Papageno Radio
Zene „Budapestről nem lehet szervezni a vidéki hangversenyéletet" - interjú Rajna Martinnal és...

„Budapestről nem lehet szervezni a vidéki hangversenyéletet” – interjú Rajna Martinnal és Fűke Gézával

Rajna Martin, korosztályának egyik legkiválóbb dirigense a 2021/2022-es évadtól a Győri Filharmonikus Zenekar vezető karmestereként folytatja pályafutását. Mi lesz pontosan a feladata, milyen új kihívások előtt áll az együttes, szükség van-e a közönség fiatalítására? Többek között ezekről is beszélgettünk a frissen kinevezett művésszel és Fűke Géza ügyvezető igazgatóval.

– Hogyan jött a kettős zenei vezetés ötlete?

Fűke Géza: Talán nem is a kettős vezetésen van a hangsúly, de ha maradunk a kettes számnál, sokkal inkább két szót tartok fontosnak a koncepciónk mentén, ezek a kontinuitás és tehetséggondozás. Berkes Kálmánnal az elmúlt 10-12 évben új pályára állítottuk az együttest. Az ő érdeme, az ő munkájának is a gyümölcse az az imponáló szakmai fejlődés, melynek köszönhetően komoly hazai és nemzetközi sikerek állnak a hátunk mögött. Folyamatos építkezés eredménye mindez, Martin feladata pedig az lesz, hogy saját ötleteivel, terveivel, kivételes tehetségével, szorgalmával, fiatal kora ellenére is elmélyült tudásával szolgálja eme építkezést, és új, izgalmas kihívások elé állítsa a Győri Filharmonikus Zenekart. Szakmai kiteljesedésének elengedhetetlen része egy stabil háttér, egy állandó zenei műhely, ahol hivatásának minden csínját-bínját kipróbálhatja, tökéletesítheti.

– Egyfajta folyamatos átadás-átvételről beszélünk tehát?

FG: Berkes Kálmán továbbra is a művészeti vezetőnk, tiszteletreméltó emberi nagyságáról tanúskodik, ahogy meghívta, majd az első pillanattól kezdve támogatta Martint és ezt a dualista elképzelést. Tudatosan törekszünk arra, hogy társulatunkban jelen legyen a legfiatalabb generáció, ami a karmesterekre is vonatkozik. Zenekarunkon látható, hogy minden szólamban egymás mellett ülnek a tapasztaltabb és a fiatalabb kollégáink.  Fontos, hogy tanuljanak egymástól, hogy ki-ki a legalkalmasabbaktól lesse el a zenekari munka fortélyait. Magyarországon sajnos továbbra sincs igazi zenekari muzsikus-képzés, pedig nagy szükség lenne rá. Példaként említhetném a német Orchesterakademie rendszerét, melynek egy speciális, a magyar viszonyokra alkalmazott  meghonosítása lassan elodázhatatlanná válik.

Ide kapcsolódik:
Évadot hirdetett a Győri Filharmonikus Zenekar

Rajna Martin: Külföldön máshol vannak a hangsúlyok. A felsőfokú zenei intézményekben nem egy-egy projektre, hangversenyre, kurzusra hívnak nagy tekintélyű szakembereket,  hanem egy állandó műhelymunka zajlik. Olyasmi, mint amilyennek a Simon Albert-féle főiskolai zenekart képzelem elmesélések alapján. A közös, hosszan tartó munka során el lehet sajátítani a zenekari muzsikálás összes technikáját és sajátosságát, a minél magasabb minőség elérésének érdekében.

– Martin, frissen kinevezett vezető karmesterként melyek a legfontosabb célkitűzéseid?

RM: Az első és legfontosabb talán a győri születésű, legendás karmester, Hans Richter kultuszának ápolása, építése. A zenetörténet egyik legnagyobb hatású dirigenséről beszélünk, aki megkerülhetetlen műveket mutatott be és vezényelt. 2024-ben lesz Anton Bruckner születésének bicentenáriuma, amely alkalmából lemezre szeretnénk venni a zeneszerző azon szimfóniáit, illetve szimfónia-változatait, melyeket Richter mutatott be, ezzel is tisztelegve e két géniusz életműve előtt. A másik nagyon fontos pillér a kortárs zene új kontextusba helyezése és megismertetése. Rendszert szeretnék vinni a zeneszerzőkkel való közös munkába, ezért mostantól minden évadban együttműködünk egy már ismert fiatal komponistával, aki mögött már van múlt, de még nem érte el pályája csúcsát, így érdemes a figyelemre és támogatásra.

