Matuska Réka 2021-ben lett a Pannon Filharmonikusok koncertmester-helyettese, 2024-ben pedig az Év zenekari művészének választotta a társulat. A hegedűművész korábban nagyrészt kisebb formációkban játszott, így előszeretettel vesz részt a PFZ különböző sorozataiban. Matuska Rékát többek között a zenekari játékról és a kamarazenélésről kérdeztük, de azt is megtudtuk tőle, hogy melyik koncertet várja leginkább az évadban.
– Hogyan esett a hegedűre a választása?
– Egy meghatározó gyerekkori élmény hatására kezdtem el érdeklődni a zene iránt. Édesanyám zongoraművész, és amikor négy éves voltam, egy főiskolára készülő növendékkel próbálta Mendelssohn hegedűversenyét. Ahogy hallgattam őket, teljesen beleszerettem a zenébe és a hegedű hangjába is, ezért elkezdtem kérlelni édesanyámat, hogy írasson be zeneiskolába. Végül egy év múlva kezdtem el tanulni a hangszert a ceglédi Erkel Ferenc Zeneiskolában.
– Kecskeméten járt középiskolába, majd a Pécsi Tudományegyetemen diplomázott hegedűművész-tanár szakon. Hogyan lett a Pannon Filharmonikusok tagja?
– A férjem, Bánfalvi Zoltán az együttes koncertmestere, aki 2013 ősze óta játszik a zenekarban. Én a gyerekeim születése előtt egy rövid ideig tanítottam, a Magyar Kamarazenekar és a Budapesti Vonósok tagja voltam, illetve kisegítettem a Danubia Zenekarban és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarában. Amikor a kisfiam hároméves lett, úgy döntöttem, hogy visszamegyek dolgozni. A férjem révén a Pannon Filharmonikusok néhány tagját ismertem már. 2021-ben épp kiírtak egy próbajátékot koncertmester-helyettesi állásra, amire nyáron felkészültem, és fel is vettek a zenekarba.
– 2024-ben pedig megkapta a társulattól az Év zenekari művésze címet. Mi jutott elsőre eszébe, amikor megtudta a hírt?
– Amikor kimondták a nevemet, olyan érzés fogott el, mintha nem is velem történt volna ez meg. Úgy éreztem, hogy valóban közösen választott engem a zenekar: mindenki őszintén gratulált utána, és együtt örültek velem. Szakmai és emberi szempontból is nagyon jólesett ez a díj, végtelenül hálás vagyok érte.
– Milyen egyéb tapasztalatokat gyűjtött eddig a PFZ tagjaként?
– Nagyon szeretek itt játszani, mert rendkívül sokszínűnek tartom a munkát. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nemcsak zenekari játékosként, hanem kamaramuzsikusként is sokat tevékenykedhetek, illetve időnként szólistaként is színpadra állhatok. Van egy gyerekeknek szóló koncertsorozatunk, amelynek keretében többször eljátszhattam egy-egy tételt A négy évszakból.
Nagyon inspiráló közegben érzem magam, ahol sokat kapok a karmesterektől és a szólistáktól is, ráadásul olyan műveket játszhatok, amelyekre mindig is vágytam. Leginkább a romantika korszakát kedvelem, de szívesen játszom barokkot vagy bécsi klasszikát is.
– Milyen pluszt ad a kamarazenélés a zenekari játék mellett?
– Az egymással való interakciót és a közös zenei nevezőt tudnám kiemelni. Egy szimfonikus zenekarban a karmester vagy a szólista elképzelése szerint játsszuk az adott művet. Ott kevésbé lehet egyénileg megnyilvánulni, mert akkor lesz jó egy darab, ha az egész zenekar közösen gondolkodik. Egy kamaraprodukció sokkal szólisztikusabb, hiszen egy szólamot csak egy ember játszik, és közben nagyon oda kell figyelni a többiekre, legyen szó intonációról, hangszínről vagy zenei elképzelésről. Többet tudsz belevinni magadból ezekbe a kamarazenei megszólalásokba, mint egy szimfonikus mű során. Persze, mindkettő más szerepet tölt be, de szerintem minden zenekari zenésznek fontos lenne, hogy kamaraformációban is részt vegyen.
– 2022-ben egy Philomela nevű kvartettet is alapított a zenekar három másik tagjával együtt. Hol tartanak most?
– Ez még egy eléggé friss formáció, de nagyon könnyű a helyzetem, mert kollégáimmal, Fehér Árpáddal (második hegedű), Szőcs Attilával (brácsa) és Palotai Péterrel (cselló) nagyon hasonló zenei nyelvet beszélünk. A formáció az igazi örömzenélést jelenti a számunkra, ami sok pluszt ad a sűrű hétköznapokban. Pécsett már több helyszínen is játszottunk, például bemutatkoztunk a zenekar Művészbejáró nevű sorozatában, de Komlóra is hívtak minket koncertezni. Palotai Péter foglalkozik a szervezéssel, és örömmel mondhatom, hogy egyre több felkérésünk van, a visszajelzések pedig egytől egyig pozitívak.
– A Pannon Filharmonikusok Titok címmel hirdetett évadot 2024/25-re, amelyben sokszínű programot kínál a közönségnek. Ön melyik koncertet várja leginkább?
– A tavalyi évben nálunk vendégeskedett egy nagyon intenzív és óriási zenei tehetségű, fiatal karmester, Nicolò Umberto Foron, de én abban a műsorban nem játszottam, ezért nagyon várom, hogy visszatérjen hozzánk. Az évadot Korngold hegedűversenyével nyitottuk, Boris Brovtsyn szólójával, ami szintén a kedvenceim közé tartozik. Valójában minden koncerten tudnék találnék valamilyen gyöngyszemet, ami miatt érdemes ott lenni. Ha úgy adódik, kívülről is nagyon szívesen hallgatom a koncerteket, hiszen egész más képet kap az ember a zenekarban ülve, mint kint, a nézőtéren.
