Január 1-jén, ahogy már megszokhattuk, A teremtést vezényli Fischer Ádám a Müpában. Ezúttal a Dán Kamarazenekar és a Magyar Rádió Énekkara szegődik hozzá társként Haydn oratóriumának előadásában. A külföldi zenekari létről, a sokszínűség eggyé kovácsolásáról, az ihletett pillanatokról és Fischer Ádám munkamódszeréről Mező Péterrel, a zenekar hegedűművészével beszélgettünk.
– Vettél már részt korábban Fischer Ádám irányítása alatt hasonló újévi koncerten?
– Újévi koncerten még csak egyszer játszottam Ádámmal, többek között azért is, mert a régóta tartó járványhelyzet elmosta azokat. Körülbelül 5 éve, az azóta számtalan díjat elnyert Beethoven-szimfóniák felvétele közben csatlakoztam a Dán Kamarazenekarhoz. Olyan nagy lendülettel csapódtam be, hogy azóta is tagja vagyok az együttesnek, és őszintén gondolom, hogy ma már nem tudnám elképzelni az életem nélküle.
– Bemutatnád a magyar olvasóknak a Dán Kamarazenekart?
– A Dán Kamarazenekar hosszú ideje a nemzetközi zenei élet élvonalába tartozik. Fischer Ádám kezei alatt egyedi hangzás- és formavilágunk azonnal felismerhető. Ritka manapság az ilyesmi, mai zenekar esetében nem is tudnék hirtelen hasonló példát felhozni.
Hivatalosan Danmarks Underholdingsorkester a nevünk, aminek az angol Danish Entertaiment Orchestra lenne a megfelelője, magyarul talán fesztiválzenekar megnevezés áll hozzá a legközelebb. A szórakoztató zenekar elnevezés magyar nyelven egész mást jelent…
Egyéb projektek is futnak a klasszikus koncertek mellett: ilyen például az ifjúsági program, ami a dán oktatásba emeli be a klasszikus zenét interaktív módon, vagy a könnyebb zenei műfajok koncertjei. Érdekes, hogy amíg magyarul a komoly- és könnyűzene kifejezés terjedt el a két ág (igazságtalan) megkülönböztetésére, addig dánról ezt dallamos, vagy ritmikus zeneként lehetne lefordítani. A dallamos a komolyzene, a ritmikus pedig a könnyűzene náluk.
– Hogy látod, melyek a legnagyobb különbségek (és hasonlóságok) a Dán Kamarazenekar és a magyar együttesek között?
– Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt még a DR (Dán Rádió) kamarazenekara volt a csapat, de egyik pillanatról a másikra anyagi okokra hivatkozva megszüntették azt. Éppen Beethoven V. szimfóniájának a felvétele zajlott, amikor jött a hír. A cél valóban a megszüntetés lett volna, azonban Ádám és a zenészek nem engedték elveszni az 1998 óta közösen felépített értéket, hangzást, amelyet sok más mellett például Mozart összes szimfóniájának felvételéért járó International Classical Music Award (ICMA) díjjal is jutalmaztak.
Hosszabb ideig ingyen próbált és koncertezett a zenekar, később alapítványba sikerült kimenteni, átalakítani és gazdaságilag újra felépíteni az együttest. Azóta az egyetlen valóban erős, mondhatni ütős alapítványi zenekar ez Dániában. Így nehéz összehasonlítani ezt egy magyar együttessel, hiszen ez a felépítmény ott is egyedi: a zenekar „tulajdonosai” maguk a tagok. Figyelem, fegyelem, magas szakmai színvonal, szociális érzékenység, zenei kontraszt, talán így lehetne röviden összefoglalni a legalapvetőbb értékeinket.
– Többször szóba került Beethoven összes szimfóniájának lemezfelvétele, amely több díjat elnyert és a mai napig hatalmas elismerés övezi. Hogyan zajlott a közös munka? Miért különleges Fischer Ádám megközelítése?
– Minden felvételt koncert előzött meg, az ott leszűrt tapasztalatokkal és javításokkal vágtunk neki a felvételeknek. A közös munka, összhang itt még inkább érvényesült: például, ha feljátszottunk egy tételt, vagy egy nagyobb szakaszt, kottával a kezében mindenki felment a stúdióba, és meghallgattuk a nyersanyagot, hogy közösen formálhassuk tovább azt.
A felvételen a mikrofonok nagyon közel vannak hozzánk, így szerintem a hallgatónak olyan érzése lehet, hogy a zenekarban ül. Évek munkája sűrűsödik a lemezben, ezalatt az idő alatt persze voltak nehezebb pillanatok is: az egyik felvételen például tűzriadó miatt kellett kijönni.
Az V. szimfóniát rögzítettük utolsónak, ami a korábban már említett pénzelvonás miatt, sok évvel ezelőtt egyszer már megszakadt. A sors újra közbeszólt, ugyanis az egyik tagunk elájult a stúdióban, és addig nem folytattuk a felvételt, amíg megnyugtatóan rendbe nem jött az állapota. Szerencsére semmi baja nem lett és sikerült elkészülni az évtizedes, „befejezetlen” szimfóniával.
