A Magyar Zene Háza több éves előkészület után január 23-án, vasárnap nyitja meg a kapuit. Sou Fujimoto többszörösen díjazott, modern, extravagáns épülete három szinten ad otthont a leendő kiállításoknak, koncerteknek és a beavató, ismeretterjesztő előadásoknak. Dr. Batta András zenetörténésszel, a Magyar Zene Háza ügyvezető igazgatójával beszélgettünk jó és rossz zenéről, arról, hogy mi köti össze az arab szakrális muzsikát Mozarttal és a rock and rollal, de kiderül az is, milyen érzés egy igazán kimerítő hegymászás után felérni a csúcsra.
– Hogyan készülnek a megnyitóra?
– A nagyközönség számára január 23-án nyílik meg a Magyar Zene Háza. Január 27-ig a Zeneakadémia hallgatói adnak ingyenesen látogatható koncerteket a nap különböző szakaiban. Ettől kezdve a kiállítások is elérhetőek lesznek, majd január 28-tól mindenféle műfajú koncertekkel és pedagógiai programokkal várjuk a közönséget
– Akkor mostanában nem unatkoznak.
– Ne is mondja, de ez nem csak rám, hanem mindenkire vonatkozik, aki nálunk dolgozik. Felállt a teljes csapat, a napokban élesítettük a magyarzenehaza.com weboldalunkat, amelyen egészen fél évre előre láthatóak a programjaink. Három területen működünk: a legalsó szinten található a kiállítót tér a hangdómmal és egyéb akusztikai érdekességekkel, a középső szinten a koncertterem foglal helyet 300 ülő és 500 álló férőhellyel, a felső szintet pedig a korábban említett két területet is átfogó zenepedagógia veszi birtokba. Mindhárom résznek külön menedzsmentje van, ahol kiváló szakemberek végeznek kreatív, szerkesztési és szervezési munkát.
– Mi jellemzi a zenepedagógiai megközelítésüket?
– Az ismeretterjesztésre és a beavatásra fókuszálunk. Elsősorban a közoktatást célozzuk meg, igyekszünk minél több iskolával felvenni a kapcsolatot. Olyan foglalkozásokat szeretnénk tartani, melyeknél az élmény áll a központban és szórakoztatva tanító formában ismertetik meg a gyerekeket, tanulókat a zene világával, legyen az akár nép-, vagy klasszikus zene. Nemcsak meghallgathatják az előadókat, de interaktívan részt is vehetnek a foglalkozásokon, közösen énekelhetnek, koncerteket is adhatnak a közreműködőkkel. Szeretnénk ha új és a megszokottól eltérő, inspiratív tapasztalatokkal gazdagodnának a legfiatalabbak. Újrafogalmazzuk a régi szavakat.
– Milyen koncertekre számíthat, aki felkeresi a Magyar Zene Házát?
– Mi nem kizárólag klasszikus zenei intézmény vagyunk és ezt szeretnénk is hangsúlyozni. Régi közhely, de szerintem igaz: az igazi szakadék jó és rossz zene között létezik csupán, nem pedig a műfajok között. Az első klasszikus zenei koncertet a Szent Efrém Férfikar és a moszkvai Doros Ensemble adja január 28-án, amely igazi kuriózumnak ígérkezik. 29-én délután a TanBorEn Trió lép fel, az ő tevékenységük a különböző korok és kultúrák ütőhangszeres zenéjének népszerűsítése, aznap este pedig már egy rockzenei formációt köszönthetünk a koncerttermükben: a Deep Glaze az indie-rock neves képviselője. Január 30-án a népzene is megjelenik a Magyar Zene Házában: Klézsei ünnep címmel a moldovai magyar falvak zenéje elevenedik meg, ahol a 80 éves kiváló furulyás, Hódorog András, adatközlő, a klézsei zeneélet meghatározó szereplője is fellép.
– Akkor ezek szerint önt is elkapta a rock and roll életérzés?
– Fiatal koromban nem igazán érintett meg a pop vagy a rockzene, amit utólag sajnálok, hiszen kimaradtam abból az intenzív pezsgésből, amely korunk populáris, vagy épp világzenéjéből áradt. Ha jól belegondolunk, ez az igazi kortárs zene. A világzenével kapcsolatban (inkább mondanék globál-zenét, mert a world music egy kicsit más, mint a mi ideálunk) akkor mozdult meg bennem valami, amikor meghallottam Kudsi Erguner tötök furulyaművész játékát. Megértettem, hogy el kell felejteni a korábban ismert határokat és hogy a 17. századi arab szakrális zene épp olyan izgalmas és összetett a maga valójában, mint Bach vagy Mozart muzsikája. Nagy hatással volt rám. A klasszikus zenei szakma sem engedheti meg magának, hogy bezárkózzon az elefántcsonttornyába és onnan szemlélje a művészetek alakulását, mert akkor szépen lassan elmegy mellette a világ. A Magyar Zene Háza azt a szemléletet igyekszik meghonosítani, hogy itt a műfajok találkoznak, beszélgetnek egymással, ha úgy tetszik, inspirálják egymást.
– Mit érez most, amikor beérik egy évek óta dédelgetett projekt, amit már a kezdetekkor is felügyelt? Nagy kő esik le a szívéről?
– Úgy is mondhatjuk, de inkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor megmászok egy irgalmatlanul magas hegyet: nagyon sok munka és erőfeszítés, több ezer méter megtétele után egyszer csak felérek a csúcsra és körülnézek, gyönyörködöm a látványban. Nagyon jó érzés látni, hogy az elmúlt évek munkája beérett, ugyanakkor ilyenkor támad az az érzésem, mintha kezdene a levegő elfogyni körülöttem. Fel kell dolgoznom az élményt és mostantól el kell merülnöm a mindennapok tevékenységében, hiszen akad még feladat bőven. De nem félek: a fiatal csapattal élvezet dolgozni.
