A Pannon Filharmonikusok következő évadának két különböző koncertjét is Nicolò Umberto Foron vezényli. A fiatal német-olasz művész jelenleg a Londoni Szimfonikus Zenekar segédkarmestere. 2023-ban elnyerte a Donatella Flick Karmesterverseny első díját, 2024-ben pedig Németország legjobb fiatal művészének választották. Nicolò 2022-ben az Eötvös Péter Alapítvány mentoráltja volt, így többek között itt szerzett tapasztalatairól és jelenlegi életszakaszának fő feladatairól is beszélgettünk.

– Mikor gondolt először arra, hogy karmester lesz?

– Eredetileg zongoraművész vagyok és már egészen fiatalon sokat játszottam zenekarral, aztán elkezdett érdekelni a koncertek „másik oldala”. Nagyjából tíz éves lehetettem, amikor úgy döntöttem, hogy megkérem az egyik professzoromat, Jorma Panulát, tartson nekem órákat. Ekkor persze még nem tudtam róla, hogy ő világ egyik legkeresettebb karmestere. Tőle tanulva kezdtem el igazán megérteni a karmesterek feladatát. Itt minden a kommunikációról szól, úgy érzem, ebben a minőségben lehetek legközelebb a közönséghez, ezért is választottam ezt az utat.

– A Pannon Filharmonikusokkal közös koncertek programja hogyan állt össze?

– Két különböző koncertet adunk a zenekarral. Az À la française elnevezésű koncert programját igyekeztem úgy összeállítani, hogy jól bemutassa a francia zene különböző árnyalatait. A megszólaló művek sok szempontból hasonlítanak egymáshoz, nagyjából egy korszakban is íródtak, mégis a francia zene különböző színeit képviselik.

A márciusi Vallomások című hangversenyen egy Beethoven és egy Csajkovszkij művet vezénylek majd. Beethoven Hegedűversenyét az est szólistája, Viktoria Mullova választotta. Szerettem volna valami igazán jelentőssel párosítani, így esett a választásom Csajkovszkij VI. „Patetikus” szimfóniájára. Ennél a koncertnél inkább egy klasszikus, időtálló program megteremtésére törekedtem, mivel ezzel a műsorral Pécsen és Budapesten is színpadra állunk majd, így szem előtt kellett tartanom, hogy különböző közönség előtt is jól működjön. Míg a francia program nagyobb feladatot jelent számomra karmesterként, addig a Vallomások esetében éppen az jelenti a kihívást, hogy két jól ismert darabot játszunk majd, így egy igazán fantasztikus előadást kell létrehoznunk.

– Az októberi francia tematikájú koncert szólistája a húga, Mira Foron lesz. Milyen a kapcsolatuk?

– Mira az én jobbik felem. Nagyon büszke vagyok rá és fantasztikus hegedűművésznek tartom őt, így nagy öröm, hogy együtt állhatunk a magyar közönség elé. A közelmúltban a Stuttgarti Filharmonikus Zenekarral koncertezett, egyébként pedig Münchenben tanul Julia Fischernél.

– Nem először áll színpadra Magyarországon. Milyen tapasztalatokat szerzett?

– Különleges kapcsolat fűz az országhoz, tulajdonképpen itt indult el a karrierem. Az Eötvös Péter Kortászenei Alapítvány mentoráltjaként 2018 óta rendszeresen vezénylek Magyarországon. Eötvös Péternek személy szerint is sokat köszönhetek, azt hiszem, nélküle nem lett volna belőlem zenész. Nagy mértékben tágította a zenei látókörömet, ő szerettette meg velem a kortárs zenét is. Ősszel lesz a mentorprogramot lezáró koncertem Szombathelyen, fájdalmas, hogy ő már nem lehet jelen ezen az alkalmon. Remélem, hogy a művészetemben meg tudom őrizni az ő örökséget, és továbbadhatom a következő generációknak azt a törődést és támogatást, amit tőle kaptam. Azt gondolom, nekünk fiataloknak egyre inkább feladatunk, hogy tovább vigyük az előttünk járó generációk tudását.

– A Pannon Filharmonikusokkal hogyan került kapcsolatba?

– 2021-ben megnyertem a Jeunesses Musicales International által szervezett nemzetközi karmesterversenyt Bukarestben, a díj részeként pedig adhattam egy koncertet a Pannon Filharmonikusokkal. A járvány miatt erre csak tavaly került sor, a hanversenynek azonban nagy sikere volt, én is nagyon jól éreztem magam. Ennek köszönhető, hogy a következő évadban két produkcióra is meghívott az együttes.

– Van példaképe?

– Az első valódi karmesteri tapasztalatomat Lorin Maazel segédkarmestereként szereztem 14 éves koromban, jelenleg pedig a Londoni Szimfonikus Zenekarnál vagyok, Sir Antonio Pappano mellett. Néhányszor dolgozhattam együtt Riccardo Mutival is, ami szintén nagyon tanulságos volt számomra, főként az operavezénylés terén. Mindegyiküktől felbecsülhetetlen dolgokat tanultam, most pedig az a feladatom, hogy tőlük kapott útravalóból kialakítsam a saját hangom és művészként is a saját lábamra álljak.

– Mik a közeljövő kihívásai?

– Minél közelebb szeretnék kerülni a zenéhez, hogy jobban megértsem azt, amit vezénylek. Ez egy örökké tartó feladat, hiszen nem lehet egyetlen műnek sem teljesen objektív értelmezést adni, a kérdés sokkal inkább az, hogy mennyi szubjektivitást viszek bele. Sokat foglalkoztatnak mostanában a technikai finomságok is, hogy hogyan lépjek kapcsolatba magukkal a hangokkal. Ezt a folyamatot befolyásolják az adott koncertterem akusztikai sajátosságai is, s egy olyan kiváló helyszín, mint a pécsi Kodály Központ nem csak lehetőséget, de felelősséget is jelent, amit most kezdek igazán kitapasztalni.