Az Óbudai Társaskör nagyterme Till Ottó, a legendás zenepedagógus, az Óbudai Kamarazenekar alapítójának nevét viseli. Szeptember 19-én az ő emlékére rendeznek koncertet, melynek szólistája Érdi Tamás zongoraművész lesz. Az Óbudai Kamarazenekart 13 éve dirigáló és vezető Gazda Péter hegedűművésszel az együtteshez való kötődéséről, az amatőr zenekar profizmusáról és persze magáról az estről beszélgettünk.
- hirdetés -

– Mikor és hogy került kapcsolatba a zenekarral?
– Gyerekkorom óta ismertem Ottó bácsit, de természetesen nem emiatt esett rám a választása. 2008-ban döntött úgy, hogy átadja valakinek a zenekar vezetését és Rolla Jánostól, a Liszt Ferenc Kamarazenekar akkori művészeti vezetőjétől, koncertmesterétől kért tanácsot, hogy ki lenne erre alkalmas. Ekkoriban én már negyvennégy éve hegedültem a Liszt Ferenc Kamarazenekarban, és amikor 20. századi zenét tűztünk műsorra, amik – valljuk be – olyan bonyolultak, hogy egyszerűen nem lehet eljátszani karmester nélkül, mindig én vezényeltem. Rolla János ezért rögtön engem javasolt.
– Mennyire ismerte a zenekar munkásságát?
– Mindkét zenekar otthona az Óbudai Társaskör, vagyis egy helyen dolgoztunk, előfordult az is, hogy ugyanazon a koncerten léptünk fel, de hogy őszinte legyek, ennek ellenére nem ismertem alaposan őket.

Gazda Péter és az Óbudai Kamarazenekar
– Amikor Till Ottó megkereste, azonnal igent mondott?
– Mindig is szerettem vezényelni, a Liszt Ferenc Kamarazenekart ezt megelőzően 25 évig vezényeltem – hangsúlyozom, a modern darabokat. Ottó elmondta, hogy az utódjáról szeretne gondoskodni. Ez is az ő emberi nagyságát jelenti, mert azért valljuk be, nem gyakori, hogy valaki kineveli a saját utódját. Azt feleltem, lehet róla szó, de azért előbb ismerkedjünk meg. Volt egy próbavezénylésem, hiszen nekem is kellett, hogy ők tetszenek és nekik is kellett, hogy én szimpatikus legyek. Remekül sikerült és eljegyeztük egymást… Ottó bácsi 2011-ben bekövetkezett haláláig közösen dolgoztunk a zenekarral, közösen vettünk részt a koncerteken, azóta egyedül csinálom.
– Miután átvette a vezetést a változtatott valamit a műsorpolitikán vagy a zenekar működésével kapcsolatban?
– Szigorúbb lettem.
– Ez mit jelent?
– Azt jelenti, hogy úgy kezelem a zenekart, mintha profik ülnének ott. Annak idején Ottó bácsi a saját növendékeiből hozta létre a zenekart 1954-ben, vagyis szinte mint a saját gyerekeivel, úgy foglalkozott velük. Gondolom, emiatt elnézőbb is volt. Persze időközben cserélődött a zenekar összetétele, de ez az attitűd megmaradt. Én viszont nem vagyok elnéző. Természetesen ugyanolyan szeretettel és barátsággal foglalkozom a csapattal, csak vannak dolgok, amik mellett nem megyek el, és addig gyakorolunk, amíg nem lesz minden olyan, ahogy én szeretném hallani.
– És? Fejlődött a csapat?
– Határozottan. Ezt nagyon lehet érezni. Egyszerűen más lett a zenekari hangzás. Az egyik legfontosabb dolog, amit szerettem volna elérni, hogy ne egy gyerekzenekart halljak, hanem egy felnőtt vonós hangzást. Azt gondolom, mára ezt már sikerült elérni. De azért idáig eljutni nem volt könnyű, mert meg kellett tanítani egy másfajta szemléletet. Hozzá kell tenni, hogy itt azért zömében olyanok ülnek, akik ugyan tanultak zenét, de a tanulmányaik egy bizonyos fokán más foglalkozást választottak, vagyis ez egy nem professzionális muzsikusokból álló együttes.
– Milyen szakmák képviseltetik magukat a zenekarban?
– Az egyik hegedűsünk például Angster Erzsébet, aki a világhírű Angster orgonagyártó család leszármazottja. Így aztán néhány éve kitaláltuk, hogy olyan helyeken, ahol Angster-orgona van, csinálunk egy-egy nyári koncertet. Így játszottunk például Pécsett a Bazilikában. Mellesleg ő programozó, az általa írt könyvből tanítanak az egyetemen. De van ügyvéd, orvos, angol szakos egyetemi professzor, aki egyben Shakespeare-kutató, gimnáziumi énektanár, zeneművészetit végzett cselló tanár, nemrég csatlakozott hozzánk egy mikrobiológus hölgy – kitűnő csellista amúgy. Most már a feleségem, Pehl Zsuzsa is besegít. Negyven évig játszott az Operaház zenekarában, vagyis ő az egyetlen professzionalista. Nagy köszönettel tartozom neki, sokat segít a munkában.

