A szlovén zenei élet sokoldalú alakja, Živa Ploj Peršuh vendégeskedik április 4-én Pécsett. A karmester nemcsak széles szimfonikus és operarepertoárral rendelkezik, hanem társadalmi ügyekben is elkötelezett: az orosz–ukrán háború kezdetén 142 fiatal ukrán zenész kimenekítését segítette. A beszélgetés során erről a projektjéről is mesélt, de azt is megtudtuk tőle, hogy már elsőre szívébe zárta a Kodály Központot.
– Első alkalommal vezényli a Pannon Filharmonikusokat. Hogyan kapta a felkérést?
– Meghívtam Balog Rékát, a zenekar produkciós vezetőjét az egyik ljubljanai koncertemre, és elkezdtünk beszélgetni az együttműködési lehetőségekről. Utána én mentem el Pécsre meghallgatni egy koncertet, ahol a zenekar vezetésével és a zenészekkel is találkoztam. Nagyon igényes műsort játszottak, többek között Bartók Táncszvitjét és Rachmaninov III. szimfóniáját. Így indult el az egyeztetés, amelynek eredményeképpen én vezényelhetem a Pannon Filharmonikusokat az évad egyik koncertjén.
– Van valamilyen kötődése Magyarországhoz?
– Az a szlovén település, ahonnan a családom származik, nincs messze a magyar határtól. Az egyik dédapám elvileg Magyarországról jött át, ami nagyon érdekes számomra. Mindezek ellenére úgy érzem, hogy alig van kapcsolatom a magyar kulturális élettel, a zenekarokkal, és itt nem csak a Pannon Filharmonikusokra gondolok. Szeretnék ezen változtatni, mert igazán nagyra tartom a magyar zenészeket.
– Milyen benyomásai voltak a pécsi látogatás után?
– Briliáns, amit ez a város nyújtani tud. A Kodály Központ egy igazi gyöngyszem, de sajnos kevesen tudnak még róla Európában, ezért mióta ott jártam, mindenkinek mesélek róla. Minden szempontból nagyon modern, az akusztika csodálatos, és felvételek készítéséhez is megvan a megfelelő technikai feltétel. Karmesterként nagyon sok helyszínt láttam már, de ez a terem különösen inspiráló számomra.
Izgatottan várom, hogy Pécsre jöhessek, és remélhetőleg nem csak ezen az egy koncerten lesz lehetőségem együtt dolgozni a zenekarral. A műsorban Dvořák VIII. szimfóniája, Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitányfantáziája, illetve Frank Martin Versenymű hét fúvós hangszerre, üstdobra, ütősökre és vonószenekarra című darabja szerepel. Szerintem ez egy nagyon jól szerkesztett program, mert a zenekar teljes „színskáláját” és rugalmasságát meg lehet mutatni vele. Nem mellesleg én pedig egyetlen koncert alatt alaposan meg tudom ismerni az együttest és a szólistákat is.
– A koncert címe: Szenvedélyek hálójában. Mire asszociál erről?
– Zenészként minden, amit teszünk, a szenvedélyből fakad. Bármilyen korszakkal vagy szerzővel foglalkozom épp, ez visz előre. Azt látom a zenekaroknál, szólistáknál vagy más karmestereknél is, hogy ezt senki sem tudja „megkerülni”, hiszen mindenki a maximumot szeretné kihozni magából. A mi hivatásunk is sok küzdelemmel jár, ha pedig a napi rutinon és a honoráriumon túl nem hajtana minket valami egészen más, lehetetlen lenne jól csinálni.
– Magában a koncertműsorban hogyan jelenik ez meg?
– Vegyük a Martin-versenyművet, amelynek fúvós szólistái a kollégáik előtt lépnek majd fel. Én a szenvedélyt látom abban, hogy igent mondtak a darabra, hiszen itt valóban meg kell mutatniuk a virtuozitásukat, ami nagyban eltér a megszokott zenekari játéktól. Ami Dvořákot illeti, ő a hazája és az Amerika iránti szenvedélyét fejezte ki a művein keresztül, Csajkovszkij pedig a személyes története miatt vált az egyik legtöbbet hallgatott zenszerzővé. Zenéje mélyen emberi, ami felülemelkedik jón és rosszon.
– Az elmúlt évek során több jelentős projektet indított el, például megalapította a Ljubljanai Nemzetközi Zenekart és a Szlovén Ifjúsági Zenekart is. Jelenleg melyiket tartja a legfontosabbnak?
– Bár mindegyik fontos számomra, a Szlovén Ifjúsági Zenekart tenném az első helyre. Ezt az együttest a Covid-járvány kezdetén alapítottuk, amikor világossá vált, hogy nem tudjuk folytatni a munkát a Ljubljanai Nemzetközi Zenekarral. Így jött létre az első ifjúsági zenekar az országban. Azt akartuk, hogy a szlovén fiatalok kapcsolatba kerüljenek egymással, hogy egy egyenrangú rendszer tagjai legyenek, és hogy ne csak nagyszerű darabokkal foglalkozzanak, hanem olyan társadalmi kérdésekkel is, mint a tolerancia vagy a jólét. Minden évben koncertezem velük, és egyre több figyelmet kapunk hazai és nemzetközi szinten is. Tagjai lettünk az Európai Zenekarok Szövetségének, és számos olyan rendezvényen vettünk már részt, amelyek a társadalmi problémákra és a klímaváltozásra hívták fel a figyelmet. 2021-ben például a glasgow-i klímakonferencián léptünk fel, később pedig elindult a Zene a jövőért elnevezésű nemzetközi program is.
– Mi a lényege ennek a projektnek?
– A projektet 2022-ben, az orosz–ukrán háború kezdetén indítottuk el. Gyorsan cselekedtünk, így több mint száznegyven fiatal zenészt és a családjuk egy részét tudtuk kimenekíteni, akiket később integrálni kezdtünk. Szlovén nyelvórákat és egy zenekart is szerveztünk számukra. Európa különböző városaiból – többek között Londonból, Berlinből és Firenzéből – hívtunk tanárokat, akik örömmel jöttek segíteni. A Zene a jövőért program a mai napig tart, bevonjuk őket a projektjeinkbe, például a Szlovén Ifjúsági Zenekar munkájába, mert a célunk az, hogy együtt, közösen alakítsuk a jövőt.
