A zeneművészet legtehetségesebb fiatal képviselői tizenharmadik alkalommal vehették át a Junior Prima díj magyar zeneművészet kategóriájának elismeréseit az MVM Zrt. jóvoltából. A díjat Várallyay Petra hegedűművész, jazz-zongorista, zeneszerző is átvehette, ami nem okozott meglepetést azoknak, akik követték eddigi szerteágazó, formabontó művészi tevékenységét: dolgozott együtt Bobby McFerrinnel és Yo-Yo Mával, fellépett számos hazai és külföldi fesztiválon a
műfajok széles spektrumát bejárva, a barokk zenétől a free jazzen át a progresszív rockig. A Junior Prima díj kapcsán beszélgettünk a fiatal művésszel.
- hirdetés -
Várallyay Petra első nagy sikereit klasszikus hegedűsként érte el, később azonban
érdeklődése egyre inkább az improvizatív fúziós zene és a komponálás irányába vitte.
Érettségi után a Bartók Konziban tanult jazz-zongorát és jazzéneket, majd a Zeneakadémián jazz-zeneszerzést és klasszikus hegedűt.
2014-ben megalapította saját fúziós jazz-trióját, mellyel olyan nemzetközi elismeréseket vehetett át, mint a 2015-ös Stud Jazz Festival Best Musician díja vagy a 2017-es Sibiu International Jazz Competition Best Instrumentalist díja.
– Mit jelent számodra, hogy átvehetted a Junior Prima díjat?
– Nagyon örülök neki, jólesik a szakmai visszajelzés.
– Visszatekintve a tanulmányaidra és az eddigi zenei tevékenységeidre, mit tartasz igazán kiemelendőnek, különlegesnek, mire vagy a leginkább büszke most?
– A legnagyobb színpadi élményem az idén februári hegedűverseny-bemutató koncertem volt a Zeneakadémián. Az elmúlt években nagyon sokféle zenei közegben játszottam, és ebben a darabban minden korszakom hangulatából visszaköszön egy kicsi. Talán azért volt nekem olyan különleges ez az este, mert pont azok az emberek voltak mellettem a színpadon, akikkel ezeket a közös élményeket megéltem, és akik ezeket a korszakokat meghatározták.
– Hogy indult el a zenei karriered? Emlékszel arra a pillanatra akár gyerekként, akár később, amikor először belédhasított, hogy egyértelműen a zenét kell választanod?
– Már kiskoromban éreztem, hogy zenélni szeretnék, és az idő előrehaladtával mindig volt valami koncertélmény, próba vagy csak egy jó hegedűóra, ami ezt megerősítette bennem. A Közép-Európai Ifjúsági Zenekar 2009-es olaszországi turnéja talán az egyik legmeghatározóbb emlék. Itt játszottam először szimfonikus zenekarban, ami teljesen elvarázsolt, hatalmas löketet adott a továbbiakhoz, és bár nem ez lett a fő profilom, azóta is mindig szívesen zenekarozom.
Legutóbb a Független Zeneakadémisták Szimfonikus Zenekarával játszottunk Egmont-nyitányt a SZFE október 23-i megemlékezésén, ami hatalmas élmény volt, jövőre pedig Ausztriába, a Grafenegg Academy Orchestrába kaptam meghívást, ami egy nagyon izgalmas projekt, sok 20. századi és kortárs zenével.
– Kik segítettek, illetve segítenek a pályádon, kiknek mondanál köszönetet?
– A családomnak, a tanáraimnak és a barátaimnak mindenképp, mert rengeteg támogatást kapok tőlük. Nagyon sokat köszönhetek a triómnak, a hegedűversenyes projekt csapatának, a Jazzationnek, és mindenkinek, akivel az elmúlt években együtt dolgoztam.
Sárik Péternek, akitől a közös koncertek és lemezfelvétel során rengeteg inspirációt és jó tanácsot kaptam, Yo-Yo Mának, akivel a kínai YMCG Fesztiválon játszottam együtt, ami mind zeneileg, mind emberileg nagy hatással volt rám, és a nővéremnek, Várallyay Katusnak, aki a kezdetek óta mentorál a szövegírásban, legyen szó önéletrajzról, projektleírásról vagy dalszövegről.
– Mi az első dolog, amit szeretnél megvalósítani, miután véget ér a járvány miatti lezárás?
– Ami nekem a legjobban hiányzik, az a közösségi lét megélése mindenféle óvatoskodás nélkül. Szakmai szempontokat nézve mondhatnám, hogy a friss darabjaimat szeretném majd bemutatni élő közönség előtt, de valójában ennél sokkal egyszerűbb és hétköznapibb dolgokra vágyom: koncertre menni csapatostul, egy asztalnál ebédelni a szüleimmel, minimalizálni minden digitális kapcsolattartási formát, és maszk nélkül nagyokat szippantani a friss belvárosi levegőből.
* Az MVM Zrt. által támogatott tartalom.
