Hollerung Gábor Liszt Ferenc-díjas karmester, karvezető, érdemes művész, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar ügyvezető zeneigazgatója 1954. augusztus 18-án született Budapesten.
Az egyik legsokoldalúbb magyar muzsikus, a zenei ismeretterjesztés elkötelezettje, aki gimnazista évei óta hisz abban, hogy a zene megváltoztatja az életünket.
Hollerung Gábor tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte karvezetés (1972-77) és karmester szakon (1975-80), ahol Vásárhelyi Zoltán, Párkai István és Kórodi András voltak a tanárai, majd Eric Ericson (1975), Kurt Masur (1978) és Somogyi László (1981) mesterkurzusain képezte tovább magát.
„Gimnazistaként olyan rendkívüli személyiség közelébe kerülhettem, mint Somfai László zenetörténész. Megrázó élményt adott át Bartókról, ami eldöntötte a sorsomat: az ő biztatására tanultam karvezetést, lettem aktív zenész. A Zeneakadémián Pernye Andrásnál és Földes Imrénél lánglelkűbb ismeretterjesztőt nem ismertem. Földes tanár úr még szakmunkásképző iskolákba is elküldött minket tanítani. Világos lett, hogy a zenetörténet felmondása helyett a zene logikáját kell megértetni” – emlékezett vissza egy interjúban.
1979-81. között a Miskolci Szimfonikus Zenekar másodkarnagya, majd két éven át a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem zeneelmélet, zenetörténet és karvezetés tanára és az intézmény nőikarának vezetője. 2001-től hét éven keresztül állt a Honvéd Együttes élén. 1989 óta a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (BDZ) vezető karmestere, 2001 óta ügyvezető zeneigazgatója.
2002-2005 között a Jerusalem Symphony Orchestra első vendégkarmestere, 2002-től 2007-ig a Philharmonia Singers Tel Aviv zenei tanácsadója. Számos európai zenekarral való fellépésén kívül szerepelt az Izraeli Filharmonikus Zenekar, a Cincinnati Szimfonikus Zenekar, a Brazil Szimfonikus Zenekar, a Sanghaji Szimfonikus Zenekar, Guangzhou Szimfonikus Zenekar és a Tajvani Nemzeti Szimfonikus Zenekar vendégkarmestereként.
A Budapesti Akadémiai Kórustársaság vezető karnagya, a Zempléni Fesztivál művészeti vezetője, a Budapesti Nemzetközi Kórusverseny alapítója és művészeti vezetője.
„Nekem valójában egyetlen mániám van: pótolni akarom azokat a hiányosságokat, amelyekkel tanárként, karmesterként szembesültem. Nem visz előre az az elitista megközelítés, hogy lenézzük, ami populáris. Hiszem, hogy a komolyzene nélkülözhetetlen egy ember lelki és testi kiteljesedéséhez. Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy úgy érezzem, igazam van. Ettől a missziótól már nem lehet engem eltántorítani” – vallja.
Művészeti tevékenysége elismeréseként 2004-ben Liszt-díjban, 2006-ban pedig Jeruzsálem-díjban részesült. 2002-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést, 2015-ben pedig kiérdemelte az érdemes művészi címet.
Vendégkarmesterként szinte az összes magyarországi zenekart vezényelte, karnagyként és karmesterként számos felvételt készített. A BDZ és Hollerung Gábor közös életéről, hétköznapjairól, küzdelmeiről 2019-ben készült nagy sikerű dokumentumfilm.
„Az én nemzedékem még tanult filozófiát, amelynek legnagyobb része mára a gondolkodás szemétdombjára került. A filozófia esszenciális gondolatai Platóntól Hegelig – különösen a művészettel foglalkozó emberek számára – nélkülözhetetlenek. Ilyen például a lényeg és jelenség gondolatköre, amely a karmesterségre mint szakmára is egyértelműen lefordítható: egy karmesternek a lényegben kell igazán ott lennie, és nem a jelenségben. Leegyszerűsítve: a zenei artikulációval és dramaturgiájával kell foglalkoznia, nem pedig az ujjrenddel vagy a vonásnemmel. Tágabb értelemben a zenének mint művészetnek nagyon sok olyan összetevője van, amelyről nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy a lényeg vagy a jelenség kategóriájába tartozik. Ilyen például a tempó vagy a dinamika. Ezek esetében tudni kell, hogy miből és mikor lehet engedni vagy nem engedni, mi fontos és mi nem, mi szolgálja a produkció érdekét és mi nem.”