A hangzásunk egyedi, nagy mértékben a vonósok hangképzése miatt: nem használunk vibratót, vagy ha nagyon ritkán igen, akkor csak effektusként. Megalkuvás nélküli vonásokat és megoldásokat használunk, ennek fontos része a sok lefelé játszott hang, ami erős, másképp nem utánozható hanghatást eredményez. Ha egy egész zenekar így játszik, az elképesztő erővel bír!
Egy példa a VI. szimfónia Vihar tételéből: annak idején direkt befotóztam a kottám, és felvettem, amikor először hallottam vissza hangszóróból.
Emellett extrém módon kezeljük a zenei dinamikát, sosem hallottam még halkabb tutti játékot, mint itt. A fa- és rézfúvós hangszereseink is az abszolút top kategória, nincs olyan zenei gondolat, ami technikai akadályba ütközne. Olyasmi, mint egy hatalmas játszótér, ahol a fantázia teljesen szabad lehet. Mindez persze állandó koncentrációt igényel, egy pillanatra sem lehet „csak úgy” játszani, mert a hangkép átugrik egy átlagosabb kategóriába. „A megszokás következtében még a legragyogóbb tehetség is veszít magából.” – írja Beethoven.
– Hogyan zajlik a közös munka Fischer Ádámmal?
– Az első találkozásom a zenekarral a II. és IV. szimfónia felvételének próbái voltak. Az Accord Quartettel már majdnem két évtized vonósnégyesezés után először volt olyan érzésem, hogy kamaraegyüttesben ülök: alapvető a folyamatos zenei párbeszéd, a rugalmas forma- és tempókezelés. Ennek középpontjában Fischer Ádám áll, körülötte pedig a zenészek kölcsönös és feltétlen bizalma. Bármilyen új ötletet ki tudunk próbálni, és a felvételek vagy próbák közben változtathatunk egy korábbi megoldáson.
Ádám fejéből állandóan új ötletek pattannak ki, egész bátran terel akár teljesen más irányba egy korábbi előadásmódot. Amikor megjelent a Beethoven-lemezünk, mind a kilenc szimfóniát eljátszottuk két nap alatt. Ádám kotta nélkül vezényelt, az első pillanattól az utolsóig teljes energiával. Az utolsó záróhang után teljes extázisban álltunk fel, amolyan „ide nekem az oroszlánt is!” hozzáállással. Elképesztő szellemi és fizikai teljesítmény is egyszerre ez – biztosan van valami módja, hogy kiszámoljuk, hány kalóriát égetett el az együttes, de bőven csapat-sportolói mennyiség.
– Sokféle nemzetiségű zenész játszik a Dán Kamarazenekarban. Hogyan tudjátok ezt a sokféleséget egységgé kovácsolni?
– Ez egy dán, és valóban európai együttes. Muzsikusaink Dániából, Svédországból, Norvégiából, Finnországból, Izlandról, Magyarországról, Bulgáriából, Litvániából és Lettországból érkeztek. Remélem nem hagytam ki egyet sem… A játékosok magas szakmai és morális-szociális színvonala, és legfőképp az Ádámba vetett abszolút hit (ami nem fanatizmus, hiszen a párbeszéd folyamatos) közösen okozzák ezt a hatást. A tökéletes hangzás ugyanúgy lehet unalmas, célunknak a különlegességet kell megtartani! Itt mindenki egyformán fontos, minden érzelem, gondolat értékes. Korábban említettem, hogy a vonósnégyesre emlékeztet az érzés: minden szólam egyformán jelentős, semmi nem mellékes. Az eggyé kovácsolás számomra valami ilyesmit jelent.
– Több zenekarban is játszol. Szerinted mitől működik egy zenekar igazán jól? Milyen fontos szempontoknak kell teljesülni ahhoz hogy egy szimfonikus zenekar a legjobb formáját tudja hozni?
– Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert mindkét zenekart, amelynek tagja vagyok (Óbudai Danubia Zenekar, Dán Kamarazenekar) rendkívül érzékeny lelkületű művészek alkotják. A kölcsönös bizalom, figyelem és rugalmasság alapvető fontosságúak egy jó zenekar létrehozásában, és ami ennél is fontosabb: annak fenntartásában. Itt felmerül a kérdés, hogy kinek mi a prioritás a „legjobb formát” illetően: a tökéletes vagy a különleges előadás? Persze a kettő együtt a cél, de ha csak egyet lehetne választani, melyik lenne a befutó? Számomra egyértelműen a különleges. Ahogy Beethoven fogalmaz: „egy rossz hangot játszani jelentéktelen, de szenvedély nélkül játszani megbocsáthatatlan bűn.”
– Lehet-e tudni valamit a közeljövőről? Van- e esetleg hasonlóan grandiózus terv kilátásban, mint például a Beethoven-ciklus?
– Februárban fejezzük be Brahms szimfóniáinak rögzítését, ami a világ első Dolby Atmos (3D hang) kiadása lesz az említett műveknek. Közvetlenül utána Haydn utolsó 20 szimfóniáját is felvesszük. Ezzel párhuzamosan a grazi Musikvereinban 2025-ig pedig Haydnra fókuszáló koncerteket tervezünk, ezt reményeink szerint többek között Magyarországra is el tudjuk majd hozni minden alkalommal.
