Nem kérdés címmel ad koncertet a Pannon Filharmonikusok a Müpában és a pécsi Kodály Központban Kesselyák Gergely vezényletével. Prokofjev II. zongoraversenyét a fiatal kora ellenére világhírű izraeli Tom Borrow adja elő. A Gramophone és a BBC által is elismert művésszel közelgő fellépése kapcsán beszélgettünk.

- hirdetés -

– Ötéves kora óta zongorázik. Hogyan kezdődőtt? 

– A puszta véletlennek köszönhetően kezdtem el zenélni, hiszen a szüleim nem muzsikusok, viszont volt otthon egy meglehetősen rossz állapotú digitális zongoránk, ami igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Később a család úgy döntött, hogy érdemes beszerezni egy igazi hangszert, és még a zeneiskolába is beírattak. Innentől kezdve nem volt kérdés, hogy merre menjek tovább.

– Most, húsz évvel később, már számos díjat tudhat magáénak és a világ szinte minden pontján fellépett. Mire a legbüszkébb?

– Természetesen van néhány koncert, ami kiemelkedik a több közül, de nem igazán tudnék egyet kiemelni. Nagyon szeretek Amszterdamban játszani, a Concertgebouw-ban adott szólóestemre mindig szívesen emlékszem vissza.

– Mi az a repertoár, ami a legközelebb áll önhöz?

– A pályám elején járok, még nem szeretném beskatulyázni magam. Törekszem arra, hogy minél nagyobb és minél változatosabb repertoárt gyűjtsek, közben pedig magam is keresem a választ arra, hogy mi az, ami a legjobban illik hozzám.

– A Pannon Filharmonikusokkal például Prokofjev II. zongoraversenyét játssza. Ezzel a darabbal milyen a viszonya? 

– Meglehetősen izgatott lettem, amikor megtudtam, hogy ezt a darabot adjuk majd elő. A műnek különös története van, hiszen a Prokofjev még hallgatóként írta a művet, egy közeli barátja, Maximilian Schmidtgoff öngyilkosságának hírére. A darab a halál és az egzisztenciális válság kérdéseit boncolgatja, talán az egyik legmegrázóbb mű, amit ismerek, de mégis közel áll a szívemhez.

Tom Borrow – fotó: Tal Givony

– Dolgozott már együtt a zenekarral?

– Ez lesz az első találkozásunk, és bár Schiff Andrással már játszottam együtt, Magyarországra is most jövök először. Nagyon várom a találkozást és a magyar közönség reakcióját.

– Schiff Andrásról és a közös munkáról milyen emlékeket őriz? 

– Nagyon nagy megtiszteltetésben volt részem, hiszen ő maga választott ki a Building Bridges elnevezésű programjába, aminek keretében nem csak együtt játszhattam vele, de tanulhattam is tőle. Rengeteg tanáccsal látott el, amik ma is ott csengenek a fülemben, emlékszem a Royal Albert Hallban adtam koncerten végig ő járt a fejemben.

– Tehát mondhatjuk, hogy példaképként tekint rá?

– Ez egy nehéz kérdés, mert bár vannak olyan előadók, akik megkérdőjelezhetetlen értékeket képviselnek, a 21. század lehetőséget ad rá, hogy számolatlanul válogathassunk a legnagyobb előadók felvételeiből. Ezt a bőség engem arra ösztönöz, hogy nyitott legyek, vagyis nem tudok egy-egy előadóra teljes mértékben példaként tekinteni, ahogy én is változom, úgy az sem állandó, hogy ki az, akinek a művészetét sorvezetőnek tudom tekinteni.

– Hogyan választ új darabot?

– Ahogy korábban is említettem, nagyon sok olyan mű van, amit szeretnék megtanulni, jelenleg egyébként a Rachmaninov IV. zongoraversenye az, ami leginkább foglalkoztat.

– Milyen feladatok várják a közeljövőben?

– Az idei év egyik legnagyobb projektje számomra, hogy részt vehetek a Sao Pauló-i Szimfonikusok hetvenedik, jubileumi évadában, melynek keretében Beethoven összes zongoraversenyét előadjuk. Az elmúlt időszakban közel egy hónapot dolgoztunk együtt, ami hatalmas élmény volt, jövőre pedig még hátra van a negyedik és az ötödik koncert, amit izgatottan várok.