, hármunknak pedig már saját családja is. Idén a Szentesét szűk körben, feleségemmel és kisfiammal (és még meg nem született kislányommal) töltjük. Első ünnepen általában az én rokonaimat, 26-án pedig a feleségemét látogatjuk meg. Sajnos a jelenlegi helyzet nem engedi meg, hogy az én családommal teljes egészében összegyűljünk, ezért turnusokban látogatjuk meg a szüleimet, hogy egyszerre ne legyünk sokan egy légtérben. Reméljük hamarosan javulni fog a helyzet és újra együtt ülhetjük meg az ünnepeket.

Ide kapcsolódik:
A Szent Efrém műhely és menedék is egyben – Interjú Balázs Edgárral és Papp Viktorral

Péter: Nálunk nincs kifejezett menete az ünnepeknek, mivel nagyban befolyásolják a fellépések a családi készülődést. Feleségem is zenész, szóval örülünk, ha sikerül pár napot együtt lenni. Idén nincs tele a naptár, bár azért így is van mit tenni.

– Az Efrémmel szoktatok közös karácsonyt tartani?

Ambrus: A helyzetre való tekintettel idén nincs külön program, karácsonyt mindenki a saját családjával tölti. A két ünnep lesz a BMC szervezésében egy koncertsorozatunk, ami három előadásból áll majd. Az utolsó után a tervek szerint Eddinél búcsúztatjuk az óévet 29-én.

– Mi kerül december 24-én az ünnepi asztalra?

Péter: Általában több fogásból lehet választani és nincs állandó menü. Szeretünk kísérletezni, így mindig van valami különleges a hagyományos ételek mellett.

Ambrus: Szüleimnél karácsonykor elmaradhatatlan volt a gombafelfújt és a pulyka. Ez a hagyomány szerencsére eddig töretlen, bár ez sosem 24-én, hanem 25-én volt a menü. Persze a bejgli sem maradt el sosem. Én brassói aprópecsenyét fogok készíteni, ez amolyan specialitásommá vált. A pandémia alatt elsajátítottam a kovásszal való sütés alapjait is. Eddig a legkomplikáltabb, amit elkészítettem a fahéjas vagy kakaós csiga volt, de kovászos pizzát is szinte minden héten sütök.

– Milyen régi ünnepi szokásokat tartotok a mai napig?

Ambrus: Karácsonyt várva adventi koszorút készítünk, amit, ha csak tehetünk, minden vasárnap közösen meggyújtunk, imádkozunk és éneklünk. Amíg csak ketten voltunk, mindig elmentünk az éjféli misére. Szenteste a feldíszített karácsonyfa mellett éneklünk és ajándékozzuk meg egymás.

Péter: Számunkra a legfontosabb, hogy együtt legyünk. Nem szoktuk szokások köré rendezni az ünnepeket. Általában együtt díszítjük a fát és éneklünk ajándékozás előtt. A többi napot a rokonok látogatása határozza meg, így ott sem érdemes sokat tervezni.

– 2021-ben igazán izgalmas év vár a csapatra, hiszen jubileumot ünnepeltek az Orientale lumen sorozattal. Mely előadásokat várjátok a legjobban?

Ambrus: Az összes koncert nagyon izgalmasnak ígérkezik, én mégis talán a Dorost várom a legjobban, ugyanis a múltkor, amikor az Efrémmel énekeltek, én még nem voltam tag. A felvétel és a többiek elbeszélése alapján hatalmas élmény lehetett őket hallani, velük együtt énekelni. Örülök, hogy jövőre én is a részese lehetek ennek az élménynek.

Péter: Az egész évadot várom már, és remélem, hogy nem kell újra átélni a csak online térnek adott koncerteket. Az Orientale sokat változott az elmúlt pár évben és mindegyik előadás különlegesnek ígérkezik.

– Mit üzentek az olvasóknak az ünnepekre?

Péter: Vigyázzanak magukra, és gondoljanak optimistán a következő évekre.

Ambrus: Áldott előkészületet kívánok, és azt, hogy az ünnepeket tudják a családjuk körében, meghitten eltölteni, hisz mindannyiunknak szüksége van ezekre az együttlétekre, pláne egy ilyen közösségi élményekben szegény év végén. Kívánok továbbá kitartást és egészséget, vigyázzanak magukra.

Promóció

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X