A harmadik szempont a közönség és a zenei szakma utánpótlásának kinevelése. Ahhoz, hogy ilyen nagy számban tanulhassanak pl. a Zeneakadémián növendékek, az egész országban szükséges megmutatni gyermekek ezreinek, hogy milyen csodálatos és gazdag világ a klasszikus zenéé. Ez az Észak-dunántúli régióban a mi feladatunk, és ehhez világossá kell tennünk azt is, hogy Magyarország hosszútávú kulturális érdeke, hogy a vidéki nagyvárosokhoz tartozó műhelyek a lehető legnagyobb mértékű támogatást kapják meg. Németországhoz hasonlóan, ahol nemcsak Berlin van, hanem München, Hamburg, Stuttgart, Drezda, stb.

FG: Ehhez azonban igazságosabb feltételeket is kellene biztosítani. Nem látható, nem érthető a jelenlegi finanszírozási mechanizmus, csak azt tapasztaljuk, hogy tovább nyílik az olló a főváros és a vidék állami támogatása között. Ez egyszerre rémisztő és kontraproduktív, erős vidék nélkül hosszútávon minőségi Budapest sincs. Különösebb közvéleménykutatás nélkül is ki merem jelenteni, hogy a mai fővárosi zenekari tagok túlnyomó része vidéken kezdte zenei tanulmányait, a vidéki zenei miliő határozta meg későbbi pályaválasztásukat, hivatástudatukat. Nem lehet, és nem is szabad Budapestről szervezni a vidéki hangversenyéletet, élő kapcsolatra van szükség a közönséggel, melyre a regionális csúcsintézményekként a vidéki együttesek hivatottak. Prominens politikusoktól – világnézetüktől függetlenül – sem hallottam még olyat soha, hogy a vidék kevésbé lenne fontos, mint a főváros. Persze ez a kérdés lényegesen összetettebb, megérne egy kerekasztal-beszélgetést. Ha rendszerben gondolkodnánk, figyelembe vennénk a minőséget, az elvégzett munkát, egy-egy zenekar működési sajátosságait, eredményeit, infrastrukturális lehetőségeit, a társadalmi beágyazottságát, sok minden a helyére kerülhetne.

Rajna Martin - fotó: Emmer László
Rajna Martin – fotó: Emmer László

– Manapság egyre nagyobb szerep jut a kommunikációnak. Fontosnak tartják használni ennek vizualitás eszközeit?

FG: A kommunikáció, a vizuális eszközök használata az a terület, melyről kevés szó esik a komolyzene, a szimfonikus zenekarok életében. Egy-egy kivételtől eltekintve fáziskésésben van a szektorunk, ami mögött helyenként az elvárások, a bevételi kényszer hiánya rejlik. Mi a kezdetektől fogva kiemelten figyelünk erre a területre és elengedhetetlen eszköznek tartjuk egy sikeres együttes működtetésénél. Idestova 10 éve van pl. egy saját rádióműsorunk vasárnap délelőttönként 11 órától a regionális rádióban, amelyben a rock-, vagy popzenét minden héten ugyanabban az időpontban egyszer csak a komolyzene követi: az igényes muzsikák mellett egy szerkesztő-riporter segítségével társulatunk kulisszatitkaiba is „betekinthetnek” hallgatóink, érdekes interjúkkal vezetjük fel, vagy éppen tekintünk vissza hangversenyeinkre. Folyamatosan jelen vagyunk a különböző közösségi oldalakon, új weboldalt fejlesztettünk. Emellett tavaly elkezdtünk tudatosan figyelni a zenekar még professzionálisabb megjelenítésére, amelyben egy kiváló kreatív csapat van a segítségünkre.

– Egyre többet hallani arról, hogy a 21. század beköszöntével a hagyományos szimfonikus zenekar szerepe is változik. Önök szerint ez valós jelenség? Hogyan néz ki egy modern zenekar?

