Szeptemberben Boris Brovtsyn hegedűművész nyitja a Pannon Filharmonikusok évadát. A negyedik generációs művész most először játszik a pécsi együttessel. Korngold versenyművéről és a magyar növendékeiről is beszélgettünk.

- hirdetés -

– A klasszikus zene generációk óta fontos szerepet játszik a családja életében. Mesélne erről? 

– A dédnagyapám autodidakta módon tanult hegedülni, a nagyapám pedig már a legendás páros, Lev Tseitlin és Abram Yampolsky tanítványa volt. A család az 1930-as években az üzbegisztáni Taskentbe menekült a sztálini terror elől, később azonban a nagyszüleim visszakerültek Moszkvába, ahol mindketten több mint harminc éven át játszottak a Bolsoj Színház zenekarában. 

– Ön hogyan döntött a hegedű mellett?

– Négy éves voltam, amikor először a kezembe került a hangszer, ezután pedig ment minden a maga útján. Ebből kifolyólag azt hiszem, hogy nem is volt mit eldöntenem, egyszerűen elfogadtam, hogy ez az én utam. 

– Zeneileg kik voltak önre a legnagyobb hatással?

– Mivel a szüleim mindketten zongoraművészek, így a nagyapám volt az, aki elindított az úton és akitől a kezdetekben a legtöbbet tanultam. Tisztán emlékszem ezekre az időkre és még ma is hatással van rám az ő játéka. Később a Csajkovszkij Konzervatóriumban Maya Glezarova volt a mesterem. 1998-ban, 14 évesen a BBC Filharmonikusokkal debütáltam az Egyesült Királyságban, majd Londonba költöztem, ahol David Takenótól tanulhattam a legtöbbet. 

– A kamaraművek mellett több mint ötven hegedűverseny van a repertoárján. Mi eddig a legmeghatározóbb zenei élménye?

– Nem igazán szeretem a listákat, a legeket, így nem tudnék ilyet mondani. Szerencsés vagyok, mert koncertről koncertre fantasztikus kamarapartnereim vannak, s bízom benne, hogy sok az eddigiekhez hasonló zenei együttműködésben lesz még részem. 

– A Pannon Filharmonikusokhoz Korngold Hegedűversenyével érkezik.

– Korngold fontos szerepet játszik az életemben. Szinte az összes kamaraművét lemezre vettem már. Ezt az 1945-ben elkészült darabot Korngold Alma Mahlernek ajánlotta. A mű már abból a szempontból is különleges, hogy a szerző a saját filmzenéiből kölcsönözte az egyes tételek témáit. A dallamos, lírai részek uralkodnak ugyan, a finálé viszont komoly virtuozitást igényel. Ez egy nagyon is bécsi zene, ami egyébként rendkívül jól passzol a koncerten elhangzó másik két műhöz, Rezniček nyitányához és Szkrjabin III. szimfóniájához.

– A koncertezés mellett a tanításra is jut ideje.

– Szeretek tanítani. Az évek során több magyar tanítványom is volt, jelenleg egyébként Kelemen Gáspárral foglalkozom. Nagyon izgalmasnak tartom a magyar hegedűiskolát, s bár nem szeretnék általánosítani, azt látom, hogy a növendékekre a hagyományok nagyfokú tisztelete és az erős zenei-kulturális identitás jellemző, ami sokszor meglehetősen határozott elképzelésekkel párosul.  

– A közeljövőben milyen feladatok várják?

– Júliusban egyszer biztosan Magyarországra látogatok, hiszen a Fesztivál Akadémia Budapest keretében adok koncertet, ezt követően pedig kíváncsian várom az együttműködést a Pannon Filharmonikusokkal, hiszen most találkozunk majd először.