Papageno Radio
Blogok A zeneművészet Junior Primái Osztrosits Éva: „A Junior Prima díj elismerés a múltnak és lendület a...

Osztrosits Éva: „A Junior Prima díj elismerés a múltnak és lendület a jövőnek”

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

Osztrosits Éva hegedűművész az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima díj zeneművészet kategóriájának egyik díjazottja. Számos versenyen ért el jelentős eredményt. Elhivatott, kiváló kamaramuzsikus, doktoranduszi ösztöndíjasként is kamarazenét oktatott a Zeneakadémián, jelenleg a Korossy Kvartett tagja. Szólistaként fellépett az Osztrák–Magyar Haydn Zenekarral, a Concerto Budapesttel, a Savaria Szimfonikus Zenekarral és a Camerata Pro Musica együttessel is.

– Jó néhány díjad van. Mi a különbség egy versenydíj és egy olyan elismerés között, mint a Junior Prima díj?
A Junior Prima díj olyan elismerés számomra, amire az eddigi összes zenei tevékenységem pozitív visszacsatolásaként tekintek, míg a versenygyőzelmek egy-egy aktuális időszaknak, teljesítménynek szólnak. A Junior Prima díj motivációt is jelent, ami a jövőnek szól. A díj számomra tehát elismerés a múltnak és lendület a jövőnek.

– A gálakoncertre miért épp ezt a darabot választottad?

– A gálakoncert felvetésének pillanatában tudtam, hogy valami kamarazenét szeretnék játszani. Ez az, ami a leginkább jellemez, ami a legközelebb áll hozzám. Amikor kiderült, hogy Berecz Misivel játszhatok együtt (aki ugyancsak idén vehette át a Junior Prima díjat, illetve korábban már több alkalommal volt lehetőségünk együtt kamarázni), rögtön Mozart jutott eszembe. Ezekután már közös ötlet volt a K. 379-es G-dúr szonáta, amiből az első tételt játszottuk.

Ide kapcsolódik:
Berecz Mihály: „Minden fejben dől el”

– Ha a hangszer mesélni tudna… – a te Rogeri mesterhegedűdet és Sartory mestervonódat, amelyeket 2018-ban a Zathureczky Ede Verseny díjaként négyéves használatra kaptál, hosszan hallgathatnánk. Mit jelent számodra a történetük, a történelmük, azok a művészek, akik eddig játszottak rajta és vele? A múlt mesterei, a tradíció hogyan jutnak érvényre egy hangszer által egy fiatal művész játékában, van-e ilyen fajta transzcendencia?

– Romantikus elképzelésnek gondolom az egy hangszeren játszó művészek összekapcsolódását, de sokszor belegondolok és rácsodálkozom arra, hogy ezen az 1700-as években készített Rogeri mesterhegedűn Zathureczky Ede és később hány elismert művész játszhatott. Egyébként a tradíciókat fontosnak tartom. Egyrészt izgalmas feladat felfedni, hogy miért alakultak ki, majd hagyományozódtak tovább bizonyos előadásmódok, zenei megoldások. Másrészt, azt hiszem, a tradíciókat kritikusan is kell szemlélnünk, hiszen sokszor egy-egy kor letükröződése, ami nem minden esetben igaz vagy korszerű. A hangszerre visszatérve: a YouTube-on is megtalálható néhány Zathureczky-felvétel, amiket mindig izgatottan hallgatok, mert nagy élmény azt hallgatni, hogy az általam használt hegedű, hogy szólt Zathureczky kezében…

Ide kapcsolódik:
Egy hegedűiskola letéteményese

– Milyen tulajdonságok tesznek egy zenészt jó kamarajátékossá?

– Számomra a jó kamarazenész legfőbb erénye a maximális felkészültség mellett, a nyitottság és a rugalmasság. Nyitottnak lenni mások gondolatairara, elképzeléseire és reagálni a pillanatnyi rezdüléseikre. Fontosnak tartom a jó emberismeretet is, és azt hiszem, szükség van a pszichológiára is, mert tudni kell, kinek, mikor, hogyan, mit szabad mondani.

– Több kvartettnek is tagja voltál már. Melyik miért volt fontos számodra, melyikben mit tanultál? És hogyan változtál te a különböző formációk által, hiszen más-más emberek között más-más dinamikák működnek?

– A Kruppa Kvartettben eltöltött 7 év során rengeteg szakmai és emberi tapasztalatot szerezhettem. A legfontosabb hozománya, hogy rátalálhattam egy olyan műfajra, amiben a legotthonosabban tudok mozogni és amiért állandó lelkesedéssel tudok rajongani. Az ECMA-ba (European Chamber Music Academy – a szerk.) való bekerülésünk kinyitotta számunkra a vonósnégyesezés lehetőségeit. A közösen megszerzett tudásért, tapasztalatért, a sok közös utazásért, élményekért, a barátságukért maradéktalanul hálás vagyok. Jelenleg a Korossy Kvartett tagjaként folytatom a vonósnégyesezést. Sok szempontból más: a legszembetűnőbb különbség, hogy itt brácsázom. Izgalmas és sokrétű feladat. Minden csapatnak más a dinamikája, a próbafolyamata, illetve a zenéhez való közelítése is. Ezek azok az alapvető különbségek, amiket rögtön az elején látnom kellett és alkalmazkodnom ehhez. Szerencsére a kezdetektől működött az együttjáték, mert mindannyian nyitottan, lelkesedéssel és szeretettel fogadtak. Jelenleg versenyre készülünk, ami még inkább megköveteli az elmélyült, odaadó és rendszeres munkát. Én ezt kicsit sem bánom. Sőt!

– Említetted már interjúban, illetve a kisfilmben is, hogy szeretnél tanítani. Mi az, amit az eddigi mestereidtől tanultál, és továbbvinnél, illetve mi az, amit másképp szeretnél csinálni?

– Nagyon vágyom a tanításra. Azt hiszem, hogy ez az a tevékenység, amit a kamarazenén kívül örömmel, odaadón és inspiráltan tudnék végezni. Leginkább a felsőoktatásban tudom elképzelni magam, ugyanis ez az a korosztály, akikre a leginkább rá tudok hangolódni és azt érzem, hogy velük tudnék a leghatékonyabban működni a tanításban. A szakmai kihívásokon túl izgalmas feladatnak érzem azt is, hogy minden emberhez megtaláljam az utat, ami által a legjobban tudnak fejlődni. Szerencsés vagyok, mert a zeneiskolától a Zeneakadémiáig bezárólag mindhárom főtárgytanárom, Brandiszné Szép Emőke, Kalló Zsolt és Kokas Katalin izgalmas és példamutató szakemberek voltak, akik az életem megfelelő periódusaiban a helyes irányba tudtak terelni. Sokfélét, másfélét tanultam tőlük. De ami közös volt: az inspiráltság, a zene szeretete, az oda szánt, elmélyült munka, a szigorúság és a következetesség. Ezek azok a jellemzők, amiket mindenképp szeretnék továbbvinni a tanításban, hiszen mindegyik életszakaszomban nagyon fontosak voltak az emberi és szakmai fejlődésemben.

* Az MVM Zrt. által támogatott tartalom.

Promóció

Stream és színház

X
X