A Jazzation 2024-ben szintet lépett ismertségben: bár a műfajuk továbbra is rétegzenének számít, milliós nézettségre tettek szert márciusban, amikor A Dalban előadták kedvenc retró rajzfilmzenéiket acappella. Májusban maradtak a rajzfilmnél, és a Budapest Orchestra Projecttel, az ország legifjabb profi big bandjével telt házat dupláztak a Magyar Zene Házában, nyáron pedig megtöltötték a Margitszigeti Színház háromezer fős nézőterét is a Macskafogó élőzenés filmvetítésre.
- hirdetés -

A Jazzation elsődleges műfaja a jazz, de az együttes különleges vokális feldolgozásaihoz a világ népzenéiből is jócskán merít. 2024. december 29-én kifejezetten a népzenei ihletésű repertoárját helyezi immár hagyományos, a két ünnep közt a Zeneakadémián megrendezett koncertje középpontjába. Pardon: *koncertjei. Ugyanis a csapat ismét dupláz – délután 4-kor és este fél 8-kor is Jazzation a Nagyteremben.
A Jazzation próbájára kapott meghívást a Papageno, itt szakított időt az öt énekes arra, hogy meséljen a közelgő koncertről. Várallyay Katus, Bolyki Sára, Kanizsa Gina, Bolyki Barnabás és Homor Máté. Szusszanásnyi idő egy nagyon is intenzív próbafolyamatban.
– Milyen érzés ismét megtölteni a Nagytermet?
Várallyay Katus: Hihetetlenül inspiráló és nagyon megtisztelő! Mert bár nagy a család, ezen a ponton már tényleg nem mondhatjuk, hogy a rokonság és baráti kör jár Jazzation-koncertre. Még mindig egészen személyes a kapcsolat a közönségünkkel, törekszünk is erre, de a Nagyterem megtöltése már a zenénk, és nem a személyes bűvkörünk visszaigazolása.
– Ha jól értem, minden évben új műsort hoztok a Zeneakadémián megrendezett koncertetekre.
Homor Máté: Igen, így van – pedig a mi műfajunkban nem változik könnyen és gyorsan a repertoár. Komplex feldolgozások készülnek számunkra, a legkiválóbb zenészek írnak nekünk, és nem egyik próbáról a másikra lesz meg egy-egy dal, hanem hetek, hónapok alatt csiszoljuk őket készre. 2021-ben Pannonica című jazztörténeti műsorunkkal nyitottunk; 2022-ben az Erkel Ferenc Kamarazenekar kíséretével a Bornai Tibor által megszövegezett, Pejtsik Panna által számunkra öt szólamra átírt Vivaldi: A négy évszakot adtuk elő; tavaly pedig amellett, hogy bemutattuk Aeternum című stúdióalbumunkat, a Budapest Orchestra Projecttel közös repertoárt mutattunk be. Idén középpontban a vokális világzene, és mindössze két olyan dal lesz a műsorban, amit tavaly is hallhatott itt a közönség!
– Milyen most a Jazzation zenéje, mi az, ami bevonz ezerötszáz embert?
Kanizsa Gina: Az együttesnek mindig is volt egy nagyon erős víziója, de ez nem egy bizonyos műfaj iránti elköteleződés, inkább a zenéhez való hozzáállásunkban, az értékteremtő, minőségi szórakoztatás megvalósításában érhető tetten. Azt gondolom, hogy az őszinte, kíváncsi odafordulás egymáshoz, a zenénkhez és a közönséghez az a kapocs, ami a koncertjeinkre járókat és bennünket összeköt. Az a szeretetteljes, jelen idejű kapcsolódás, az a – nem csak zenei – harmónia, amit a mindennapok során talán nehezebb megtalálni, de amit mindannyian keresünk. Ezt szeretnénk a zenénkkel, nem számít, hogy ötvenen vagy több ezren vagyunk a koncertteremben.
– Milyen repertoárral készültök december 29-re?
Bolyki Barnabás: Népzenei alapú műsorral a magyarlakta területek különböző tájegységeiről, grúz, ír, távol-keleti és angolszász népzenével – és azért persze jazzel is. Az egyik új feldolgozásunkban a Muzsikás együttes négy évtizeddel ezelőtti munkásságát is megidézzük: sokban nekik köszönhető, hogy a magyar népzene elindult világhódító útjára. Két olyan dal is lesz, ami csak nekem új, aki 2022 nyarán csatlakoztam a Jazzationhöz: az együttes most tűzte újra repertoárra, úgyhogy az idei ünnepi készülődés egy jelentős része zeneakadémiai gyakorló termekben telik, de nagyon élvezem a tanulási folyamatot, és különösen annak eredményét. Mikor először hallom meg a saját szólamom a többiekével, egyből értelmet nyer s megszületik a harmónia.
– A koncertleírásban olvasható, hogy ősbemutatóra is készültök. Sára, hozzád fordulok, hogy mesélj új művedről, a Triptichonról!
Bolyki Sára: Ez egy háromtételes népdalfeldolgozás amit a magyar népzene sokszínűsége inspirált: minden tétel egy-egy erdélyi falu zenei hagyományaiból merít, az ott jellemző harmonizálási elveket kisebb-nagyobb mértékben követve. Megjelenik a széki tánczene, a gyimesi keservesek világa és a csávási énekes többszólamúság is, mindez persze jazzharmóniákkal, poliritmikus megoldásokkal és komolyzenei áthallásokkal bőven fűszerezve. A tartalmi ívet a fény és sötét ciklikussága határozza meg: a kicsattanó jókedv, ami elfelhősödik és bánatba fordul, a kozmikus magány, ami a változás reményébe kapaszkodva oldódik fel, és az a feltartóztathatatlan optimista derű, amit az összetartozás éltet. Több mint hat éve fogalmazódott meg bennem a Triptichon ötlete, nagyon örülök, hogy éppen a téli napforduló után és pont a Zeneakadémia ragyogó Nagytermében kerülhet sor a hazai bemutatójára!
– Stilárisan gazdag és nagyon izgalmas koncertre készültök! Most, hogy az interjút olvasván mindenki el akar majd jönni, azért óvatosan megkérdezem: vannak még jegyek?
Várallyay Katus: Estére már teljes a telt ház, de délután 4-re a legjobb helyek még szabadok! Úgyhogy akik ezt az ünnepek alatt olvassák, és szívesen eltávolodnának a bejglis asztaltól néhány méterre és pár órára december 29-én, kattintsanak, és jöjjenek! Ünnepeljük együtt a sötétségben megszülető fényt!