FG: Egy vidéki szimfonikus zenekar programjait „népszínházi” jelleggel kell megszerkeszteni, gyakorlatilag mindent játszunk: a klasszikus repertoárt, operát, operettet, edukációs programokat, filmzenét, könnyűzenét, crossovereket, szívesen együttműködünk a társintézményekkel és folyamatosan keressük a kapcsolatot a társművészetekkel. De többször játszottunk már uszodában egy víz fölé épített színpadon, ahol úszókkal, szinkronúszókkal volt közös produkciónk. Van olyan speciális bérletsorozatunk, amely egyszerre szólít meg különböző célcsoportokat egy zenetörténész műsorvezetővel – kisgyermekes családokat, időseket, agglomerációban élőket. Tehát mi tényleg nyitott szemmel járunk, innovatív megoldásokat keresünk, egyhez azonban ragaszkodunk: nem engedünk a minőségből!

RM: A komolyzenei kultúra önkéntelen esik át változásokon. Onnantól kezdve, hogy valahol a huszadik században fokozatosan beszivárgott a kapitalizmus, a piac a kultúrába és a kultúra finanszírozásába, összekuszálódtak a viszonyok. Fontos tisztázni azt a kettős folyamatot, hogy egyfelől a piac diktálja az új divatokat, új működési formákat és mindezek költségeit, a másik oldalon továbbra is, és mindig is az állami invesztíció biztosítja a művészeti együttesek fenntartásához szükséges költségvetés alapját. Ha az állam a finanszírozás feltételeit bizonyos zenekaroknál határozott keretek közé szorítja, akkor azok nehezebben hasonulnak a világ trendjeihez. Regionális zenekarként nem engedhetjük meg magunknak, hogy nem vesszük figyelembe azokat az igényeket, amelyek a közönségünk felől érkeznek, ilyenek a már említett filmzenei vagy crossover koncertek. Az örök dilemma azonban mindig az, hogy meddig idomulunk mi, és mikor szeretnénk, ha a közönségünk próbálna meg közeledni az általunk kínált zeneművekhez

– Ezekben a kérdésekben egyetértés van önök között, vagy vannak azért harcok?

FG: Természetesen, folyamatosak a „meccsek”, de ez így van rendjén. Mindketten azért dolgozunk, hogy zenekarunk minél magasabb szinten prosperáljon szakmailag és gazdaságilag-stratégiailag egyaránt, így a végén mindig kialakul a konszenzus.

– Milyen különlegességekkel készülnek a 2021/22-es évadban?

RM: Mindenekelőtt bízzunk abban, hogy minden előadást meg tudunk tartani és nem kell egyet sem lemondani. Az én első nagyzenekari hangversenyem szeptemberben lesz, melyen többek között Balogh Máté új nyitányát mutatjuk be, illetve elhangzik még Kodály Páva-variációi és A kékszakállú herceg vára is. Novemberben fellépünk külső helyszíneken is, elutazunk Pécsre, a Kodály Központba, utána Berkes Kálmán vezényli a zenekart a bécsi Musikverein nagytermében, és a jövő év elején részt veszünk a Budapesti Fesztiválzenekar Richard Strauss-maratonján, emellett számos külföldi és hazai vendégművész érkezik hozzánk, de vendégünk lesznek külföldi együttesek is, mint például a Wiener Sängerknaben, a Canadian Brass vagy a Moscow Cathedral Choir. Emellett számos, korábban még nem hallott darab került be a programba.

FG: A klasszikus repertoáron túl több filmzenei koncertet terveztünk az évad első felére. Augusztus 31-én volt az Amadeus Live, amelyen Milos Forman 8 Oscar-díjat nyert Mozart-filmjét vetítettük élő zenekari kísérettel. Augusztus elején és októberben John Williams leghíresebb filmzenéiből játszunk, ill. játszottunk szintén vetítéssel egybekötve, s terveink között szerepel a „Reszkessetek, betörők!” is az Audi Arénában. Továbbra is komolyan vesszük regionális missziónkat. 13 bérletsorozatot hirdetünk, ebből 8 győri, 5 viszont vidéki, hiszen „mi vagyunk a szimfonikus zenekara” Sopronnak, Veszprémnek, Mosonmagyaróvárnak, Tatabányának, valamint az országban egyedülálló módon a határon túli magyarok lakta Dunaszerdahelynek is.

Promóció

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

A feliratkozással elfogadom a Papageno Consulting Kft. adatvédelmi tájékoztatóját!