Martina Filjak lesz a szólistája a Pannon Filharmonikusok Misztérium című koncertjének december 13-án a pécsi Kodály Központban. A nemzetközileg is elismert horvát zongoraművésznő a közelmúltban fellépett többek között Mexikóban és Chilében is. Decemberi koncertje mellett külföldi tapasztalatairól, és arról is kérdeztük, hogyan tud koncentrált maradni a sűrű időszakokban is.

- hirdetés -

– Járt már Magyarországon?
– Éppen tíz évvel ezelőtt, a szombathelyi Bartók Fesztivál keretében léptem fel Magyarországon, de nem jártam itt annyiszor, mint Németországban, az Egyesült Államokban vagy Spanyolországban. Mindenhova nyitott szívvel és elmével megyek, így szeretek találkozni az új közönséggel. Megtisztelő és örömteli számomra, hogy ezúttal egy olyan rendkívül gazdag kultúrájú országban léphetek fel, mint Magyarország, ami számos legendás zenész hazája.

– Ahogy említette, a világ különböző pontjain fellépett már. Van olyan hely, ami igazán különleges az Ön számára?

– Az utazás és a fellépés szempontjából más-más helyek foglalnak el kiemelt helyet a szívemben, de ez legtöbbször azoknak a csodálatos akusztikájú termeknek köszönhető, amelyekben koncertezhetek, vagy annak kapcsolatnak, amit az emberekkel kialakíthatok. Amit kiemelnék, az a clevelandi Severance Hall, a hamburgi Elbphilharmonie és a Buenos Aires-i Teatro Colón. Ezek mind olyan helyszínek, amiket soha nem fogok elfelejteni.

– Hogyan került kapcsolatba a Pannon Filharmonikusokkal?

– Régóta ismerem a zenekar és a korábbi vezető karmester, Bogányi Tibor munkásságát, csupán a megfelelő szálaknak kellett összeérniük ahhoz, hogy ez az együttműködés végre megvalósulhasson.

– A decemberi koncert címe Misztérium. Hogyan jelenik meg ez a műsorban?

– A misztérium számomra szorosan kapcsolódik ahhoz a varázslathoz, ami földi életben, az alkotásban és teremtésben rejlik. A zene pedig minden bizonnyal része ennek a varázslatnak. Azt hiszem, misztérium az, ahogy a zene szavak nélkül, csupán érzelmekkel és gondolatokkal képes összekötni bennünket olyan emberekkel, akik évszázadokkal korábban éltek. Misztérium az is, ahogyan Dora Pejačević olyan gyönyörű és összetett zenekari és zongorapartitúrát alkotott, ami a mai napig élő tudott maradni, vagy az, ahogy Ravel zongoraversenyének eleje annak ellenére az egyik leginkább magával ragadó és örökkévaló dallam, hogy több mint két percig csak szólóban szól. A zene, az érzelmek és az élet misztériumához mindannyian kapcsolódunk, remélem, hogy ezt tapasztalhatjuk majd meg a pécsi koncerten is.

Martina Filjak

– Hogyan viszonyul a műsorban szereplő művekhez?

– Dora Pejačević művéhez honfitársaként különösen szoros kapcsolat fűz. Számtalanszor játszottam már a Fantáziát, de újra és újra örömmel adom elő. Ez egy nagyon igényes és egyben extravagáns darab, mind a zongora, mind a zenekar számára, mindig valódi jutalomjáték, ha eljátszhatom. Ravel G-dúr versenyműve a kedvenc repertoárdarabjaim közé tartozik. Játékos és vidám, de soha nem felszínes, a lassú tételben pedig benne rejlik minden érzés és minden szeretet, ami a világon létezik. Talán azt is mondhatnám, hogy ez a rész a teljes versenymű csúcspontja.

– Sűrű a beosztása. Ki tud kapcsolódni?

– Sokat sportolok és mentálisan is igyekszem odafigyelni magamra. Ha úgy érzem, szorongok vagy túlzottan izgulok egy fellépés előtt, azt mindig jelzésnek veszem. Igyekszem mindent megtenni, hogy egyensúlyban maradjak, hogy koncentráltan végezzem a munkámat. Ez előfeltétele annak is, hogy megfelelő módon legyek jelen a színpadon. Jelenleg az a legfontosabb számomra, hogy kiegyensúlyozott és boldog legyek. Ez az, amiért a jövőben mindent megteszek.