Marko Topchii fiatal gitárművészt jól ismeri a magyar közönség, hiszen 2017-ben megnyerte a Budapesti Nemzetközi Gitárfesztivál versenyét. Ma este 20 órától az idén online megrendezett fesztivál keretében ad koncertet. Az ukrán művésszel ennek kapcsán beszélgettünk, a témák pedig meglehetősen széles skálán mozogtak: a klasszikus gitárrepertoártól eljutottunk egészen a szingularitásig.
– Számtalan nemzetközi gitárversenyt nyertél világszerte. Ennyire fontos számodra a „versenyzés”?
– Ez inkább a munkám természetes része. A legtöbb „baleset” tényleg akkor történik az emberekkel, amikor megítélik, összehasonlítják őket, és némileg kényszerítik, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. A versenyeken azért veszek részt, hogy ezt a folyamatot saját magamon tanulmányozzam, és talán, hogy túlszárnyaljam magam: olyan teljesítményt szeretnék nyújtani, amilyet végső soron én magam is szeretnék hallani – egyfajta szingularitásra törekszem – hogy eggyé váljak azzal, aki igazán lenni szeretnék. Ez lényegében úgy történik, hogy kitűzök egy célt, és ha sikerül elérnem, jöhet az újabb kihívás.
– Csak a klasszikus zenei repertoárból játszol, vagy más műfajokba is kirándulsz?
– A klasszikus zenére fókuszálok – ez a forrásom és a gondolataim állandó tápláléka. Eléggé összetett és folyamatosan fejlődő terület ez, amely gondolkodásra késztet, akkor is, ha épp nem játszom. Más zenei stílusokat is tudnék integrálni, nem okozna nehézséget, de ami engem igazából érdekel, az a komplexitás. Egy pop dal esetében is megvan a lehetőség, hogy kellően összetett módon írjuk meg, legalább annyira, mint az a néhány zongora feldolgozás gitárra, amit én vagy gitáros társaim készítettünk.
– Hogyan ajánlanál egy klasszikus gitárkoncertet valakinek, aki még soha nem vett részt hasonlón?
– Csak annyit mondanék, hogy menjen el, lássa, hogy ott van a színpadon egy ember és nem csinál semmit, csak egy fadarabon játszik, amire hat húr van tekerve. Ez egyszerre szemléletes és nyers, ugyanakkor mégis nagyon inspiráló. Azt szeretném, hogy, aki eljön a koncertemre egyszerre tapasztalja meg a pillanat eszköztelenségét és a kifejezés összetettségét. Ez bár első hallásra paradoxonnak tűnik, szerintem mégis működik.
– Köztudott, hogy odaadó tanár vagy. Sok fiatal diák érdeklődik a klasszikus gitár, mint hangszer iránt?
– Elkötelezett tanár vagyok, amikor lehetőséget kapok, hogy tanítsak egy mesterkurzus-maratonon, vagy fesztiválon. Ezen kívül inkább a játékomon keresztül szeretnék hatni, mert a közvetlen tapasztalás szerintem hasznosabb, mintha elmagyaráznék valamit. Amikor tanítok, megoldási javaslatokat, eszközöket mutatok, amelyek segítségével mindenki meg tudja oldani a saját problémáját. A problémák lehetnek egyediek, de az eszközök, amelyekkel orvosolni tudjuk őket, sokszor általánosak. Szerintem ez a legnagyobb segítség, jómagam is ennek vettem a legnagyobb hasznát diákkoromban.
– Mi a legfontosabb üzenet, amit átadhatsz a diákjaidnak?
– Azt hiszem, hogy gyakorlatilag a semmiből is lehet valamit építeni, ha igazán akarjuk. Ezt szó szerint gondolom – talán egy bizonyos típusú, mélyről fakadó kívánság az, amely ilyenkor valóra válik. Kezdetben legtöbbször egyszerű formákban jelentkezik, idővel elrejtőzik és a korral, majd a fejlődéssel együtt egyre bonyolultabban újra megmutatkozik. Mindez elvezethet a belső vágy megértéséhez, ezáltal mi is megértjük magunkat, rájövünk kik vagyunk, milyen utat szeretnénk bejárni. A diákjaimat erre az útra szeretném rávezetni.
– Szerintem a klasszikus gitárzene az egyik legnyugtatóbb zene a világon, amely többek között arra ösztönöz, hogy gondolkodjunk és magunkba nézzünk. Gyakorló művészként, egyetértesz ezzel a nézettel?
– Örülök, ha így gondolod. Egyetértek azzal, hogy előadható/felvehető olyan módon, hogy megnyugtató legyen. Ez képviseli az egyik végletet: olyan gitárzenét létrehozni, amely hosszú távon, egész idő alatt nyugtatóan szól és pihentető. Számomra azonban sokkal izgalmasabbak a nagyobb intenzitású művek, inkább ezeket keresem. Ezzel együtt igen, a gitárzene eszköztelenségétől adódóan tökéletesen alkalmas az elmélyülésre és arra is, hogy belső rezgéseinkre figyeljünk.
– Szeptember 20-án fellépsz az idén online megrendezett Budapesti Nemzetközi Gitárfesztiválon. Milyen darabokkal készülsz?
– A kedvenc gitárrepertoárommal. Épp most nyertem meg egy Tarregáról elnevezett nemzetközi versenyt – aminek nagyon örülök – és egy pár darab átcsúszott a versenyprogramomból, de a legtöbbet azokból kompozíciókból játszom, amiket az elmúlt pár évben előadtam. Tansman, aki régóta a kedvencem, Dyens, aki egyszerűen csodálatos volt a zeneszerzésben, Antonio Jose, aki a legnagyszerűbb gitárszonátákat komponálta. A programban szerepel Dumond is, egy modern zeneszerző, akinek Ravel előtt tisztelgő művét már szintén sokat játszottam. A koncert érdekes és különleges összefoglalója lesz mindannak, amivel a közelmúltban foglalkoztam.
Marko Topchii szeptember 20-án 20 órától ad online koncertet, melyre ide kattintva lehet jegyet váltani.