Gazda Péter és az Óbudai Kamarazenekar
– Milyen az együttes megítélése a közönség körében?
– Nagyon szeretnek minket. Vannak stabil helyeink, ahova rendszeresen hívnak. Nem úgy kezelnek minket – nagyon helyesen -, hogy jön a profi Óbudai Kamarazenekar, hanem úgy, hogy újra itt vannak a barátaink. Ez az igazi szép, amatőr zenélés – de hozzá kell tenni, hogy minden, amit előadunk, az rendkívüli igénnyel van eljátszva. Bár nem vagyunk profik, amit csinálunk, az színvonalas és minőségi.
– A zenekar mellett tudta folytatni a saját zenei karrierjét?
– Nem. A Liszt Ferenc Kamarazenekartól több mint tíz éve visszavonultam. Minden tiszteletem a mostani együttesnek, amiben csupa tehetséges fiatal játszik, de az én szívem ahhoz a régihez húz.
– A hétvégén tartják a Till Ottó-emlékest. Mióta rendezik meg?
– 2018-ban volt az első alkalom, ami egyben a terem névadó ünnepsége is volt. Ekkor ünnepelte a Társaskör a harmincadik születésnapját és ekkor került sor arra, hogy a nagyterem Till Ottó nevét kapja. 2019-ben pedig a 90. születésnapja tiszteletére tartottuk meg a koncertet. Most pedig napra pontosan a halála tizedik évfordulóján lesz az est, szeptember 19-én.
– Milyen programmal készülnek?
– Till Ottó és Decsényi János zeneszerző között legendás barátság volt. Együtt tanultak annak idején zeneszerzést és Ottó haláláig jó barátok maradtak. Decsényi János kifejezetten az Óbudai Kamarazenekarnak és Till Ottónak írt több darabot. Ottó bácsi, amikor rám hagyta a zenekart meghagyta, hogy minden évben a tavaszi koncertünkön egy Decsényi-művet játsszunk el. Tudni kell, hogy minden tavasszal egy hétvégét tölt a zenekar Sóstón, ott van az önkormányzatnak egy gyerektábora és mi minden évben ott készülünk fel az évzáró koncertünkre. Jó pár évvel ezelőtt azt találták ki a tagok, hogy ezekre az alkalmakra hívjuk el a régieket is, akik amúgy már nem zenélnek velünk. Ez a formáció a Jubileumi zenekar nevet kapta. Ezeken az alkalmakon tehát ez a kibővített zenekar játszik és mindig felcsendül egy Decsényi-mű is.
Ezúttal a Népdal című művével kezdjük a programot. Külön öröm, hogy János ott fog ülni az első sorban a feleségével – bár már elmúlt kilencven éves, tökéletes szellemi állapotban van. Ezt követően Érdi Tamással Mozart két zongoraversenyét adjuk elő. Megtiszteltetés és öröm, hogy elvállalta a felkérésünket. A szünet után Schubert V. szimfóniáját játsszuk.